HTML

Hetényi Kör

2012. június 6-án megalakult a Hetényi István (1926-2008) ne­vét viselő szakmai-baráti kör, melynek tagjai a volt pénzügy­miniszter egykori munkatársai és tisztelői. A Hetényi Kör adó­szakértőkből és közgazdászok­ból áll, célja a magyar adó­rendszert érintő javaslatok ki­dolgozása és nyilvános szak­mai vitája.

Moderálási alapelvek

Mielőtt hozzászól, kérjük olvassa el moderálási alapelveinket.

Portfolio.hu


Feliratkozás

Vámos Tibor Hetényi Istvánról

2012.06.06.

„A közszolgálatot vállaló értelmiségi – a tudás arisztokratikus magassága és a feladatok iránti alázat”

 

Ha közügyekről gondolkodunk, a kérdéseink kétfelé ágaznak: az egyfelől a tárgyi ügyek (eufémizmus a bajok és még rosszabbak helyett), a másfelől annak vagy azoknak a keresgélése, akik e tárgyi ügyeken úrrá lehetnek. Ez a keresés hamarabb talál már nem kéznél lévő ideált, mint valódi megoldást. Az ideáltípus általában valamiféle hős vagy zseni, akiről persze az is kiderül a dezilluzionista elemzés során, hogy legendás csodálatosságát mindenféle kellemetlen foltok és következmények terhelik.

Nekem van a saját ideál-arcképcsarnokomban valaki, aki ha hős nem volt is, de a maga viszonyai között bátor, és ha nem tartozott is a világ gondolkodási alapjainak megváltoztatói közé, nagyon okos volt – de a nagyságot (és a törpeséget) kísérő foltoktól kivételesen mentes: ez Hetényi István.

Ismeretségünk még abból az időből való, amikor István a Tervhivatal távlati tervezését vezette, és meglátogatott, először egy beszélgetésre jött a távlati technológiai és kutatási fejlesztés lehetőségeiről. Már ez is jellemző volt: nem azt kérte, hogy keressem fel, ahogy mások hasonló pozícióban általában tették. A következő alkalommal előhúzott egy antikvár Penguin kiadványt, mosolyogva: honorárium gyanánt. Azóta is őrzöm a könyvet, a pillanatot és a pillantást. A későbbiekben innen szélesültek a témák, a mindig aktuális gazdasági helyzetről, a mindig változó szereplőkről, és azokról az értékekről, amelyekkel főleg koncerteken találkoztunk.

Ő volt számomra a közszolgálatot vállaló értelmiségi olyan ideálja, aki ha a működő típust képviselné, a fent említett tárgyi ügyek mindjárt javulni kezdenének.

Az ideálkritérium benne megvalósult kettőssége, a tudás arisztokratikus (tehát szó szerint a legjobbak) magasságának és a feladatok iránti alázatnak (a humilitas szó szerinti mélységének) természetből fakadó, álszentség, hipokrízis nélküli egysége. Aki nem azért sétált gyalogosan haza a minisztériumból, hogy mutogassa a különbözőségét a parvenü főhivatalnokoktól, hanem mert ez neki így volt természetes. Akit ott láthattunk a koncerteken, nem protokoll eseményként, akinek a klasszikus irodalmi és szakmai olvasmányok, főleg eredeti nyelven, természetes napi táplálékok voltak. Aki képes volt figyelni másokra, messze nemcsak magára, de ugyanakkor magára is, és előbb hallgatott, majd gondolkodott, és azután beszélt. A beszéd pedig dialógus volt, és nem kinyilatkoztató zárszó.

„Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés” – szólna hozzá a mozarti zene, de van rossz is: nincs már közöttünk, és nincsen közöttünk ilyen.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hetenyi-kor.blog.hu/api/trackback/id/tr184681031
süti beállítások módosítása