HTML

Hetényi Kör

2012. június 6-án megalakult a Hetényi István (1926-2008) ne­vét viselő szakmai-baráti kör, melynek tagjai a volt pénzügy­miniszter egykori munkatársai és tisztelői. A Hetényi Kör adó­szakértőkből és közgazdászok­ból áll, célja a magyar adó­rendszert érintő javaslatok ki­dolgozása és nyilvános szak­mai vitája.

Moderálási alapelvek

Mielőtt hozzászól, kérjük olvassa el moderálási alapelveinket.

Portfolio.hu


Feliratkozás

Félfordulat

2012.07.19.

A Hetényi Kör javaslatai az adórendszerben azonnal megteendő lépésekre

A magyar gazdaság rossz irányba halad. A jövő megóvása érdekében tehát gyorsan lépni kellene. Ehhez a gazdaságpolitikában teljes fordulat és a jogállam helyreállítása szükséges. Javaslatunk most csak a kezdő lépésre irányul: egy adópolitikai félfordulattal hárítsuk el a növekedés legnagyobb belső akadályait, és kezdjük meg az elveszett bizalom helyreállítását, enyhítsünk a durva igazságtalanságokon. Tehát szakmai vitát a teendőkről és azonnali tűzoltást javasolunk.

 

Miért most kell tüzet oltani? A növekedés 2008 óta lényegében megállt. A nemzetközi pénzügyi válság után – de nem csak amiatt – a magyar gazdaság leszakadása az EU átlagától, de különösen a visegrádi csoport tagállamaitól fokozódott. Csak magunkat okolhatjuk. A 2000-2008 közötti gazdaságpolitika összességében nem javította a gazdaság versenyképességét, ez pedig a magas hiánnyal és adóssággal, a reformok kényszerű elmaradásával együtt sebezhetővé tette az országot. A 2009-2010-es rövid, ám sikeres kiigazítás után 2010 nyarán újra irányt tévesztettünk. A visszaesés, jó esetben a zéró növekedés elsősorban a hibás gazdaságpolitika, és azon belül mindenekelőtt az elhibázott adópolitika következménye. Miközben a kormány 2010-ben jelszavakban helyes célokat tűzött ki (a foglalkoztatás bővítése, a gazdasági növekedés serkentése, hiánycsökkentés, adósságcsökkentés), addig a gyakorlatban alkalmazott eszközei éppen a meghirdetett célok ellen hatnak. Két év elegendő, hogy lássuk a legsúlyosabb következményeket.

a) A személyi jövedelemadó-rendszer átalakítása az adószerkezet egészét eltorzította, a jövedelmeket – igazságtalanul – az átlagnál lényegesen magasabb jövedelemmel rendelkező felső középosztály javára csoportosította át, hatalmas lyukat ütve ezzel az államháztartás bevételein. A kormányzati várakozásokkal szemben a változás nyertesei belföldi fogyasztásukat érdemben nem növelték, az élénkítő hatás tehát elmaradt. Ugyanakkor a vesztesek, az alacsonyabb jövedelműek növekvő terhelése szűkítette a lakosság fogyasztásra költhető forrásait.

b) Az adójóváírás erőltetett kivezetése lényeges nettójövedelem-csökkenést eredményezett az átlag alatti jövedelemmel rendelkezőknél. Ennek elkerülésére a minimálbér népszerűnek látszó, de ésszerűtlen emelésével és egy bonyolult kompenzációs rendszerrel lényegében a munkáltatókra terhelték a nettó jövedelmek megőrzésének költségét. Tehát a munkáltatói bérköltségek jelentős növelésével a kormány nemhogy nem javította a foglalkoztatás feltételeit, hanem kifejezetten rontotta.

c) A kiesett bevételeket a gazdaság dinamikus szektoraira, leginkább a bankrendszerre kivetett új adók bevezetésével pótolták, azzal az indokkal, hogy a lakosság és a „magyar vállalkozások tehervállalása” elkerülhető legyen. A következmények súlyosak: a bankrendszer hitelezési aktivitása drámaian csökkent, ennek nyomán a beruházások szempontjából különösen fontos ágazatok termelése stagnál vagy (mint például az építőiparé) megállíthatatlanul zuhan.

d) Ezeket a problémákat csak súlyosbította az egyéni tb-járulékok és az áfakulcs emelése, valamint új „kisadók” bevezetése. Mindez az elkölthető jövedelmeket tovább szűkítette, a fogyasztást csökkentette és újabb ösztönzést adott a feketegazdaság terjedésének.

e) A kis- és középvállalatok kilátásai drámaian romlottak. Az adóváltozások miatt megcsappant lakossági jövedelmek visszavetették a keresletet, ugyanakkor a bérköltség jelentősen nőtt, a banki hitelezés visszaesése is őket érintette leginkább. Éppen ezért ebben, a foglalkoztatás bővítésére legalkalmasabb szektorban esett vissza a legnagyobb mértékben az új munkahelyek keletkezése.

f) Súlyos bajok forrása az a mód is, ahogyan az adórendszer átalakítása végbement: kapkodva, visszamenőlegesen és kiszámíthatatlanul, az ígéreteket rendre megszegve.

A 2010 nyara óta folytatott adópolitika tehát egyszerre rontotta a foglalkoztatás, a beruházások, a fogyasztás, a hitelezés és a tőkevonzás feltételeit, miközben a fogyasztók, a vállalkozók és a befektetők bizalma egyaránt elveszett. Történt mindez válságos nemzetközi környezetben, amikor a növekedés külső feltételei is egyre rosszabbak. Korábban sokan közülünk is többször érveltek az egykulcsos adó valamilyen változata mellett, de ők sem így és ilyen feltételek mellett javasolták a bevezetését.

Azonnali gyökeres gazdaságpolitikai fordulat kell! Az adórendszer lényeges korrekciója ennek első lépése, a félfordulat. De nem csak ahhoz képest, ami az elmúlt két évben történt. A 2010 előtti adópolitikához és adószerkezethez elvi és gyakorlati okokból sem szabad visszatérni. Mostani javaslataink középpontjában ezért a növekedés útjában álló legnagyobb adórendszerbeli akadályok azonnali és radikális elhárítása áll – ezt nevezzük tehát tűzoltásnak.

 

A tűzoltás (még) nem az adórendszer teljes átalakítása. Ezért az elmúlt években bevezetett adóintézkedések jelentős része érvényben maradna, vagy alig változna (például a gyermekkedvezmény vagy a korábbi adójóváírás megszüntetése), és azt is tudomásul vesszük, hogy az egyébként elvileg is helytelen megoldások (így a kiemelkedően magas áfakulcs, illetve egyes különadók) sem szüntethetők meg azonnal. Olyan változásokat sem javasolunk, amelyek összhatásukban veszélyeztetnék a költségvetési hiánycélt. Ellenkezőleg: kiindulópontunk az, hogy a változtatásokkal az államháztartás bevételei nem csökkenhetnek. De nem növekedhetnek tovább a társadalmi egyenlőtlenségek és a kisvállalkozók terhei sem.

Sok szakértő szerint a 2013-as költségvetés jelenlegi formájában 300-400 milliárd forintnyi többlethiányt tartalmaz a pár hónappal ezelőtti konvergenciaprogramhoz képest. Ezért azzal a feltételezéssel élünk, hogy az év hátralevő részében a kormány ezt a „lyukat” képes lesz tartós hatású eszközökkel betömni, így a 2013-as induló helyzet nem lesz lényegesen rosszabb annál, amit számításaink során mi feltételeztünk.

 

A félfordulathoz a 2013-as adótörvényekben három kritikus ponton kell és lehet azonnal változtatni:

1. Az alacsonyabb – a minimálbér és az átlagkereset közötti – kereseti kategóriákban a bérköltség azonnali vagy a következő években érvényesülő csökkentése a foglalkoztatás feltételeinek javítása érdekében.

2. A progresszivitás bevezetése a személyi jövedelemadó-rendszerben, a lakossági fogyasztás és ezen keresztül a kisvállalkozások piacának élénkítése érdekében.

3. Az ágazati különadók minél nagyobb részének gyors kivezetése, illetve a kivezetés hiteles menetrendjének kialakítása majd ennek követése. Ez elsősorban a beruházási és hitelezési kedv és az üzleti környezet kiszámíthatóságának helyreállítása miatt szükséges.

Ehhez hozzá kell tennünk, hogy az adórendszer kialakult szerkezetében a fogyasztás további terhelése ésszerűen nem javasolható, a vagyonadóztatás pedig hosszabb előkészítést igényelne, így elsősorban a személyi jövedelemadózás és a társasági adózás átalakítása terén lehet többletbevétellel kalkulálni, ami azután fedezetet jelent az ágazati különadók kivezetésére.

 

Nem tartható fenn az egykulcsos szja-rendszer. A módosítás központi eleme a magasabb jövedelműektől történő átcsoportosítás az alacsonyabb jövedelműek irányába egy enyhe progresszió be- (vissza-) állítása és egy széles körben érvényesülő alkalmazotti kedvezmény bevezetése révén. Ennek következtében a magasabb jövedelműek nagyobb részt fognak viselni a közterhekből, ami értékválasztásunk szerint egyúttal a társadalmi igazságosság irányába tett helyes lépés is. Az alacsony jövedelmek csökkenő terhelése széles körben lehetővé teszi a nettó keresetek növelését, illetve szinten tartását a munkáltatói bérköltség emelése nélkül. Ugyanakkor várhatóan némileg nő az alacsonyabb jövedelmű társadalmi csoportok fogyasztása is. A progresszív adóztatás bevezetése a magasabb jövedelműek számára felértékeli a tartós befektetések adókedvezménye révén elérhető megtakarítást, ez pedig erősíti a befektetési hajlamot. A konkrét lépéseket úgy kell kidolgozni, hogy a személyi jövedelemadózás ne váljon lényegesen bonyolultabbá, és a rendszer már meglévő – elsősorban a gyermekkedvezménnyel összefüggő – feszültségei legalábbis ne növekedjenek. Ennek megfelelően (a mértékek a további számítások és a költségvetési helyzet függvényében természetesen változhatnak):

A minimálbér feléhez közelítő összegben (mintegy havi 40 000 Ft, évi 480 000 Ft) egy a munkaviszonyban állókat megillető alkalmazotti kedvezmény kerüljön bevezetésre.

Az átlagkereset kétszeresét (az évi mintegy 5 000 000 Ft-ot) meghaladó jövedelmeket szolidaritási adó terhelje. Ennek általános kulcsa 9 százalék körüli lenne. Azaz a határérték fölötti jövedelmek teljes terhelése 25 százalékra nőne.

Az egyéni nyugdíjjárulék-fizetés felső határát (mintegy évi nyolcmillió Ft) meghaladó jövedelmekre a szolidaritási adó 12 százalékos felső kulcsa vonatkozna. Az összes terhelés ebben a sávban így 28 százalék lenne.

E lépések eredményeképpen (a gyermekkedvezmény hatása nélkül) a bruttó és nettó keresetek éppen a kitűzött céloknak megfelelően alakulnának: a nettó keresetek a minimálbér szintjén 110 százalékra és még az átlagkeresetek esetén is 104,4 százalékra nőnének. Évi hatmilliós jövedelem felett kezdenének némileg csökkenni a nettó keresetek. Így az adóék (a teljes munkáltatói bérköltségből közterhekre fordított rész) az átlagkereset alatt érdemben (a minimálbérnél több mint 5 százalékponttal 43,67 százalékra) mérséklődik. Bár a magasabb jövedelműek növekvő tehervállalása egyértelmű, de az adóék csak havi 600 000 Ft-os jövedelem felett kezd emelkedni, és csak elhanyagolható mértékben nő 50 százalék fölé. Úgy valósul meg tehát a teherátrendezés, hogy ez a munkáltatói bérköltségeket nem növeli, sőt a következő években kisebb bruttó béremelés mellett működhetnének a vállalkozások.

felfordulat_tabla_hu.png
A szolidaritási adó kiterjed az osztalékra és más külön adózó jövedelmekre is, tehát azokat a sávhatár szempontjából is egybe kell számítani az összes többi jövedelemmel (vagyis az osztalék kisebb összjövedelem mellett kevesebb, nagyobb mellett több adót visel – progresszívvé válik).

A gyerekkedvezmény fennmarad, azzal, hogy

a) csak a 16 százalékos adóval szemben érvényesíthető, tehát a magasabb jövedelműek a progresszió révén nem jutnak újabb előnyhöz.

b) az alacsony jövedelműek kedvezménye az alkalmazotti kedvezmény bevezetése miatt nem csökkenhet:  az egyik lehetséges megoldás az, hogy az érintettek családi pótlék kiegészítésként megkapják az alkalmazotti kedvezményre „jutó” adó (és így az átalakítás miatt egyébként elvesző) adókedvezmény összegét.

A közép- és hosszú távú megtakarításokat ösztönző kedvezményeknél a törvény meghatározza az igénybe vehető kedvezmény egy főre jutó maximális összegét, így elkerülhető, hogy a kedvezmény az adókikerülés eszköze legyen.

 

A vállalati általános terheket is növelni, a teherviselők körét pedig bővíteni kell. A társasági adó alacsonyabb, 10 százalékos kulcsa túl széles körben érvényesül, mert a vállalati nyereség első 500 millió Ft-ja után minden vállalkozás így adózik. Ezért ezt a határt az eredeti szint közelébe, 30-50 millió Ft-ra kell csökkenteni. Ez valójában az effektív adókulcs némi megemelését jelenti, de a kis, kis-közepes vállalkozások kedvezményét megőrzi. Vissza kell állítani a külföldre utalt osztalék (és egyes más kifizetések) forrásadóját. Ez a befektetési kedvet érdemben nem érinti, mert a kettős adó egyezmények alapján az itt levont adó a külföldön fizetendőbe betudható: ez a lépés valójában egyes külföldi államoktól történő jövedelemátcsoportosítást jelentene Magyarország javára.

 

Az ágazati különadók csökkentése. Azzal számolunk, hogy a Kormány korábbi vállalásait teljesíti, tehát a 2010-ben bevezetett különadók megszűnnek, felére csökken a bankadó, belépnek viszont a biztosítást, a távközlést és az energiaszektort terhelő új adók.

  • A „tűzoltó” átalakítás keretében a bankadót azonnal meg kell szüntetni.
  • A biztosítások egy részét, a telekommunikációt és az energiaszektort terhelő adók – ésszerűsített szabályokkal – egyelőre fennmaradnak. Kivezetésük 3 év alatt történhet meg.
  • A tranzakciós illeték az elfogadott formában nem lép hatályba. A kieső bevétel részbeni pótlására az EU-tagországok átlagának megfelelő bankadó, ennek hiányában a kereskedelmi bankok díjaira vetülő fogyasztási típusú adó lép.

A „tűzoltás” csak akkor lehet hatásos, ha egyidejűleg csökkennek az adóelkerülés lehetőségei. Ennek legfontosabb eszköze a készpénzforgalom lényegesen nagyobb hányadának számlák közötti forgalomba terelése (munkabérek, szociális jövedelmek, vállalkozások közötti pénzmozgások). Adminisztratív korlátozások és technikai fejlesztések egyaránt szükségesek ehhez.

 

Az ellenérvekről. Javaslatunkat olvasva sokan mondják majd, hogy „népnyúzást” javasolunk a bankárok gazdagodása érdekében. Meggyőződésünk, hogy éppen ennek az ellenkezőjéről van szó. A hitelezés akadályainak elhárítása az egyik szilárd pont, amelyre támaszkodva megállíthatjuk a magyar gazdaság zuhanását. Így volt ez Széchenyi idejében, éppen úgy, mint a piacgazdasági átalakulás kezdetén.

Azt is szemünkre vetik majd, hogy mi is a belső kereslet felpörgetésének csodaszerét keressük. Nem így van. Nem többletkeresletet javaslunk teremteni, hanem az elvont jövedelmet visszaadni azoknak, akiknek a mai adórendszer miatti foglalkoztatásuk veszélybe került, és ezért nincs mit elkölteniük. Az ő fogyasztásuk szinten tartása a kis-közepes cégek számára teremt keresletet, miközben az összes jövedelem nem nő.

 

A félfordulat még az adópolitikában sem elég. Jövőbe tekintő, rendszerszerű átalakítások kellenek. A Hetényi Kör tehát folytatni kívánja a munkát. Őszre a közteherviselés egészét érintő javaslatokat készítünk. Ehhez azonban tisztázni kell az egészségügy, a nyugdíjrendszer, az önkormányzatok finanszírozásának – mára teljesen zavarossá vált – elvi alapjait. A további munkában lehet majd mérlegelni olyan eretneknek tűnő felvetéseket, mint a béreket terhelő munkáltatói adók egészének beépítése a bérekbe vagy a vagyoni típusú adók szerepének növelése.

Nem gondoljuk, hogy csak úgy lehet javítani a helyzeten, ahogy mi javasoljuk, de azt tudjuk, hogy nem szabad továbbmenni az adópolitika mostani útján. Jelen írásunkban azt kívántuk bemutatni, hogy van – politikai elkötelezettségtől független – szakmai, makrogazdasági szempontokat érvényesítő alternatíva. A változáshoz egy, a szakmai javaslatokból kiinduló, szakértők, munkavállalók és munkaadók részvételével folyó nyílt vita és közös gondolkodás kell. Ennek eredménye még a kormányt is meggyőzheti. Mi megtettük a kezdő lépést.

Budapest,
2012. július 19.

Akar László

Atkári János

Csillag István

Draskovics Tibor

Herczog László

Karácsony Irén

Kerényi Ádám

Kocsis Imre

Kovács Álmos

Lengyel László

Madarász Aladár

Mellár Tamás

Mihályi Péter

Simonovits András

Soós Károly Attila

Várhegyi Éva

Vértes András


 * * *

Róna Péter: Feljegyzés a Hetényi Kör részére

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://hetenyi-kor.blog.hu/api/trackback/id/tr894667340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ParadiseLost 2012.07.30. 15:48:47

Érdekes, hogy a minimálbér egyszerű eltörlése fel sem merült, pedig ha már a munka*kereslet* ösztönzésével is próbálkoznánk, talán ezen az extenzív határon lenne a legtöbb keresnivalónk. (A magyar minimálbér pedig régen túl van azon a határon, hogy Lee-Saez okokból kedvező hatása lehessen, vagy pl. amit Lemieux talált a fiatalokra Kanadában:
elsa.berkeley.edu/~saez/lee-saezJpubE12minwage.pdf
www.kellogg.northwestern.edu/Departments/mgmtstrategy/~/media/C707CD1777EC4AA8A198E04D9CD0D4AF.ashx)

Hasonlóan nagy hatások reményében munkakínálat terén is az extenzív határt kéne megcélozni, és sürgősen foglalkozni a nyugdíjrendszer perverz ösztönzőivel — a korai nyugdíjbavonulás nem dominálhatja tovább a több munka lehetőségét.

És a kor szerinti differenciálás amúgy sem ördögtől való, bár kérdés, a fiatalok munkáját mi is fogja vissza. Könnyen lehet, hogy azt is a minimálbér.
www.nber.org/chapters/c12747.pdf

És bár ez félpopuláris és félkomoly, valójában gyűlik a bátorság arra, hogy kimondjuk: a vállalati jövedelmeket egyáltalán nem kéne adóztatni, sőt, a tőkefelhalmozást még a végül kivett jövedelem pontján sem. Külföldi részvényesekre próbálni hárítani az adóterheinket amúgy is hiábavaló (és igazságtalan?) próbálkozás, a hazai tőkefelhalmozás pedig legalább annyira üdvös. Progresszív fogyasztási adót csinálni viszont nem lehetetlen.
www.npr.org/blogs/money/2012/07/19/157047211/six-policies-economists-love-and-politicians-hate
thepurpletaxplan.org
business.time.com/2012/07/16/care-about-the-future-then-lower-capital-taxes/

Amúgy elgondolásra érdemes, nincsenek-e hatalmas torzítások és tartalékok a rendszerben a tulajdonos lakta ingatlanok voltaképp adómentes járadékain (amivel szubvencionáljuk ezt a fajta tőkefelhalmozást és fogyasztást). Persze ha már ez kérdés lenne, az is kérdés lehet, miért nem differenciál okosabban a rendszer reáljövedelmek és fogyasztási csomagok terén térben:
www-personal.umich.edu/~albouy/federaltaxes.pdf

Az őszi munkára mindenképp olvasásra ajánlom a következőket (az első kettő praktikusabb, a többi is nagyon is policy-releváns):
www.ifs.org.uk/mirrleesReview
www.revolution-fiscale.fr
elsa.berkeley.edu/~burch/saez-presentation.pdf (kéziratot érdeklődés esetén emailben tudok küldeni)
www.columbia.edu/~wk2110/bin/handbook-draft.pdf
www.nber.org/papers/w18244.pdf

Az alapkérdések, filozófiák elgondolásához azonban nagyon hasznos lehet legalább a két bevezető innen:
www.people.hbs.edu/mweinzierl/paper/WP_12-064.pdf
www.people.hbs.edu/mweinzierl/paper/WP_12-063.pdf
sites.google.com/site/jbmichau/research/Retirement%20Age.pdf

ParadiseLost 2012.07.30. 15:48:47

És nem mellébeszélés, hanem nagyon is érdemi fordulat lenne okos adóellenőrzések mellett kiállni. A mai revizori munkáról keveset tudunk, az eredményei nem segítenek célozni a következő évi ellenőrzéseket, pedig a csalásokat megfogni sokkal egyszerűbb, primerebb, direktebb megoldás lenne, mint sötétben tapogatózva "köréjük alakítani" a "soksávos" járulékokat, vagy adókat és támogatásokat.

Pl. az egyéni vállalkozókat lehetne nagyon is célozni — meg azt, akiből több pénz folyik be.
elsa.berkeley.edu/~saez/kleven-knudsen-kreiner-pedersen-saezEMA11taxaudit.pdf
www.people.hbs.edu/dpomeranz/Pomeranz_No_Taxation_Sept2011.pdf
obs.rc.fas.harvard.edu/chetty/eitc_nbhd.pdf
obs.rc.fas.harvard.edu/chetty/denmark_adjcost.pdf

A járulékok kapcsán pedig fontos kérdés, értik-e az adófizetők, amikor az "elvett" pénz valójában az övék marad (és ezért nem kell visszafogni a munkájuk, az nem ér nekik továbbra sem kevesebbet). Egy "csupán" kényszermegtakarítást jelentő adórendszer ezért lehetne teljesen más, mint az immáron nyíltan adójellegű elvonás.
obs.rc.fas.harvard.edu/chetty/taxsalience_testimony.pdf
users.nber.org/~luttmer/ssbenefitlink.pdf

Kicsit is hosszabb távon is gondolkodva pedig egyértelmű, hogy adatok kutathatósága nélkül sosem fogunk eleget tudni arról, valójában milyen pénz hova megy (vagy kinél marad), ki hogyan él, minek mi a hatása — és akkor csak a légbox marad, kinek az ötlete igazságosabb vagy hatékonyabb.
obs.rc.fas.harvard.edu/chetty/NSFdataaccess.pdf
elsa.berkeley.edu/~saez/dataaccess_final.pdf

ParadiseLost 2012.07.30. 16:09:36

@ParadiseLost: Erratum.

Egy "csupán" kényszermegtakarítást jelentő NYUGDÍJrendszer ezért lehetne teljesen más, mint az immáron nyíltan adójellegű elvonás.

Mea culpa.

szöllősi 2012.07.31. 01:02:55

Tisztelt Hölgyek, Miniszter, Államtitkár, Elnök, Főpolgármester-helyettes, stb. Urak!

Bizonyosan ismert, ha mástól nem, hát doktor Housetól, hogy egy tünet együttesre adott diagnózis, majd az alkalmazott terápia nagyban függ a megkérdezett orvos szakmai hátterétől. Mást olvas ki ugyanabból a köhintésből az orr-fül-gégész, a tüdőgyógyász, az onkológus, az alergológus, stb. Kis túlzással, amikor a beteg orvost választ, azzal betegséget is választ.
Aki a Hetényi kört válassza, az az adórendszerben, a redisztribúció módszereiben reméli megtalálni a diagnózist és a gyógymódot is. Az persze pikáns szelete a valóságnak, hogy a kör által javallt receptek nagy része 2010-ig integráns részét képezte az adópolitikának. Azon adópolitikának, amely beépült a túlköltekező, prociklikus, eladósodást, s végül az IMF-hez való 2008-as visszakuncsorgást okozó gazdaságpolitikának.
A kör – Vona testvért megszégyenítő kiérleltséggel, és szofisztikáltsággal – állapítja meg, hogy a gazdaság rossz irányba halad. Tegyük fel és talán engedjük is meg, hogy ez így tévedés. Van a gazdaságban, ami rossz irányba halad, van ami jó irányba. Van ami nem változik évek, évtizedek óta, van ami gyakrabban és mélyebben változik mint, amit a Complex jogtár követni képes.
(E komment szerzője például nem tekinti bajnak, hogy a felsőoktatás 2017-ben az adófizetők pénzén kevesebb olyan társadalomtudóst fog kibocsátani, akik ismereteiket a civilizált világ vendéglátóiparának szolgálatába tudják csak állítani. De mint feltétlen jogkövető polgár némi megilletődöttséggel forgatom a július végi közlöny valamely - a 17500.–on - túl lévő oldalát.)
De vegyük sorra a diagnózis néhány megállapítását. A kör szerint „a növekedés 2008 óta lényegében megállt”. Nézetem szerint pontosabb ha azt írjuk, hogy a magyar gazdaság teljesítménye nagyjából az EU csatlakozáskori szinten van.
Mindez oly módon, hogy 2005. és 2007. közötti kreatív megoldásokkal, pénzügyi innovációkkal az állam, az önkormányzatok és a lakosság eladósodásával sikerült növekedést elérni, magyarán szólva néhány lufit, buborékot felfújni, ami 2008-ban kipukkant. Azóta a jövedelem tulajdonosok megpróbálják visszállítani az eredeti állapotot, visszafizetni devizahiteleiket, ppp tartozásukat.
A kör jeles tagjai szerint a felsőközéposztálynál pusztán annyi történt, hogy az adórendszer a javukra csoportosított át jövedelmeket. Ami történt az - szerintem - ennél lényegesen sokrétűbb.
Először is számos adminisztratív, különadó, hatósági ár- stb. intézkedés történt a lufifújásban, értsd teljesítménnyel alá nem támasztott kifizetések terén legtöbb „érdemet” szerzett közszférában(2 milliós limit), pénzügyi, energetikai, kereskedelmi szektorban(különadó), közműszektorban keletkező extrajövedelmek civilizált európai szintre csökkentése érdekében.(Bár elismerem némi motiválás esetén én is kész lennék elfogadni, hogy az MNB teljesítménye veri a FED-ét, Szilágyiné Eleonóra, Hagyó Miklós, stb. pedig messze megszégyeníti a londoni tube-ot). Ily módon az adóátrendezés nettó jövedelembővülést a tényleges kompetitiv szférában eredményezett. Ez baj?

Érdemes lenne kitérni a többi egy irányba mutató, a hitelállomány expanziójának vélt akadályairól, a döntően külföldi tulajdonú banki, kereskedelmi, stb. társaságok a kör által követelt pozíciójavításától remélt fejleményekről szóló javaslatra. De ezzel ráérünk akkor, ha majd komoly esélye lesz annak, hogy e gondolatokat felvállalni kész politikai párt Magyarországon ismét 5%-ot meghaladó szavazói érdeklődést tud kelteni, szerezni, venni.

Addig is figyelmükbe ajánlom Róna Péter kommentjét. No nem azért mert én is a rasszizmusban és a korrupcióban látom a magyar, vagy magyarországi fejlődés akadályát. Nem. Pusztán azért mert szerintem is legalább 50 olyan, az adórendszerrel azonos súlyú jelenség is elemezhető, amire érdemes egy másik kört szervezni, vagy e kör tagjainak figyelmét pazarolni.

Még akkor is, ha ezek mőgé nehezebb lenne szponzort szervezni.

szöllősi 2012.07.31. 01:09:31

No és még egy apróság. Beszédes ezen oldal linkje:)
hetenyi-kor.blog.hu/2012/07/19/felfordulat

Felfordulat!!!

Ixos 2012.07.31. 10:56:22

Hetényi kör :D Röhögnöm kell... Már bocsának, kedves Urak... Vértes András, Lengyel L., meg a többi megélhetési...
Önök komolyan azt gondolják, hogy az Önök nagy okosságai most meghallgatásra találnak? Komolyan, miben reménykednek?

Szerintem érdemes lenne elgondolkodni a visszavonuláson, és számot vetni az elmúl 20 évben végzett áldásos tevékenységükről és esetleg bocsánatot kérni...

Ixos 2012.07.31. 12:47:43

Most utánanéztem ki is ez a Hetényi István...
Hát no komment tényleg... Jó hogy nem Kádár János baráti kör néven szerveződtek össze...

Komolyan mondom elképesztő, hogy mennyi bőr van a maguk képén.

Ixos 2012.08.02. 11:50:15

De szerencsére, ahogy látom nem túl aktív ez a híres kör. :D Senki még csak nem is reagál, vagy ír ide.

Vitok 2012.08.04. 22:06:35

Kedves Herenyi Kor!

Erdekesen olvastam az adozassal kapcsolatos iratot.
En szemely szerint politikailag nem kotodom egy parthoz sem (sosem voltam szavazni) es meg 2001-ben kulfoldre mentem dolgozni.

Akkor, ennek a cselekedetnek oka egy volt - magyar SZJA adozas.

En sosem ertettem, hogy, hogyan lehet 50% jovedelemelvonassal megelni M.o.-n, ahol a jovedelem szinvonala 4-5-szor alacsonyabb a nyugat Europainal, mikozben az arak 20%-al vannak lejebb a nyugati szinthez kepest.

Hogyan tudunk mi szegeny magyarok felzarkozni a gazdag nyugat europahoz, ha ilyen igazsagtalansagban kell versenyeznunk?

Realisan sehogy, csak latszolagosan tudunk - tulzott hitelezes miatt.

Ez igy is tortent.

Sajnalatos, hogy 2008 oszen, egy reggel, arra ebredtunk, hogy a bilibe log a kezunk, es minden eszkozunk (lakas, auto es egyeb fogyasztasi aruk) hitel alatt fekszik (borrowed against credit).

... persze volt meg egy masik alternativa, amit az allami alkalmazasban allo, hatalommal biro emberek magyarorszagon rendszeresen jol ki is hasznaltak - A mutyizas!

En szemelyesen nem vagyok se mutyi, sem hitel parti, eppen ezert, mentem kulfoldre dolgozni...

Sajat penzbol (nem hitelbol), ledolgozott munkabol, 100% feher berbol es premiumokbol, mutyi nelkul, orokseg nelkul, az elmult 10 ev alatt sikerult elerni egy szintet, amit otthon sokan irigyelhetnek (tobbgyerekes csalad, ingatlanok, autok, utazasok, tervek stb.).

Csak par idegennyelv ismerete, top egyetemi vegzettseg es gazdasagi novekedes kellett hozze.

Nos, aki otthon mutyibol, hitelbol mar osszeszedte magat, es most politikai okokbol pihenoagon van, az persze, mondhatja, hogy vissza kell vezetni a tobbkulcsos adozast.

A mostani egykulcsos adorendszer az egyeduli lehetseges dolog arra, hogy hosszutavon felzarkozzunk nyugat europahoz, mert

- Aki tobbet keres, az igy is tobb adot fizet
- Aki tobbet keres, tobbet takarit meg
- Aki tobbet takarit meg, az befektet es dragabb minosegu dolgokat fogyaszt es min. hasznalja az allami javakat
- Az allami javak (orvosellatas, iskola, tomegkozlekedes stb.) altalaban rossz minosegugek es a min. hozzadott erteket kepviselnek
- A dragabb minosegu dolog nagyobb hozzaadott erteket kepvisel
- A nagyobb hozzaadott ertek megtermelesehez tudas szuksegeltetik.

Nagyobb tudas = Nagyobb hozzaadott ertek = Gyorsabb gazdasagi novekedes = nagyobb GDP per capita = EU Felzarkozas
(Apple market cap > Hungarian GDP, 7 evvel ki hallott az Apple-rol?)

Amit itt ajanlanak, az 60 even at mar volt az orszagban.

Mindenki egy bizonyos szinten rosszul elt, kiveve a parttitkarokat, politikusok (= mutyi kiralyok).

Koszonjuk szepen, ebbol tobbet nem kerunk.

(a mostani rendszer mas aspektusait (putyini autokrata palya) nem veszem figyelembe, mert igen, ott tenyleg nagyon rossz palyan mozgunk)

Vitok 2012.08.04. 22:44:51

Rona Peter is kulfoldon dolgozott es lett, aki lett, magyarorszagi mutyizasban nem volt resze...

Eppen ezert ajanlom a Herenyi kornek tobbszor elolvasni a Peter altal irt feljegyzest.

NotaBene 2012.08.20. 23:05:56

Róna Pétert idézem:"A magyar jogalkotás hagyományosan államcentrikus, ... Tárgya rendre nem az egyén vagy a közösség, hanem az állam jogosítványainak megfogalmazása és érvényesítése, nem az állam társadalmi ellenőrzése,..."

A Hetényi kör javaslatai az "államcentrikus" hagyományok alapján készültek. Amig a különböző társadalmi csoportok nem érezhetik méltányosnak, "igazságosnak" a társadalmi újraelosztást,és benne az adórendszert, addig jelentős javulás szerintem nem várható!
Nincs értelme külön tárgyalni azt, hogy milyen legyen az adórendszer, és milyen szolgáltatásokat nyújtson a társadalom.
Minőségi változás,(társadalmilag elfogadott rendszer) csak akkor lehet, ha az adózó az "elvett" pénz mellett a "társadalomtól kapott szplgáltatásokat" egyszerre látja, és össze tudja kapcsolni ezeket.

lajafix1 2012.10.04. 13:58:53

Érdekes társulat ez a hetényi kör.
1. Javaslatokat csak a bevételi oldalra tesz. ejnye bejnye.
2. Tőlem minden halott nuygodjon békében. Node az élőkről sokat elmond, hogy kit választanak példaképnek. Legalább Pareto körnek hívnák magukat...

lajafix1 2012.10.04. 14:06:16

lol 43-50% adóéket tervezni?

Anno a szlovákok a legcsóróbbak adóékét 41ről 35 %-ra vitték le, az átlagosékét 43ról 38ra akik felette vannak meg 47ről 40re.

Ilyen közgazdász elit mellett nincs szükség ellenségre. (Sem közgáz oktatásra)