HTML

Hetényi Kör

2012. június 6-án megalakult a Hetényi István (1926-2008) ne­vét viselő szakmai-baráti kör, melynek tagjai a volt pénzügy­miniszter egykori munkatársai és tisztelői. A Hetényi Kör adó­szakértőkből és közgazdászok­ból áll, célja a magyar adó­rendszert érintő javaslatok ki­dolgozása és nyilvános szak­mai vitája.

Moderálási alapelvek

Mielőtt hozzászól, kérjük olvassa el moderálási alapelveinket.

Portfolio.hu


Feliratkozás

Katona Tamás: Helyzetkép 2013. június - július 1. rész

2013.09.17.

Gazdasági növekedés

 

Hosszú idő után először fordult elő, hogy az Eurostat a várakozásoknál valamivel kedvezőbb adatokat hozott nyilvánosságra a gazdasági növekedésről. A második negyedév előzetes GDP adatai szerint az Európai Unió kikerült a technikai recesszióból, amely az előző két negyedévet jellemezte. Az eurózónában ennél lényegesen hosszabb ideje, 2011 negyedik negyedéve óta tartott a zsugorodás. Az Unió egészére 0,4%-os, míg az eurózónára 0,3%-os GDP növekedést mért az Eurostat a második negyedévben. Ugyanakkor csupán mérsékelt optimizmusra ad okot a statisztikai közleményben foglalt másik információ: a bruttó hazai termék az Európai Unió egészében stagnált, az eurózónában pedig 0,5%-kal elmaradt az egy évvel korábbi szinttől.

Kedvező a német gazdaság eredménye: az előző két negyedévben tapasztalt megtorpanást követően a GDP az első negyedévhez képest jelentősen, 0,7%-kal bővült, míg az egy évvel korábbihoz viszonyítva 0,5%-kal. Az Európai Unió más meghatározó gazdaságai közül Franciaország túllépett a recesszión: az előző negyedévhez képest 0,5%-kal, a múlt év azonos időszakához viszonyítva 0,3%-kal bővült a gazdaság. Nagy-Britanniában is gyorsult a növekedési ütem: a GDP 0,7%-kal emelkedett az első negyedévhez, és 1,5%-kal az egy évvel korábbihoz képest.

Az eurózóna ötödik legnagyobb gazdasága, Hollandia nem került ki az egy éve tartó recesszióból: a bruttó hazai termék az előző negyedévhez viszonyítva 0,2%-kal, míg az előző év azonos negyedévéhez hasonlítva 1,8%-kal visszaesett. Ausztria, ha szerény ütemben is, de fejlődött: a GDP mindkét összehasonlításban 0,2%-kal bővült. A belga gazdaság stagnált; az előző negyedévhez képest 0,1%-kal nőtt, az egy évvel korábbihoz viszonyítva pedig ugyanennyivel csökkent a bruttó hazai termék. Írország válsága még nem múlt el; az ír statisztikai hivatal még nem közölt második negyedéves adatokat, az előző évben mindvégig zsugorodott a GDP: az idei első negyedévben 0,6%-kal az előző negyedévhez, és 1%-kal a múlt év első negyedéhez képest.

Az észak-európai országok közül a finn gazdaság a második negyedévben meghatározó dinamikával, 0,7%-kal növelte a teljesítményét az előző trimeszterhez viszonyítva, igaz ezzel éppen elérte a tavalyi ugyanazon negyedévben regisztrált GDP szintjét. A svéd gazdaság stagnált: az első negyedévben 0,1%-kal elmaradt a bruttó hazai termék az egy negyedévvel korábbitól, és 0,6%-kal meghaladta a tavalyi második negyedévben regisztrált szintet. Dániában 0,5%-kal emelkedett a GDP az előző negyedévhez és az egy évvel korábbihoz képest egyaránt.

A dél-európai országok – miként várható volt – nem tudtak kilépni a válságból, de Portugália kellemes meglepetést okozott, mivel ott – egyetlenként a térségben – véget ért a technikai recesszió; a GDP 1,1%-kal nőtt negyedéves összehasonlításban, miközben 2%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. A spanyol gazdaság az előző negyedévhez képest minimális mértékben, 0,1%-kal, míg a tavalyi azonos negyedévhez viszonyítva 1,6%-kal zsugorodott. Olaszország bruttó hazai terméke az első negyedévben 0,2%-kal szűkült az előző negyedévhez, és 2%-kal a múlt év azonos negyedévéhez viszonyítva. A görög gazdaság van a legrégebben – mély – recesszióban: a második negyedévben a GDP 4,6%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól /a görög statisztikai hivatal a többi tagországtól eltérően csak éves összehasonlítású adatokat számol/. Cipruson volt a második negyedévben a legmélyebb recesszió: a bruttó hazai termék 1,4%-kal esett vissza az előző negyedévhez, és drasztikusan, 5,2%-kal a tavalyi második negyedévhez képest.

A balti országokban valamelyest csökkent a növekedési ütem, de a térség két országa változatlanul a legdinamikusabb fejlődést mutatja az Európai Unióban. Litvániában a GDP 0,7%-kal bővült az előző negyedévhez, és 4,2%-kal a múlt év azonos időszakához képest. Lettországban a bruttó hazai termék 0,5%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és 4,3%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Észtországban – a korábbi évekhez képest – megtorpant a növekedés: a második negyedévben a GDP negyedéves összehasonlításban 0,1%-kal, míg éves egybevetésben 1,4%-kal emelkedett. A visegrádi országokban – Magyarországot kivéve – gyorsult a növekedési ütem. Lengyelországban 0,4%-kal bővült a gazdaság negyedéves, és 1,1%-kal éves alapon. Szlovákia bruttó hazai terméke 0,3%-kal haladta meg az előző negyedévit, és 0,8%-kal az egy évvel azelőttit. Csehországban megszűnt a recesszió: a GDP – az alacsony bázishoz képest – dinamikusan, 0,6%-kal bővült az előző negyedévhez képest, ugyanakkor 1,3%-kal elmaradt az egy évvel korábbi szinttől.

A balkáni országok gazdasága vegyes képet mutat. Romániában 0,5%-kal nőtt a GDP az előző negyedévhez, és 1,4%-kal a tavalyi második negyedévhez képest. A bolgár bruttó hazai termék stagnált: 0,1%-kal csökkent az előző negyedévhez, és 0,2%-kal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. Szlovénia még nem lábalt ki a válságból: a GDP 0,3%-kal elmaradt az előző negyedévitől, és 2,2%-kal az egy évvel korábbitól. A tárgyidőszakban még tagjelölt Horvátország bruttó hazai terméke az eddig nyilvánosságra került adatok szerint 2%-kal elmaradt a múlt év azonos időszakában regisztrálttól.

Az Amerikai Egyesült Államok gazdasági növekedése némileg gyorsult a második negyedévben: 0,6%-kal emelkedett a GDP az előző negyedévhez, és 1,6%-kal a múlt év azonos időszakához képest. Japán gazdasága 0,6%-kal bővült negyedéves, és 0,9%-kal éves alapon. A svájci gazdaság 0,5%-kal bővült az előző negyedévhez, és 2,1%-kal az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A norvég bruttó hazai termék 0,8%-kal nőtt negyedéves, és 0,4%-kal éves összehasonlításban. A kanadai gazdaság az előző év azonos időszakához képest 1,4%-kal, az ausztrál 2,6%-kal bővült. A mexikói GDP csupán 0,3%-kal, a dél-afrikai 1,8%-kal, a koreai 2,3%-kal, az indiai 2,7%-kal, a brazil 3,3%-kal, az izraeli 3,7%-kal, a török és a chilei egyaránt 4%-kal, a kínai pedig 7,5%-kal emelkedett. Azaz a jelentősebb Európán kívüli országok gazdasági fejlődése ha nem is volt töretlen, de lényegesen meghaladta az Unió növekedési ütemét. Az OECD országok gazdasága a második negyedévben 0,9%-kal bővült az Európai Unióhoz nem tartozó tagországoknak köszönhetően.

A magyar gazdaság a vártnál gyengébb dinamikát tükrözött a második negyedévben, eltérve az Európai Unió, és különösen a térség többi országától. A konjunktúramutatóként alkalmazott, az előző negyedév értékéhez viszonyított GDP stagnált, a csökkentett bázishoz képest mindössze 0,1%-kal nőtt, ugyanis a viszonyítási alapot képező előző negyedéves GDP adatot a KSH a korábban közölt 0,7%-ról – a módszertani felülvizsgálat keretében – 0,1 százalékponttal lefelé korrigálta. Ha az előző év azonos időszakához viszonyított GDP indexet vizsgáljuk, akkor a nyers mutató szerint a bruttó hazai termék a második negyedévben 0,5%-kal emelkedett. Ugyanezt a számot közölte a KSH a naptárhatás kiszűrését követően is. Az első negyedévre vonatkozó, naptárhatással korrigált első negyedéves mutatót egyidejűleg 0,1 százalékponttal lefelé korrigálta a KSH. A szezonálisan és naptárhatással kiigazított GDP a második negyedévben mindössze 0,2%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A KSH ezt az adatot is lefelé módosította az előző negyedévre vonatkozóan, ez esetben 0,2 százalékponttal. Meg kell jegyezni, hogy az Eurostat ezt az utóbbi mutatót alkalmazza a tagországok gazdasági növekedésének mérésére. Az igen szerény, 0,2%-os növekedéssel a tagországok között az alsó harmadban, a térségünkhöz tartozó országok között pedig az utolsók között vagyunk.

A megismert adatok alapján a magyar gazdaságban nem várható ez évben érdemi növekedés. Ha számolunk azzal, hogy az Európai Unióban érzékelhető növekedés valamelyest javítja az exportkilátásainkat, a súlyosan elhibázott kormányzati gazdaságpolitika miatt akkor sem várható a belső kereslet élénkülése, amely nélkül pedig nem remélhető a kilábalás a stagnáló állapotból. A választás közeledtével a kormány részéről egyre nyilvánvalóbbak az osztogatási törekvések; ezek azonban rengeteg rögtönzés közepette mennek végbe, és ellentmondásos hatást gyakorolnak a gazdaságra, miközben veszélyeztetik az államháztartás, valamint a bankrendszer működését. Így ezek az intézkedések valójában nem serkentik a növekedést a belső kereslet egyébként szándékolt generálása, vagy az állami költések növelése által. A mezőgazdaság időjárástól függő teljesítményének és az uniós projektek által bővülő építőipari többlet kibocsátás függvényében lehetséges az idei évben a bruttó hazai termék 0,2-0,3%-os növekedése; ennél magasabb dinamikára a jelen gazdasági helyzetben, a gazdaságpolitika gyökeres fordulata nélkül nincs esély.

 

 

Foglalkoztatottság, keresetek

 

A foglalkoztatásban a kormányzat minden valóságos és látszat intézkedése ellenére nem sikerül érdemben előre lépni. Az adatok csekély mértékű javulást mutatnak ugyan, de az egyes adatforrások elemzése azt tükrözi, hogy nincs valóságos elmozdulás. Ha a munkaügyi statisztika három forrását együtt vizsgáljuk, az intézményi statisztika az alkalmazottak létszámának folyamatos csökkenését mutatja, kizárólag a közmunkások száma emelkedik. A munkaerő-felvétel szerint a foglalkoztatottak száma némileg nőtt, de ez részben a közmunkások létszámának jelentős bővüléséből adódik, részben pedig abból, hogy gyorsuló ütemben nő a külföldön munkát vállalók száma, s ennek számottevő része – a felvétel módszertanából adódóan – megjelenik a foglalkoztatottak számában. A munkanélküliek nyilvántartásában szereplő álláskeresők számának csökkenése részben a növekvő külföldi munkavállalásra vezethető vissza, részben pedig arra, hogy az ellátások időtartamának drasztikus csökkentésével a kormány elérte, hogy a munkanélküliek növekvő köre elvesztette érdekeltségét abban, hogy nyilvántartásba vetesse magát /ez az adatbázis a munkát keresőket jelentkezésük alapján rögzíti/.     

A KSH mintavételes lakossági adatfelvétele szerint a május és július közötti időszakban a foglalkoztatottak száma 3 964 ezer fő volt, 56 ezer fővel, 1,4%-kal több, mint egy évvel korábban. A trimeszter középső hónapjában, júniusban a közfoglalkoztatottak száma 44 ezer fővel haladta meg az egy évvel azelőttit. A 15-64 éves népesség foglalkoztatottsági rátája 58,7% volt, 1,1 százalékponttal magasabb, mint a múlt év azonos időszakában. Az aktív munkanélküliek száma a május és július közötti trimeszterben 446 ezer fő volt, 13 ezer fővel, 4,8%-kal kevesebb az egy évvel korábbinál. A passzív munkanélküliek száma a második negyedévben 130 ezer fő volt. A munkanélküliségi ráta a május és július közötti időszakban 10,1% volt, 0,4 százalékponttal kisebb, mint a bázisidőszakban. A munkanélküliek csaknem egyötöde, 19,5%-a 25 éven aluli volt; a 15-24 éves korosztály ugyan csekély számban van jelen a munkaerőpiacon, de aggasztó, hogy rendkívül magas, 27,8%-os a körükben a munkanélküliségi ráta, noha valamelyest, 0,3 százalékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A legjobb munkavállalási korúnak tekintett 25-54 évesek munkanélküliségi rátája is csökkent az egy évvel azelőtt mért 9,6%-ról 9%-ra, de ebben a korcsoportban a nyári hónapokban ez a ráta magasnak minősíthető. Ugyanakkor az 55-64 éves korosztály munkanélküliségi rátája a május és július közötti trimeszterben 7,8% volt, 0,5 százalékponttal emelkedett a múlt év azonos időszakához viszonyítva. Változatlanul nagyon magas a tartós munkanélküliség: az álláskeresők több mint fele, 50,9%-a legalább egy éve reménytelenül keresett munkát; az álláskeresés átlagos időtartama is nőtt, és a megfigyelt trimeszterben elérte a 18 hónapot.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a regisztrált álláskeresők száma július végén 497 ezer fő volt, 30 400 fővel, 5,8%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Első ránézésre kedvező változás, hogy július hónapban 48 000 új álláshelyet jelentettek be a foglalkoztatók, ezek között azonban csupán 14 600 volt piaci alapon meghirdetett munkahely, a többi a közmunkások foglalkoztatására irányuló kormányzati szándék alakulásától függ. Nő a pályakezdők száma a munkanélküliek körében: júliusban 66 900 első állását reménytelenül kereső fiatal szerepelt a nyilvántartásban, 4,8%-kal több, mint a múlt év azonos hónapjában. A pályakezdők egyharmadának, 33,1%-ának általános iskolai végzettsége volt; egyötöde, 21%-a szakiskolát, szakmunkásképzőt végzett, egynegyede, 24,4%-a érettségi bizonyítvánnyal, 6,4%-a pedig diplomával próbált elhelyezkedni.

A nyilvántartásban szereplő munkanélküliek csupán egytizede, 10,6%-a kapott júliusban álláskeresési támogatást. A lényegesen kisebb összegű szociális segélyben a regisztrált álláskeresők alig több mint egyharmada, 34,8%-a részesült, míg – az Európai Unióban egyedülállóan – a munkanélküliek több mint fele, 54,6%-a teljesen ellátatlanul maradt.

Komoly területi különbségek terhelik az egyébként is egyre nehezebb helyzetbe kerülő foglalkoztatási rendszert. Két kritikus helyzetű régióban a regisztrált munkanélküliek aránya meghaladta a gazdaságilag aktív népesség 18%-át, azaz az országos átlag másfélszeresét: Észak-Magyarországon 18,4%, Észak-Alföldön 18,1% volt júliusban a ráta.  A munkanélküliségi arány 5 megyében meghaladta a 15%-ot, két megyében a 20%-ot. A foglalkoztatási helyzet pillanatnyi alakulása a közmunkaprogramoktól függ. Azokban a régiókban, amelyekben a közmunka dominál a foglalkoztatásban, ott csökkent, míg a relatíve jobb munkaerőpiaci térségekben nőtt a munkanélküliség az elmúlt hónapokban. A viszonylag kedvező helyzetben lévő Nyugat-Dunántúlon – néhány multinacionális cég kivonulása következtében – jelentősen, 6%-kal emelkedett az álláskeresők száma; ezen belül Vas megyében 12,4%-kal, Zala megyében 10,3%-kal. A térségben ennél több munkahely szűnt meg, de viszonylag sokan dolgoznak Ausztriában, akik így nem regisztráltatják magukat munkanélküliként. Közép-Magyarországon is némileg, 0,9%-kal nőtt a munkanélküliek száma, miután Pest megyében 3,5%-kal többen szerepeltek a munkanélküliek nyilvántartásában, mint egy évvel azelőtt. Közép-Dunántúlon valamelyest, 3%-kal csökkent a munkanélküliek száma, de ezen belül Veszprém megyében kissé, 0,5%-kal nőtt. A magasabb munkanélküliséggel küzdő térségekben a közmunkák jelentős bővülésének hatására csökkent a regisztrált munkanélküliek száma: Dél-Alföldön 6,2%-kal, Észak-Alföldön 7%-kal, Dél-Dunántúlon 10,7%-kal, míg Észak-Magyarországon 11%-kal.

A legmagasabb, az országos átlag csaknem kétszeresét elérő, 21,3%-os munkanélküliségi rátát júliusban is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében regisztrálták, annak ellenére, hogy a tavalyi év azonos időszakához képest 7,3%-kal csökkent a munkanélküliek még így is rendkívül magas, 51 600 főt kitevő száma. Csaknem ugyanilyen magas, 20,8%-os rátát mértek Nógrád megyében, ahol a regisztrációban 17 300 munkanélküli szerepelt, 6,7%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében jelentősen, 14%-kal csökkent a regisztrált munkanélküliek száma; ennek ellenére rendkívül magas, az országos átlagot annak háromnegyedével meghaladó, 19,6%-os volt a munkanélküliségi ráta, és – mint hosszú ideje – az országban a legmagasabb, 55 600 fő a regisztrált álláskeresők száma. Hajdú-Bihar megyében is az országos átlag másfélszeresét meghaladó, 17,7%-os munkanélküliségi rátát mértek, pedig itt is 6,7%-kal csökkent a regisztrációban szereplő álláskeresők száma. Somogy megyében a 15%-os ráta annak ellenére maradt fenn, hogy jelentősen, 9,6%-kal kevesebb munkanélküli szerepelt a megyei nyilvántartásban, mint tavaly júliusban.   

Június hónapban 151 900 főt alkalmaztak közfoglalkoztatás keretében, csaknem egynegyedével, 23,2%-kal többet, mint a múlt év ugyanezen hónapjában. Az első félév átlagában 98 900 fő dolgozott közfoglalkoztatás keretében, 10,9%-kal több, mint egy évvel korábban. A közfoglalkoztatottak több mint négyötöde, 82,7%-a teljes munkaidőben dolgozott átlagosan 77 700 forintos bruttó keresettel. Ez a fizetés a jogszabályban előírt minimálbérnek kevesebb mint négyötöde, 79,3%-a volt.

Az intézményi munkaügyi statisztika adatai szerint az első félévben a legalább ötfős vállalkozásoknál, a költségvetési szerveknél és a jelentősebb nonprofit szervezeteknél – a közfoglalkoztatottakat is beleszámítva – 2 653 ezer fő állt alkalmazásban, 6 ezer fővel, 0,2%-kal kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában, és 25 ezer fővel, 0,9%-kal kevesebb, mint két évvel korábban. A versenyszférában egy év alatt 0,3%-kal, két év alatt 2%-kal csökkent a foglalkoztatottak száma. A költségvetési szervek statisztikai létszáma az első félévben megegyezett az egy évvel korábbival, és 2,4%-kal kisebb volt a két évvel korábbinál. A közszféra létszámát több tényező alakítja; az igazgatási létszám folyamatosan nő, a közoktatásban és az egészségügyben pedig csökken a létszám, annak ellenére, hogy a kórházak államosításával a közalkalmazottak körébe kerültek a korábban gazdasági társasági formában működő egészségügyi szolgáltatók dolgozói. Az igazgatásban és a védelemben az első félévben 1,9%-kal dolgoztak többen, mint egy évvel, és 2,5%-kal többen, mint két évvel azelőtt. Az oktatásban ugyanakkor egy év alatt jelentősen, 5,8%-kal, két év alatt igen nagymértékben, 9,4%-kal csökkent a létszám. Az egészségügyben és a szociális ellátásban az első félévben – az államosítások következtében – 6,7%-kal több közalkalmazott dolgozott, mint egy évvel, és 4,4%-kal több, mint két évvel korábban.

A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete az első félévben 228 200 forint volt, 3,4%-kal több, mint az előző év azonos időszakában. A versenyszférában 239 400 forint volt az átlagkereset, 3,3%-kal több, mint egy évvel korábban. A költségvetési intézményeknél – a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva – 219 100 forint volt az átlagos kereset, 4,6%-kal több az egy évvel azelőttinél. A közszférában a teljes munkaidőben dolgozók bizonyos hányada a nettó keresetének csökkenése miatt átlagosan 10 500 forint – a keresetbe nem tartozó – kompenzációt kapott a kedvezőtlen adó- és járulékváltozások részbeni ellentételezésére.

A nemzetgazdaságban a nettó átlagkereset az első félévben 149 400 forint volt, 4,8%-kal több, mint egy évvel korábban. Ebben az időszakban a fogyasztói árak 2,3%-kal emelkedtek, így a reálkereset 2,4%-kal nőtt a múlt év azonos időszakához képest, de 1,4%-kal csökkent a két évvel korábbihoz viszonyítva. A vállalkozásoknál a fizikai dolgozók nettó átlagkeresete 107 100 forint volt, 3,8%-kal több, mint az előző év azonos időszakában. A versenyszférában a szellemi dolgozók nettó keresete 235 ezer forint volt, 5,7%-kal több, mint a bázisidőszakban. A költségvetési intézményekben foglalkoztatottak nettó átlagkeresete – a közfoglalkoztatottak bérének figyelmen kívül hagyásával – az első félévben 143 500 forint volt, 5,6%-kal több, mint egy évvel korábban. A közigazgatás és a védelem területén 4,3%-kal, az oktatásban 6,3%-kal, míg az egészségügyben és a szociális ellátásban 8,5%-kal emelkedett a nettó kereset. A reálkereset a közszférában sehol sem érte el a két évvel korábbi szintet.  

 

Áralakulás

 

Az ez évi áralakulás elemzése nem végezhető el a piacgazdaságra jellemző folyamatok szokásos vizsgálata alapján. A magyar gazdaságban tapasztalható, erősen visszafogott kereslet körülményei között nem érvényesül árnyomás, így a termelői árak növekedése csak nagyon korlátozottan érvényesül a fogyasztói árakban. Ehhez társul a rezsicsökkentés, amely átmenetileg jelentősen mérsékli az inflációt, ez azonban a jövő évben ellentétes folyamatot indíthat be. Az inflációt növelő tényező lehet ugyanakkor az idei év hátralévő részében az augusztustól hatályba lépett adóemelések közvetlen és közvetett hatása. Igaz ez utóbbi intézkedések következménye kevésbé az idei, inkább a jövő évi inflációt befolyásolja.    

Az ipari termelői árak júniusban 0,3%-kal emelkedtek az előző hónaphoz, és 0,6%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Az első félévben az ipari termelői árak mindössze 0,3%-kal haladták meg az egy évvel korábbi szintet.  Az év első felében a legnagyobb, az ipari átlag huszonegyszeresét elérő, 6,3% áremelkedés az élelmiszeriparban következett be; 3%-kal nőttek az árak az építőanyag-iparban. Ugyanebben az időszakban a kőolaj-feldolgozás területén 5,4%-kal, az elektronikai iparban 2,7%-kal csökkentek a termelői árak. A feldolgozóipari árak júniusban 1,4%-kal, az első félévben 1,2%-kal haladták meg az egy évvel korábbi szintet.

Az ipari export forintban mért értékesítési árai júniusban 0,4%-kal emelkedtek az előző hónaphoz, és 1,1%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Az első félévben 0,7%-kal nőttek az ipari kivitel értékesítési árai. A gyógyszeriparban nőttek legnagyobb mértékben az export árak: a júniusi árszint 8,5%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az élelmiszeriparban ugyanebben az időszakban 5,3%-kal emelkedtek a kiviteli árak. Az ipar belföldi értékesítési árai júniusban 0,2%-kal haladták meg az egy hónappal korábbit, és ugyanennyivel maradtak alatta az egy évvel azelőtti szintnek. Az első félévben ugyancsak 0,2%-kal csökkentek az ipar belföldi értékesítési árai. A feldolgozóipar belföldi értékesítési árai júniusban 1,4%-kal haladták meg az egy évvel korábbi szintet.

Az építőipari termelői árak a második negyedévben 0,6%-kal emelkedtek az előző negyedévhez, és 1,8%-kal az előző év azonos időszakához viszonyítva. Az épületek építésénél 0,8%-kal, míg az egyéb építmények építésénél – a vasútépítések és közműépítések révén megnőtt kereslet hatására – az átlagnál nagyobb mértékben, 2,4%-kal nőttek a termelői árak az egy évvel korábbihoz képest.

A mezőgazdasági termelői árak júniusban 6,5%-kal emelkedtek az egy évvel korábbihoz képest. Az első félévben jelentősen, 12,8%-kal nőttek a mezőgazdasági termelői árak. A növényi termékek termelői ára júniusban 6,8%-kal haladta meg az előző év azonos hónapjában mért szintet. A gabonafélék termelői ára 9,2%-kal, a korábbi hónapokhoz képest lényegesen kisebb dinamikával nőtt. Az ipari növények ára 6,3%-kal, ezen belül az olajnövényeké 4,1%-kal, a zöldségféléké mindössze 0,3%-kal emelkedett, a gyümölcsöké 8,1%-kal mérséklődött. A burgonya termelői ára – a nagyon alacsony bázishoz képest –kivételes mértékben 121,3%-kal, azaz több mint kétszeresére nőtt.

Az élőállatok és állati termékek termelői árszintje júniusban 6%-kal magasabb volt az egy évvel korábbinál. A vágóállatok felvásárlási ára júniusban 3,2%-kal emelkedett; ezen belül a vágómarháé a gyengülő kereslet következtében jelentősen, 19,6%-kal csökkent, a vágósertésé – a viszonylag magas bázishoz képest – szerény mértékben, 1,6%-kal, míg a vágóbaromfié érzékelhető dinamikával, 9,5%-kal nőtt. Az állati termékek termelői ára júniusban jelentősen, 12,8%-kal emelkedett; ezen belül a tej felvásárlási ára kiugró mértékben, 15,9%-kal, a tojásé – az előző hónapok árcsökkenését követően – 4,7%-kal nőtt.

Az első félévben a mezőgazdaság termelői ráfordításai 6,4%-kal nőttek. A folyó termelő-felhasználás árszintje 7,1%-kal, a mezőgazdasági beruházásoké 1,8%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. A takarmányok ára kiemelkedő dinamikával, 22,5%-kal, az állatgyógyászati termékeké 5,2%-kal, a növényvédő szereké 3,8%-kal emelkedett, ugyanakkor a műtrágyáké 2,6%-kal, az energia ára pedig 2,4%-kal, ezen belül az üzemanyagoké 2,2%-kal csökkent. A mezőgazdasági termelői árak és a ráfordítások árszintjének változását összehasonlító agrárolló az első félévben jelentősen, 6%-kal zárult, azaz a mezőgazdasági termelői árak növekedése ennyivel haladta meg a ráfordítások áremelkedését.

A fogyasztói árak júliusban – a szezonalitásnak megfelelően – 0,3%-kal csökkentek az előző hónaphoz, és 1,8%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Az év első hét hónapjában a fogyasztói árak 2,3%-kal haladták meg az előző év azonos időszakában regisztrált szintet. A júniusi szinthez képest mért változásban az élelmiszerárak 1,4%-os mérséklődésének hatása érvényesült, amely főképp azt tükrözi, hogy az idényáras élelmiszerek jelentősen, 11%-kal voltak olcsóbbak, mint egy hónappal korábban. Ugyanakkor az egy évvel korábbihoz viszonyítva az élelmiszerek ára az átlagos infláció másfélszeresével, 2,8%-kal nőtt, ezen belül az idényáras élelmiszerek jelentősen, 11,1%-kal drágultak. Az előző júliusi árszinthez viszonyítva a sertéshús 6,8%-kal, a sajt 5,7%-kal, az étolaj 4,9%-kal került többe, míg a tojás 11,5%-kal, a cukor 6,8%-kal lett olcsóbb. A szeszes italok és a dohánytermékek ára a jövedéki adók jelentős emelése következtében 8,6%-kal emelkedett. 

Az elmúlt egy évben az átlag csaknem kétszeresével, 3,5%-kal emelkedett a szolgáltatások árszintje; ezen belül a helyi közösségi közlekedés 5,3%-kal drágult. Az üzemanyagok ára – a magas bázishoz képest – szerény mértékben, 0,9%-kal nőtt. A háztartási energia ára jelentősen, 8,8%-kal csökkent, ennek ellenére még némileg, 0,3%-kal meghaladta a három évvel korábbi szintet. A ruházati termékek ára valamelyest, 0,2%-kal, a tartós fogyasztási cikkeké 2,1%-kal mérséklődött az egy évvel azelőttihez viszonyítva.

A nyugdíjas fogyasztói kosárral számított infláció júliusban az előző hónaphoz képest 0,4%-kal csökkent, míg az előző júliushoz viszonyítva – az általános inflációnál 0,3 százalékponttal kisebb mértékben – 1,5%-kal emelkedett. Júliusban – a nyers élelmiszerek és az üzemanyagok figyelmen kívül hagyásával számított – szezonálisan kiigazított maginfláció 2,8% volt.

 

Jövedelem és fogyasztás

 

A kiskereskedelmi forgalom az áprilisi és májusi bővülést követően ismét csökkent. A forgalom volumene júniusban – szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok szerint – 1,9%-kal elmaradt az előző havitól, és nyers adatok szerint 0,9%-kal, naptárhatástól megtisztított adatok alapján 0,4%-kal az egy évvel korábbitól. A kiskereskedelmi eladások az első félévben 0,5%-kal, naptárhatástól megtisztított adatok szerint 0,3%-kal mérséklődtek. Az év első felében az élelmiszerforgalom jelentősen, 3,2%-kal, az élelmiszeren kívüli cikkeké 1,3%-kal visszaesett. A bútorok és műszaki cikkek forgalma számottevően, 6,4%-kal, a könyveké és számítástechnikai termékeké 2,3%-kal, az iparcikkeké 1,3%-kal szűkült. A ruházati termékek eladása stagnált, 0,1%-kal bővült, a gyógyszereké és illatszereké 0,8%-kal, míg az üzemanyagoké – az alacsony bázishoz képest – 0,9%-kal nőtt.

Az MNB előzetes adatai szerint a lakosság bruttó pénzügyi vagyona az első félév végén 28 998 milliárd forint volt, 6,7%-kal több, mint egy évvel korábban. A lakosság – tartozások levonásával számított – nettó pénzügyi vagyona 19 741 milliárd forintot tett ki, amely igen jelentősen, 14,4%-kal meghaladta a múlt év azonos időpontjában regisztrált értéket. A vagyon növekedésében döntő része a devizahitelek számottevő, 13%-os csökkenésének volt, amely a kedvezményes árfolyamon lehetővé tett végtörlesztésből adódott. Ez egyben azt is jelenti, hogy viszonylag szűk kör, ráadásul nem is a rászorulók, igen komoly kormányzati támogatással jelentősen növelhették a vagyonukat.

A lakosság birtokában az első félév végén 2 367 milliárd forint készpénz volt, jelentősen, 8,4%-kal több az egy évvel korábbinál. A lakossági forintbetétek állománya 6 508 milliárd forintot tett ki, 2%-kal kevesebbet a múlt év azonos időpontjában rögzített értéknél. A családoknál 1 487 milliárd értékű deviza volt betét vagy készpénz formájában, 4,4%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Az első félév végén a lakosság birtokában 11 770 milliárd forint értékű részvény és egyéb tulajdonosi részesedés volt, 10,7%-kal több, mint a múlt év közepén. Ezen belül a legnagyobb hányadot kitevő részvények állománya 4,4%-kal, míg a befektetési jegyeké több mint egyharmadával, 35,4%-kal nőtt. A lakosság állampapír- és kincstárjegy állománya – a betéti kamatok folyamatos csökkenése és a kamatadó akkor már ismert növelése következtében – dinamikusan nő: június végén elérte az 1 600 milliárd forintot, amely 73%-kal meghaladta az egy évvel korábbi volument. Ugyanakkor jellemzője ennek a megtakarítási formának, hogy a lakosság döntő részben éven belüli lejáratú diszkont kincstárjegyet vásárol.

A lakosság tulajdonában lévő biztosítástechnikai tartalék összege az első félév végén 3 102 milliárd forint volt, 3,9%-kal több az egy évvel korábbinál. Az életbiztosításban tartalékolt összeg csak igen szerény mértékben, 1,5%-kal, míg a – ma már döntő többségében önkéntes – nyugdíjpénztári vagyon újra jelentősen, 8,1%-kal gyarapodott. A korábbi kormányzati össztűz és a magántulajdont, valamint a jogállamiságot durván sértő támadásokat követően a pénztári szektor ismét számottevő hozamot ért el.

A háztartások összes tartozása az első félév végén 9 256 milliárd forintot tett ki, 6,8%-kal kevesebbet az egy évvel azelőttinél. Június végén a devizahitelek a teljes lakossági adósság felét jelentették. Az árfolyamgát konstrukciót az érintett adósok 38%-a, 138 ezer család választotta a hatodik hónap végéig. Ezzel együtt változatlanul gyorsan nő a törleszteni nem tudó adósok aránya. Az első félév végén a devizaalapú jelzáloghitelek adósainak több mint egyötöde, 21,8%-a három hónapnál hosszabb ideje volt hátralékban a törlesztéssel, míg a múlt év végén még csak 18,9% volt ez az arány. A hitelintézetek július végéig 117 300 lakás kényszerértékesítését minősítették elkerülhetetlennek, amely rendkívül komoly társadalmi feszültség forrása. A kormány eddigi intézkedései láthatóan nem segítettek érdemben a ténylegesen rászorulókon; az összes döntés a viszonylag jobb helyzetben lévőket segítette, akik többnyire ki is használták a lehetőséget, és jelentős kedvezménnyel törlesztették az adósságukat. A kormány újabb lépéseket tervez. A tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy ismét kommunikációvezérelt, a választási kampány céljait szolgáló megoldást találnak, amennyiben egyáltalán megoldásról lehet majd beszélni. Az előkészületek nem érdemi segítséget vetítenek előre, nem folyik például tényleges egyeztetés a szakmai szervezetekkel. Kifejezetten aggasztó, hogy az MNB honlapján nemrég három írás jelent meg a jegybank két prominens vezetőjének tollából, amelyeknek hangvétele és argumentációja gyökeresen eltér a szakmai publikációk kialakult stílusától, és a jegybankban eddig megszokott érvelés logikájától; gyakorlatilag a kormányzati kommunikáció követelményeihez igazított elemzésről van szó. A helyzet valóban kritikus, hiszen az elmúlt 3 évben 15%-kal gyengült a forint árfolyama, csaknem kétszeresére emelkedett az ország-kockázati felár, nőtt a munkanélküliség /közmunkáért kapott bérből nem lehet a törlesztő részleteket fizetni/, és érzékelhetően csökkent a reáljövedelem. Ezek az alapvető problémák, amelyekkel a kormány nem hajlandó – és valószínűleg nem is képes – szembenézni; e téren történő előrelépés hiányában nem lehet érdemi segítséget nyújtani az adósággal küzdő családoknak.

A lakosság betétállománya júliusban viszonylag jelentős mértékben, 182 milliárd forinttal csökkent, és a hónap végén 7 144 milliárd forintot tett ki. A forintbetétek volumene 179 milliárddal mérséklődött, a devizabetéteké gyakorlatilag nem változott: árfolyamváltozás következtében 11 milliárd forinttal gyarapodott, míg a tranzakciók következtében 14 milliárd forinttal csökkent. A lakossági devizabetétek összege a hó végén 925 milliárd forint volt.

A lakosság hitelállománya júliusban 32 milliárd forinttal emelkedett, és a hónap végén 7 095 milliárd forintot tett ki. A forinthitelek volumene csekély mértékben, 4 milliárd forinttal nőtt, a devizahiteleké törlesztés eredményeként 39 milliárd forinttal csökkent, ugyanakkor árfolyamváltozás következtében 66 milliárddal emelkedett. A lakossági devizahitelek állománya július utolsó napján 3 905 milliárd forint volt, a teljes lakossági hitelállomány 55%-a.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://hetenyi-kor.blog.hu/api/trackback/id/tr335520844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.