HTML

Hetényi Kör

2012. június 6-án megalakult a Hetényi István (1926-2008) ne­vét viselő szakmai-baráti kör, melynek tagjai a volt pénzügy­miniszter egykori munkatársai és tisztelői. A Hetényi Kör adó­szakértőkből és közgazdászok­ból áll, célja a magyar adó­rendszert érintő javaslatok ki­dolgozása és nyilvános szak­mai vitája.

Moderálási alapelvek

Mielőtt hozzászól, kérjük olvassa el moderálási alapelveinket.

Portfolio.hu


Feliratkozás

Bokros Lajos Hetényi Istvánról

2012.06.06.

„Méltóság és emelkedett szerénység”

 

Lengyel László: Közel harminc éves ismeretségünk alapján tudom, hogy te egyfajta sajátos szentháromság alapján ítéled meg az embereket. Először is, az intelligenciájuk szerint, okos vagy nem okos. Másodszor, a szakmai tudásuk, műveltségük alapján. Végül, harmadszor a bátorságuk, az elszántságuk szerint, hogy amit gondolnak, azt elég elszántan és következetesen véghez viszik-e.

Bokros Lajos: Ez most az én nekrológom?

Lengyel László: Hogyan ítélted meg Hetényi Istvánt e szentháromságod szerint?

Bokros Lajos: Az első kettőben a legmagasabbra, a csúcsra helyeztem és helyezném ma is. Ő volt messze a legintelligensebb, és szakmailag a legfelkészültebb az egész minisztériumban. Én akkor egészen kezdő voltam 1980-ban, s nekem lenyűgöző volt az okossága és a műveltsége. Ami a bátorságot illeti, hát az más dolog, akkori szememben biztosan nem volt nagyon bátor, sőt, inkább óvatos. De mi akkor nagyon fiatalok és türelmetlenek voltunk, és egyáltalán nem láthattuk az ő korlátait, mint miniszterét. Ha visszaemlékszünk az akkori nemzetközi feltételekre, még sehol se volt Gorbacsov, nem látszott, hogy a rendszer általános válságban van. Lehet, hogy ő látta, nem tudom, de mi nem láttuk.

Lengyel László: Hogyan ismerted meg?

Bokros Lajos: Az első találkozásra nem emlékszem. De egyszer írtunk egy közös cikket Asztalossal és Surányival a tőkeallokációról, és akkor lehívatott. Jól emlékszem egy mondatára: „kérem, a részvény ez évben még nem aktuális”. Hát ebben az egy mondatban három nagyon fontos dolog volt. Először is, nem törölte el a szájunkat, nem hordott le, mint taknyosokat, hogy olyasmibe ütjük az orrunkat, amibe nem kéne. Jelezte, hogy olvasta, rendben van. Másodszor, nem hozott mindenféle nyakatekert érveket, nem magyarázta, ideologizálta, hogy miért nem lehet szó a részvényről, csak megmutatta bölcsen, hogy itt határ, itt korlát van. Figyelmeztetett minket, hogy tudjuk. Végül, harmadszor azt is kifejezte a mondat, hogy bár ma, idén még van ez a korlát, vegyük is figyelembe, de a korlát mozdítható és mozdítani is kell, ő is mindent megtesz, hogy elmozduljon. Óvatosságra és türelemre intett minket, mert messzebbre látott, de nem fölényeskedett, nem oktatott ki, nagyon bölcs és civilizált volt.

Lengyel László: Mégis ütköztél vele az 1982-es tavaszi KISZ-aktíván a Fehér könyv ügyében.

Bokros Lajos: Már nem nagyon emlékszem rá, hogy mi volt. Ő ott nagyon óvatos, az akkori szemünkben bátortalan volt, de ismétlem, mi nem láthattuk a politikai korlátokat, amiket ő sokkal jobban látott. De akkor volt, emlékszel, Csillagnak az a nagy beszéde a debreceni Bika szállóról…

Lengyel László: Hogyan emlékszel vissza az 1983-as bankbizottságra, amelynek Hetényi volt az elnöke és Surányi volt a titkára, te pedig az egyik résztvevője?

Bokros Lajos: Arra már nem emlékszem, hogy mikor volt, de a munka szakmai oldalára, az álláspontokra pontosan. Mi ott a kétszintű bankrendszerért küzdöttünk, s az igazi meglepetést az okozta, hogy kik voltak ketten leginkább ellene: Fekete János és Riesz Miklós. Tímár Mátyás az MNB elnöke nem is ellenezte annyira a dolgot, sőt, inkább elfogadta, de tőle sokat várni nem lehetett. „Álmos vezér” volt – így is hívták a bankban -, aki elaludta a döntéseket. „Menjenek be hozzá és ébresszék fel!” – mondta Marjai. De meglepetésünkre Fekete nagyon ellene volt. Ma már tudom, hogy miért, de akkor nem tudtuk és értettük, hiszen ő volt Magyarország nyugati arca, neki tudnia kellett, és tudta is, hogyan néz ki a nyugati bankrendszer és ismerhette a keleti problémáit. Csakhogy nem akarta kiadni az ellenőrzést a kezéből, amit Tímár háta mögött, annak a hátba döfésével szerzett. A másik, aki ellene volt, Riesz Miklós, de neki nem gyakorlati, hanem elméleti, ideológiai okai voltak. Nem szabad lemondani a tervszerűség előnyeiről, nem szabad a tőke allokációjáról a múltbeli profitabilitás, hanem a jövőbeli tervezett nyereség alapján kell dönteni. Ez ugye, az Oskar Lange-féle piaci szocializmus elmélete, erre épült a 68-as reform is: a vállalatok dönthetnek a folyó termelésről, de a beruházásokról nem, azokról központilag kell dönteni.

Lengyel László: Eredetileg Hetényi is Lange, a piaci szocializmus és a hatvannyolcasság alapján állt.

Bokros Lajos: Igen, de nagyon gyorsan átállt. Gyakorlatias volt, és mindent elolvasott. Valószínűleg azért is lett a bizottság elnöke ő, és nem Tímár vagy Faluvégi, mert tudták, hogy ő már meg akarja csinálni. Feltehetően Nyers nyomta ezt, akinek már nem volt meg a korábbi befolyása, de azért ilyen dolgokban neki volt a legnagyobb hatása. Hetényi látta, hogy az IMF belépés ellenére, nincs fenntartható pályán a költségvetés. Csalni a számokkal, hamisítani csak ideig-óráig lehet, de előbb vagy utóbb ésszerűsíteni, reformálni kell, a koraszülött jóléti államot hozzá kell igazítani a gazdasághoz, hatékony gazdaságot csak hatékony tőkeallokációval lehet elérni, ahhoz pedig kétszintű bankrendszer és hatékony adórendszer kell. Mert akkor egyedül ő értette, hogy ennek két lába van, ezért dolgozott és dolgoztatott egyszerre a bankrendszeren és az adórendszeren. Mindenki odavolt akkoriban, hogy így Faluvégi, úgy Faluvégi, hogy az OT-ban osztogatják az észt. Nem igaz, Faluvégi és az OT-sok sohase értették meg, hogy a költségvetés nincs fenntartható pályán, az onnan nem látszott. Hetényi tudta és értette.

Lengyel László: 1985-ben, a XIII. pártkongresszuson döntöttek a dinamizálásról, és még messzebb lökték a költségvetést a fenntartható pályától. Hetényi és a Pénzügyminisztérium vereséget szenvedtek. Békesi László 1994-ben úgy nyilatkozott, hogy Hetényinek akkor le kellett volna mondania. Neked is ez a véleményed?

Bokros Lajos: Én a demokráciában szokásos viselkedési normákat nem vetíteném vissza a diktatúrában – még ha petyhüdt és lógó is volt már akkor a diktatúra -, szokásos magatartási szabályokra. Nem hiszem, hogy utólag ítélkezhetünk erről, és én bizonyosan nem is szeretnék ítélkezni. De én 1985 első félévben nem is voltam itthon, hanem Washingtonban IMF-tanfolyamon, így nem is láthattam az eseményeket. Te is tudod, hogy mi akkor fiatalok és hevesek voltunk, mindent tegnapra akartunk. Valószínűleg, tartalmilag igazunk volt, de Hetényinek is, akinek más volt a temperamentuma, a kora, a tapasztalatai. Azóta már sok mindent láttunk, ezért csak a legnagyobb tisztelettel tudok tekinteni az akkori viselkedésére.

Lengyel László: Hogyan emlékszel a rendszerváltás utáni Hetényire?

Bokros Lajos: A legnagyobb tisztelettel. Nézd, neki – ellentétben más miniszterekkel -, a minisztersége, sőt, a rendszerváltás után is használható tudása volt. Nagyon jó cikkeket, tanulmányokat írt, amit nem miniszterek, hanem előadók és osztályvezetők szoktak írni. A cikkeiből és tanulmányaiból mindig sokat lehetett tanulni. Azután, te is tudod, írtad róla, nagypolgár volt, annak a műveltségével és kultúrájával. Neki igazán a polgári világ volt a lételeme, annak ellenére, hogy évtizedeket a szocializmusban élt. Jól ismerte a demokrácia normáit, a nyelveket, a nyugati civilizációt, ezért a polgári világban úgy élt, mint hal a vízben. És végül, mindig csodáltam azt a méltóságot, emelkedett szerénységet, ahogy nyikhaj pénzügyminisztereknek, ha fölkérték segített. Ha kérték, azonnal és mindig hasznos tanácsot adott, ha nem, méltósággal állt félre.

Lengyel László: Hatott-e a miniszterségedre, és ha igen, miben, mivel?

Bokros Lajos: Nagyon is hatott. Három kérdést emelnék ki. Első: ne foglalkozz mindennel! – mondta. Emelj ki öt fontos dolgot, amiről mindent tudnod kell szakértői szinten, de a többit hagyd az apparátusra! Ez nem tartalmi, inkább vezetéstechnikai, erkölcsi példamutatás volt, de nagyon fontos. Háború idején, mert akkor ’95-ben háború volt, minden irányból lőttek rám, na, ilyenkor összpontosítani kell – nagyon igaza volt. Csak olyan dologgal foglalkozz, amelyet kontrollálni tudsz és akarsz! – tanácsolta, és a legjobb tanács volt.

Másodszor, rá lehetett leginkább számítani, hogy a nemzetközi példákat megvilágítsa. Nézd, én olvastam a nemzetközi sajtót, könyveket, de egy minisztertől nem várható, hogy állandóan ezt tegye. Rá mindig számíthattam, ha azt kértem tőle: nézz utána ennek vagy annak, hogy van ez másutt! Másnapra hozta a nemzetközi példákat. Ez nemcsak azért volt, mert mindent elolvasott, hanem azért is, mert pontosan tudta, hogyan és hová kell nyúlnia. Pedig akkor még nem volt internet.

Harmadszor, mindig arra sarkallt, hogy egyeztessek más minisztériumokkal. Nekem megvolt az a hibám, hogy szívesebben mentem egyedül, bulldózer alkat voltam és vagyok ma is. Persze egy háborúban nem is nagyon lehetett másként. A tetejében a kormány nagyon gyenge volt, a miniszterek nagyobb része nem értette, vagy nem akarta érteni, hogy miről van szó. Hetényi ezt nagyon jól tudta, mégis állandóan bíztatott, hogy ennek, és az időhiány ellenére egyeztessek a minisztériumokkal, a miniszterekkel. Arra nem kellett bíztatnia, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban a szociális partnerekkel egyeztessek, mert azt még többször is tettem a kelleténél, hanem a minisztériumokkal bíztatni kellett. Igaza volt. E három dologgal, és számtalan aprósággal, de főként az emberi magatartásával, nagyon sokat segített.

A bejegyzés trackback címe:

https://hetenyi-kor.blog.hu/api/trackback/id/tr984680892