HTML

Hetényi Kör

2012. június 6-án megalakult a Hetényi István (1926-2008) ne­vét viselő szakmai-baráti kör, melynek tagjai a volt pénzügy­miniszter egykori munkatársai és tisztelői. A Hetényi Kör adó­szakértőkből és közgazdászok­ból áll, célja a magyar adó­rendszert érintő javaslatok ki­dolgozása és nyilvános szak­mai vitája.

Moderálási alapelvek

Mielőtt hozzászól, kérjük olvassa el moderálási alapelveinket.

Portfolio.hu


Feliratkozás

Dániel Zsuzsa és Kornai János: Társunk a közös gondolkodásban: Hetényi István

2012.06.06.

A közös munka, a beszélgetés, az együtt-gondolkodás Hetényi Istvánnal mindkettőnk számára igen sokat jelentett. Erről majd írásunk végén együttesen fogunk beszámolni. Mivel azonban többnyire más-más körülmények között találkoztunk vele, előbb külön-külön mondjuk el emlékeinket.

 

Dániel Zsuzsa:

A Statisztikai Hivatalban dolgoztam, input-output modellekkel foglalkoztam mint fiatal munkatárs. 1963-ban üzenetet kaptam Hetényi Istvántól, az Országos Tervhivatal Távlati Tervezési Főosztályának vezetőjétől, hogy keressem fel. (Első cikkemet publikáltam abban az időben és a témában konferenciaelőadást is tartottam, talán ezeket a munkáimat ismerte.) Felajánlott egy állást a főosztályán. Elmondta, milyen munkára gondolt, miben várná a közreműködésemet. Noha elégedett voltam munkahelyemmel és munkámmal, boldogan igent mondtam. Nem magasabb fizetéssel „csábított” a Tervhivatalba, hanem a korábbinál is érdekesebbnek ígérkező munkával. Fizetésről szó sem esett.

Néhány hónappal később elkezdtem a munkát a Távlati Főosztályon, ahol nem csak a főosztályon uralkodó közszellem fogott meg, de Hetényi István vezetői stílusa, személyisége is eltért az általam korábban ismert főnökökétől. A második munkanapomon megjelent a szobámban és érdeklődött, sikerült-e elhelyezkednem, minden rendben van-e, van-e valami kérésem.

Miután az első szakmai beszélgetésben elmondta, mit vár tőlem, a továbbiakban teljes önállóságot kaptam a munkámban. Ha valami speciális munkát bízott rám, vagy ha valamilyen anyaghoz hozzászólást kért, akkor – pedig igencsak kezdő munkatárs voltam, a legalacsonyabb „előadói” beosztásban – nem a titkárnővel hívatott a szobájába, nem telefonon mondta el a feladatot, hanem elsétált a folyosó másik felén lévő, viszonylag távoli szobámba, leült és megbeszélte, mit és mikorra kér. Dicsérettel sohasem fukarkodott. Öröm volt vele a munka. Nem csak szakmailag tanultam tőle sokat, de szerénysége, elegáns stílusa, embersége is maradandó élményt jelentett számomra. Ez abban az időben igazán nem volt gyakori. (Talán most sem).

A későbbiekben, amikor már nem a közvetlen főnököm, hanem elnökhelyettes volt, a munkaviszonyban és az emberi kapcsolatokban egyaránt megőrizte a korábbi közvetlenséget.

Egyik emlékem ebből az időszakból a lakásszektor reformjáról akkor írott tanulmányomhoz kapcsolódik. A dolgozat olyan javaslatokat is tartalmazott, amelyek lényegesen eltértek az akkori időszak hivatalos álláspontjától és politikai érzékenységet is sérthettek. Hetényi elolvasta, és azt mondta: „próbáljuk meg.” Értekezletet kezdeményezett a lakáspolitikáról, amelyen néhány politikus is részt vett. Az anyag tervhivatali tanulmányként szerepelt az értekezleten, de az én nevem alatt. Magával vitt a vitára, ahol kiállt a változtatás szüksége mellett. Sajnos, nem sikerült áttörést elérni, de számomra így is sokat jelentett a biztatás és az elismerés, amelyet tőle kaptam. A tanulmány később a Valóság című folyóiratban jelent meg.

 

Kornai János:

Pistával nem volt olyan szoros, éveken át tartó, igen gyakori kapcsolatom, mint Zsuzsának, inkább csak értekezleteken találkoztunk, és néhány alkalommal folytattunk kettesben szakmai beszélgetést. De az a kép, amely róla, az emberről, bennem kialakult, teljesen egyezik Zsuzsáéval – sokszor beszélgettünk is róla. És ehhez hozzáteszem azokat a benyomásokat, amelyeket Hetényi Istvánról, a közgazdászról szereztem. Nagy tudású, a kollégái közül nem csak intelligenciájával, de képzettségével is toronymagasan kiemelkedő közgazdász volt. Tárgyilagos, kiegyensúlyozott, a részletekre és árnyalatokra is odafigyelő szakember.

Nyitott volt az új gondolatokra, állami pozícióiban mindig segítette a tudományos kutatást. Emlékezetem szerint legelőször akkor találkoztunk, amikor a korábban iparági szinten kidolgozott matematikai tervezési modellek szerkesztése után először kezdtünk hozzá e módszertan alkalmazásához népgazdasági szinten. A kutatók természetes partnere, nélkülözhetetlen adatbázisa, megrendelője és szponzora az Országos Tervhivatal volt. Pistát őszintén érdekelte a kutatásnak ez az új, úttörő kísérlete. Sohasem tettem fel neki a kérdést: miért is mutatott érdeklődést, miért támogatta a munkát? Talán a matematikai modellek szigorú logikája, racionalitása, áttekinthetősége vonzotta: olyan vonások ezek, amelyekben saját gondolatvilágára ismerhetett rá, és amelyek messzemenően jellemezték Pistát. Miközben sokra becsülte a modellek fegyelmező hatását, úgy is mondhatnám, pedagógiai szerepüket, sohasem vált bűvöletük áldozatává. Inkább a kvalitatív következtetéseknek tulajdonított jelentőséget, de nem fogadta el készpénznek a számítógépből kijött kvantitatív eredményeket.

A 70-es évek elején írtam meg „Erőltetett vagy harmonikus növekedés” című tanulmányomat. Pista sokféle kutatással rokonszenvezett, de e munkával kapcsolatban ennél többet éreztem: igazi szellemi lelkesedést. Szívesen idézte, nem is egy alkalommal, azt a dilemmát, amely az írás egyik központi gondolata volt: vállaljuk-e az egy-egy nagy beruházási döntéssel járó áldozatot a jelen generációtól, vagy halasszuk-e el a feladatot. És ha elhalasztottuk: pótolható-e később, vagy a késés jóvátehetetlen mulasztással jár-e? Nyilván azért ragadta meg ez a gondolat, mert belülről sokszor átélte.

Hetényi István volt a vezető intellektus azokban a beszélgetésekben, amelyeket az Országos Tervhivatal akkori nyelvezete „hosszú távú tervezésnek” hívott. Több bizottság alakult, sok okos, képzett, nagy társadalmi felelősségtudattal átitatott ember részvételével. Nem tudom, végül is készült-e valamilyen összefoglaló határozat a munka végén, ha ugyan szabályosan eljutott a munka a befejezéshez. Az biztos, hogy „hosszú távú terv” nem készült, akárhogyan értelmezzük is a terv fogalmát. Ám nem is ez a lényeges, hanem a diskurzus megtermékenyítő hatása. Őszinte eszmecserék voltak ezek a gazdasági fejlődés lehetséges útjairól, az örömök és az áldozat megosztásáról a jelen és a jövő generációi között, a jövő életformájáról. Pista hol a vita vezetőjeként, hol csak résztvevőként mindig érdekesen és tanulságosan szólt hozzá a problémákhoz. Nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy magas állami rangjának megfelelően ő döntse el, kinek van igaza. A problémák nehézségének mély megértése is szerénységre késztette – bár ehhez nem kellett különleges késztetés, hiszen alaptermészete szerint szerény volt.

A rendszerváltás után Kupa Mihály pénzügyminisztersége idején többször is találkoztunk annak a tanácsadó bizottságnak az ülésein, amelyet a miniszter hívott össze. Manapság elképzelhetetlen lenne egy ilyesféle bizottság! Együtt gondolkodtak az ország pénzügyein olyan szakértők, akik az akkori kormánypártokhoz álltak közel, és más szakértők, akik az akkori ellenzéki pártok köreihez tartoztak. Ott volt a miniszterelnök, Antall József személyes barátja és legbizalmasabb közgazdasági tanácsadója. És ott volt Hetényi István, aki évtizedeken át szolgálta az akkortájt felszámolt Tervhivatalt, a tervezés egyik vezető személyisége, a régi rendszer egyik utolsó kormányának pénzügyminisztere. És nem csak jelen volt, hanem a tőle megszokott higgadtsággal, tárgyilagossággal, szakértelemmel rendszeresen felszólalt. És mindenki tisztelettel hallgatta, mit mond, mert tudta: ezekre a nyugodt és kiegyensúlyozott szavakra érdemes odafigyelni. Jó érzéssel gondolok vissza arra, hogy részt vehettem ezeken a tanácskozásokon, és ott lehettem azok között, akikkel Hetényi István megosztotta a további fejlődésre vonatkozó gondolatait.

Pista sohasem mulasztotta el, hogy – ha csak egy pár szavas telefonbeszélgetés erejéig is – elmondja később is, mit gondolt az írásaimról. Még akkor is megtette ezt, amikor már betegség gyötörte, amikor bizonyára nehéz volt olvasásra és vélemény-formálásra összeszednie az erejét.

 

Befejezésül, néhány együttes emlékünk:

Napjainkban fűnek-fának osztogatják újságokban és a képernyőn ezt a két jelzőt: „szakértő” és „elemző”. Elkoptatták e szavak értelmét. Ha újra átgondoljuk a jelentőségüket: Pista példaképe volt az elemző elmének, aki tárgyilagosan végiggondolja az okokat és a következményeket, egy-egy tervezett intézkedés előnyeit és hátrányait. Nagy elméleti tudás és hihetetlen mennyiségű gyakorlati gazdaságpolitikai tapasztalat halmozódott fel benne. Az egyetemen, ahol tanult és később Heller Farkas tanszékén dolgozott, alapos közgazdasági szaktudást szerzett, amelyet a szakirodalom nyitott szemű figyelemmel kísérésével állandóan felújított. Műveltsége és analitikus készsége kisugárzott minden megnyilvánulásából. Ezeken a képességeken – nem pedig (mint oly sok más közgazdásznál) könnyen kibökött nagyképű nyilatkozatokon – alapult a tekintélye, szakértelmének elismertsége. Ahhoz szólt hozzá, amihez értett.

Mindez párosult igaz emberséggel. Pista nem volt „haver”, nem tartozott a bájolgó, „hercigeskedő” főnökök vagy kollégák közé. Azért éreztük, hogy igazán ember, mert odafigyelt arra, akivel beszélt, törődött azzal, akivel együtt dolgozott. Jó volt találkozni vele nem csak a szakmai megbeszélések színterein, hanem a Zeneakadémián is, a hangversenyek szünetében, és ilyenkor mindig volt néhány érdekes megjegyzése a hangversenyről, egy-két érdeklődő, baráti figyelmességét tanúsító kérdése.

Pista a betegségét is méltósággal viselte. A halála előtti hetekben hol egyikünk, hol másikunk beszélt vele telefonon. Pista nem tartozott azok közé, akik kitértek volna a betegségére vonatkozó kérdések elől, nem menekült a problémától. Tárgyilagosan beszámolt az állapotáról, csökkenő energiáiról. Nem sajnálta, nem sajnáltatta magát. Mi nem tudtuk egymásnak ugyanilyen objektív hangon továbbadni a tőle hallottakat.

Olyan űr marad utána, amelynek betöltésére sem közelben, sem távolban nem látszik más jelölt.

A bejegyzés trackback címe:

https://hetenyi-kor.blog.hu/api/trackback/id/tr754681032
süti beállítások módosítása