Dr. Katona Tamás, a KSH volt elnökének összefoglalója a társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról

2013. február - március (1. rész)

Gazdasági növekedés

Az Európai Bizottság közzétette szokásos tavaszi prognózisát az Európai Unió és az eurózóna idei és jövő évi gazdasági kilátásairól. A helyzetelemzés fontos eleme az elhúzódó recesszió tényszerű bemutatása és okainak feltárása.  Az előrejelzés azzal számol, hogy ebben az évben még nem nő az Európai Unió gazdasági teljesítménye; összességében stagnálást jelentő 0,1%-kal csökken a GDP, míg az eurózónáé 0,4%-kal zsugorodik. A jövő évre a bruttó hazai termék egyértelmű bővülését várják az Európai Bizottság szakértői: 1,4%-os, illetve az eurózónában 1,2%-os emelkedésre számítanak. Abban az értelemben feltétlenül pesszimistább a kilábalás esélyeinek megítélése, hogy a múlt év tavaszán készített prognózis erre az évre 1,3%-os, ezen belül az eurózónában 1%-os gazdasági növekedést várt. Ugyanakkor az adott éves prognózis megbízhatónak bizonyult: a múlt évre stagnálást, az eurózónában ezen belül 0,3%-os szűkülést várt. A tényleges helyzet ehhez elfogadható közelségben maradt; az előzetes adatok szerint az Európai Unióban tavaly 0,3%-kal, az eurózónában pedig 0,6%-kal csökkent a bruttó hazai termék. Az eurózóna két legjobban teljesítő, jelentős gazdaságának teljesítményét pontosan vetítette előre a tavalyi prognózis: Németország bruttó hazai terméke 0,7%-kal, míg Ausztriáé 0,8%-kal bővült a múlt évben. Jelentősebb tévedést a válsággal küzdő dél-európai országok várható teljesítményének megítélése okozott: Görögország esetében a várt 4,7% helyett 6,4%-kal, míg Olaszország esetében a feltételezett 1,4% helyett 2,4%-kal zsugorodott a GDP. Jellemző, hogy a mediterrán országok válságán kívül a legnagyobb tévedés Dánia és Magyarország gazdasági teljesítményének előrejelzésénél történt. A dán gazdaság a várt 1,1%-os bővülés helyett 0,5%-kal szűkült, míg a magyar gazdaság a feltételezett csekély, 0,3%-os szűkülés helyett jelentősen, 1,7%-kal esett vissza. Egyébként a mienknél nagyobb zuhanás csupán 5 országban következett be a múlt évben: a déli válságövezet 4 országában és Szlovéniában. Jellemző, hogy a magyar kormány kettős mércéről és az Európai Bizottság szándékosan negatív hozzáállásáról beszél minden Magyarországot érintő brüsszeli megnyilvánulásnál: ehhez képest esetünkben a múlt évi prognózis ugyancsak kedvező volt, amelyet akkor a kormány úgy kommentált, hogy a Bizottság indokolatlanul, sőt a szóvivői sugallat szerint szándékosan pesszimista. Nos, a tények nem ezt tükrözik.

Ha megvizsgáljuk az egyes tagországok gazdasági teljesítményére készített idei prognózist, akkor egyértelműen a mediterrán országok mély válságára vezethető vissza az Európai Unió teljesítményének stagnálása. Ugyan 3%-ot elérő növekedést csupán a három balti országban várnak, és 1-3% közötti GDP bővülés is csak hat országban várható: az eurózónán belül Máltán, Írországban és Szlovákiában, míg az eurózónán kívül Romániában, Svédországban és Lengyelországban, de recesszió is a mediterrán országokon kívül csak Szlovéniában, Hollandiában és Csehországban várható. Az Európai Unió legnagyobb gazdaságai közül Németországban a tavalyinál szerényebb, 04%-os, Nagy-Britanniában ugyanakkor a múlt évi 0,3%-ot követően 0,6%-os bővülést várnak. A számunkra fontos partnerek közül Ausztriában is 0,6%-kal nőhet a bruttó hazai termék. A magyar gazdaság teljesítményére adott prognózis szerint a GDP a stagnáláshoz közeli 0,2%-kal nőhet ez évben, míg 1,4%-kal a jövő évben. A jövő évre már csupán Ciprus esetében számolnak recesszióval és Szlovéniában stagnálással, míg 20 ország esetében 1%-ot, ezen belül 8 ország esetében 3%-ot meghaladó GDP növekedéssel. E prognózis szerint a jövő évben a német gazdaság 1,8%-kal, a brit 1,7%-kal, a francia 1,1%-kal, a spanyol 0,9%-kal, míg az olasz 0,7%-kal bővülhet.

Az Európai Bizottság értékelése szerint a pénzügyi válság utóhatásának tekinthető a magánfogyasztás, a beruházások stagnálása, és ehhez társul a közösségi fogyasztás visszafogása az államadósság csökkentésének kényszere miatt. A szakértők abban a tekintetben óvatosan optimisták, hogy a pénzügyi piacok helyzetének javulása az idei év második felében, illetve a jövő évben némileg már érezteti a hatását a reálgazdaságban. A külső és a belső egyensúly hiánya a kiigazítás következtében az országok többségében csökkenhet, amely az export növekedésével együtt a gazdaság teljesítményének növekedéséhez vezethet. Ez alapozza meg a jövő évre megfogalmazott GDP emelkedést.

A prognózis az egyik legfontosabb társadalompolitikai kérdésben ugyanakkor rendkívül pesszimista. A szakértői vélemény szerint a gazdaság helyzetének várható alakulása nem alapozza meg a munkanélküliségi válságból történő kilábalást, azaz nem várható a foglalkoztatás bővülése. Az előrejelzés azzal számol, hogy az idén a munkanélküliségi ráta a tavalyinál magasabb lesz: az Európai Unió egészében a múlt évi 10,5%-ról 11,1%-ra nő, és a jövő évben is ezen a szinten stagnál. Az eurózónában ennél is kedvezőtlenebb helyzet várható: a múlt évi 11,4%-ról ez évben 12,2%-ra emelkedik a ráta, és a jövő évben ehhez a rendkívül magas szinthez képest csak minimális csökkenéssel 12,1%-ra számítanak. Kirívóan magas, 27%-os munkanélküliségi rátát várnak ez évben Spanyolországban és Görögországban, 18,2%-ot Portugáliában, 15,5%-ot Cipruson, míg 14,5%-ot Szlovákiában. Ausztriában ugyanakkor mindössze 4,7%, Németországban 5,4% lehet ez évben a munkanélküliségi ráta. Az Európai Bizottság szakértői azzal számolnak, hogy a magyar munkanélküliségi ráta a múlt évi 10,9%-ról ez évben 11,4%-ra, a jövő évben pedig 11,5%-ra emelkedik.

Az infláció alakulását kedvezőnek ítéli a tavaszi prognózis. A múlt évben az Európai Unió egészében 2,6%-kal, az eurózónában 2,5%-kal emelkedtek a fogyasztói árak. A legmagasabb infláció Magyarországon volt 5,7%-kal. Ebben az évben a prognózis szerint 1,8%-os, az eurózónában 1,6%-os, a jövő évben 1,7%-os, illetve 1,5%-os lehet az áremelkedés dinamikája. Az előrejelzés szerint a magyar infláció az idén 2,6%-ra csökken, a jövő évben azonban 3,1%-ra nő. Így ez évben 4 országban a magyarországinál magasabb infláció várható, de jövőre ismét a magyar inflációs ráta lehet a legmagasabb az Európai Unióban.

A pénzügyi válságból történő kilábalás jeleként kedvezőbbé válik a folyó fizetési mérleg. A múlt évben a folyó fizetési mérleg a GDP arányában 0,9%, az eurózónában 1,8% többletet mutatott, az idei évben ennél kedvezőbb, 1,6%, az eurózónában 2,5% lehet a folyó fizetési mérleg többlete, míg 10 országban lesz deficites a mérleg. Jövő évben további javulás várható: a GDP-arányos szufficit 1,9%, az eurózónában 2,7% lehet. A magyar fizetési mérleg többlete a múlt évben a GDP 1,9%-a volt, erre az évre 2,5%-ot a következő évre 2,6%-ot várnak.

Problematikusabb az államháztartási hiány alakulása. A költségvetési konszolidáció alapvető feltétele a fenntartható növekedésnek, de igen komoly társadalmi feszültséget eredményez, ezért a kormányok rendkívül óvatosak a – szükséges – strukturális reformok végrehajtásában. A múlt évben az államháztartási hiány a 3%-os maastrichti kritériumnál lényegesen magasabb, az Európai Unió egészében 4%, az eurózónában 3,7% volt. Két országban kétszámjegyű volt a GDP-arányos deficit: Spanyolországban 10,6%, Görögországban 10%. Írországban a GDP 7,6%-át, Portugáliában 6,4%-át, Nagy-Britanniában és Cipruson egyaránt 6,3%-át tette ki az államháztartás hiánya. Ugyanakkor Németországban az államháztartásnak a GDP 0,2%-át kitevő többlete, Észtországban mindössze 0,3%-os, Svédországban 0,5%-os hiánya volt. A magyar államháztartás hiánya a GDP 1,9%-a volt. Ebben az évben a tavalyinál lényegesen kedvezőbb adatokat vár az Európai Bizottság: az Európai Unió egészében 3,4%-ot, az eurózónában 2,9%-ot. A következő évben valamelyest tovább csökkenhet a deficit, a GDP 3,2%-ára, illetve az eurózónában 2,8%-ára. A javuló helyzet ellenére ez évben Írországban 7,5%, Nagy-Britanniában 6,8%, Spanyolországban és Cipruson 6,5% lesz várhatóan az államháztartás hiánya. Németországban és Luxemburgban mindössze 0,2%-os, Észtországban 0,3%-os idei deficitet vélelmeznek. A jövő évben Cipruson 8,4%, Spanyolországban 7%, Nagy-Britanniában 6,3% lehet az államháztartási deficit bruttó hazai termékhez viszonyított aránya. Észtországban jövőre 0,2%-os államháztartási szufficit, Németországban egyensúly, Svédországban és Luxemburgban 0,4%-os, Litvániában 0,9%-os deficit várható. A múlt évben összesen 11 tagországban volt a 3%-os határon belül az államháztartás hiánya. A prognózis azzal számol, hogy ez évben 16 ország, jövőre pedig 13 tagország felel meg a maastrichti kritériumnak. A magyar államháztartási hiányt növekvőnek ítélik meg a brüsszeli szakértők: erre az évre 3%-ot, a jövő évre 3,3%-ot prognosztizálnak.

Az államháztartási hiánynál kritikusabb a bruttó államadósság szintje. Nem csupán azért, mert jelentősen meghaladja a GDP 60%-ában meghatározott maastrichti kritériumot, hanem főképp azért, mert az államadósság még most is növekvő tendenciájú. A múlt évben az Európai Unió egészében a bruttó államadósság a GDP 86,9%-át, az eurózónában 92,7%-át tette ki. Görögországban az államadósság a bruttó hazai termék 156,9%-a, Olaszországban 127%-a, Portugáliában 123,6%-a, Írországban 117,6%-a, Belgiumban 99,6%-a, Franciaországban 90,2%-a, Nagy-Britanniában 90%-a volt. Ugyanakkor Észtországban mindössze 10,1%, Bulgáriában 18,5% volt a bruttó államadósság. Ebben az évben a bruttó államadósság az Európai Unió szintjén a bruttó hazai termék arányában várhatóan 89,8%, az eurózónában 95,5% lesz. Hat országban az adósság szintje minden bizonnyal meghaladja a GDP 100%-át, 9 országban a GDP 90%-át. A már jelzett két országban – Észtországban és Bulgáriában – ugyanakkor a bruttó hazai termék 20%-a alatt marad az adósságráta. A jövő évben az Európai Unió egészében a bruttó államadósság a GDP 90,6%-a, az eurózónában 96%-a lehet. Cipruson veszélyes mértékben nő az adósság, jövőre a GDP 124%-a lesz; a kritikus helyzetben lévő országok többségében lelassul, de csak kevés helyen áll meg az adósságállomány növekedése. A magyar államadósság a múlt évben a GDP 79,2%-a volt. A prognózis azzal számol, hogy az idén az adósság 79,7%-ra nő, míg jövőre 78,9%-ra csökken.

Az Európai Unió nehezen küzdi le a válságot, a növekedés lassan indul meg, és a bővülést, a versenyképesség javulását hátráltató tényezők makacsul jelen vannak a legtöbb tagország gazdaságpolitikájában. Nem véletlen, hogy már harmadik éve az Európai Bizottság előrejelzései rendre a következő évre várják a gazdasági növekedés megindulását. Lassan alakul ki a tagországok egyetértése a követendő közös politikáról, az egyeztetendő lépések kereteiről. Ami pozitív volt a válság kitörése óta, hogy a legkritikusabb pontokon közösen avatkoztak be a kormányok, és elhárították az aktuális veszélyt, de ez nem volt és most sem elég a gazdasági teljesítmény látható növekedéséhez, a gazdaság élénkítéséhez. Ehhez még jelentős erőfeszítésekre, kompromisszumok megtalálására van szükség. E tekintetben a magyar kormány konfrontatív, szinte minden ésszerű kompromisszumot eleve elutasító magatartása nem előrevivő, hanem kifejezetten káros, és a valóságos magyar érdekeket sértő politika.

A prognózis a szokásoknak megfelelően értékeli az Európai Unión kívüli országok gazdasági kilátásait is. Az Amerikai Egyesült Államok idei várható gazdasági növekedését a múlt évi 2,2%-nál némileg kedvezőtlenebbnek ítéli: 1,9%-os GDP emelkedéssel számol, a jövő évre pedig ismét gyorsulással, 2,6%-kal. A várakozás szerint csökkenhet a munkanélküliség: a tavalyi 8,1% után ez évben 7,7%-ra, majd jövőre 7,2%-ra. Az infláció 2% körüli: a tavalyi 2,1% után 1,8%, majd jövőre ismét 2,1% a várható ráta. Ugyanakkor rendkívül magas, és csak igen lassan csökken az államháztartás hiánya: a múlt évi 8,9%-ot követően ez évben 6,9%, majd jövőre 5,9% a lehetséges deficit a GDP arányában. A már most is nagyon magas bruttó államadósság további emelkedése valószínűsíthető: a múlt évben 107,6% volt, ez évben 110,6%, míg a jövő évben 111,3% lehet a GDP-arányos mutató értéke. Japánban szerényebb növekedés várható: a bruttó hazai termék a múlt évben 2%-kal emelkedett az előzetes adatok alapján, míg ez évben 1,4%, jövőre pedig 1,6% lehet a növekedési ütem. Japánban hagyományosan alacsony a munkanélküliségi ráta: 4,3% volt tavaly, és nem várható a munkanélküliség emelkedése. Az infláció is rendkívül alacsony: az elmúlt évek deflációja után a múlt évben stagnáltak a fogyasztói árak, ez évben 0,2%, jövőre 1,8% lehet az infláció. Az államháztartási hiány ugyanakkor évek óta nagyon magas: a múlt évben 9,9% volt, míg az idei évre 9,5%-ot, jövőre 7,6%-ot prognosztizálnak. A bruttó államadósság világrekordot jelent: a múlt évi 237,5%-os GDP arányos adósság ez évben még tovább emelkedik, és eléri a 243,6%-ot, majd jövőre stagnálhat, 242,9%-ot tehet ki a bruttó hazai termék arányában.

Az egész világgazdaság számára fontos kérdés a kínai növekedési ütem alakulása. Az Európai Bizottság prognózisa e tekintetben optimista: a dinamika fennmaradásával számol; a múlt évben 7,8%-os robosztus GDP emelkedést mutatott fel Kína, amelyet ez évben 8%-os, jövőre 8,1%-os növekedés követhet. Az orosz gazdaság nem ilyen ütemben bővül, de európai mércével szintén markáns növekedést jelentőek a számai. A múlt évben 3,4%-kal nőtt a GDP, míg ez évben 3,3%, jövőre pedig 3,8% lehet a dinamika.

A magyar gazdaság lehetőségeit csak részben korlátozza a világgazdaság, illetve az Európai Unió helyzete. A legfontosabb partner országokban, Németországban, Ausztriában, Szlovákiában, Romániában és Lengyelországban az átlagot meghaladó dinamikával bővül a gazdaság, így az export felvevő piacaink nem szűkülnek. Ugyanakkor a belső gazdasági problémák, a konfrontatív, kiszámíthatatlan gazdaságpolitika, az ésszerűtlen adórendszer, a jogbiztonság teljes hiánya nem teszik lehetővé a gazdasági növekedés megindulását. Az Európai Bizottság prognózisa akárcsak a múlt évben, idén is optimistának bizonyulhat; a körülmények, a kormányzati gazdaságpolitika intézkedéseinek tükrében a gazdaságban még a csekély mértékű teljesítménynövekedés sem tűnik reálisnak. Az Európai Bizottság prognózisa hagyományosan értékeli az egyes tagországok helyzetét is, amelyben ajánlásokat tesz a gazdaságpolitika alakításához. A magyar gazdaságról készített elemzés kétségtelenül kritikus, de objektív. Nem fogalmaz meg olyan állítást vagy aggályt, amelyet a hazai közgazdászok ne írtak volna le igen sokszor. Jellemző a magyar kormányzatra, hogy az Európai Bizottság kritikájának éppen lényegét nem érti /vagy nem akarja érteni/. Az áprilisban benyújtott konvergencia program azt tükrözi, a kormány csupán egyszeri intézkedésekkel akarja fenntartani az államháztartási egyensúlyt, nem válaszol az Európai Bizottság kritikai megjegyzéseire, ehelyett újabb kommunikációs rohamokat indít az Európai Unió ellen. Így a legjobb esetben marad a stagnálás, kedvezőtlenebb körülmények között az enyhe recesszió, magas munkanélküliséggel, a beruházások további csökkenésével, azaz a perspektívátlanság állandósulásával.

Foglalkoztatottság, keresetek

Az év elején érzékelhető romlás következett be a foglalkoztatásban. A szezonalitásnak megfelelően az első negyedévben az átlagosnál magasabb a munkanélküliségi ráta, az idei adatok azonban nem csupán ezt a hatást tükrözik. A most nyilvánosságra került munkanélküliségi rátánál magasabbat legutóbb 20 évvel ezelőtt mért a KSH a rendszerváltást követő nagy gazdasági átrendeződést kísérő kaotikus foglalkoztatási helyzet körülményei közepette. A magas munkanélküliség kísérő jelensége, hogy az állásukat elvesztők több mint kétharmada képtelen visszakerülni a munkaerőpiacra. Érzékelhetően csökken a versenyszférában az alkalmazottak száma, és – átrendeződés mellett – csökken a közszféra létszáma; amíg a bürokráciában – a kormányzati ígéretek ellenére – gyarapodik a foglalkoztatottak száma, addig a pedagógusok száma két év alatt csaknem tizedével, tehát nagyon jelentősen csökkent. A közszférában tovább szűkül a keresetek vásárlóértéke.   

A KSH mintavételes lakossági adatfelvétele szerint az első negyedévben a foglalkoztatottak száma 3 818 ezer fő volt, ugyanannyi, mint egy hónappal korábban, és 26 ezer fővel, 0,7%-kal – hibahatáron belül – több, mint egy évvel azelőtt. A 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája 56,6% volt, 0,9 százalékponttal – szintén hibahatáron belül –  több, mint egy évvel korábban. Továbbra is jelentős, sőt némileg növekvő az eltérés a foglalkoztatási rátában iskolai végzettség szerint. A legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási aránya az első negyedévben mindössze 24,1% volt, amely 0,4 százalékponttal – hibahatáron belül – alatta maradt az egy évvel korábbinak. A középfokú végzettségűek foglalkoztatási rátája – a múlt évivel megegyezően – 63,7% volt, míg az érettségizetteké 60,6%, 1,5 százalékponttal magasabb a tavalyi első negyedévinél. A diplomások foglalkoztatási rátája 79,2% volt, 1 százalékponttal magasabb az egy évvel korábbinál. Jelentős különbségek voltak – a gazdaságilag aktív népesség képzettségi összetételével is összefüggésben – az egyes régiók foglalkoztatási rátájában: míg a közép-magyarországi régióban a mutató értéke 62,4% volt, addig Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön még az 50%-os értéket sem érte el /49,1%, illetve 49,9% volt csupán/.

 Az aktív munkanélküliek száma az első negyedévben 509 ezer fő volt, 7 ezer fővel, 1,4%-kal több, mint egy hónappal, és 5 ezer fővel, 0,9%-kal több, mint egy évvel korábban. A növekedés mértéke nem éri el a hibahatárt. A passzív munkanélküliek száma a múlt év negyedik negyedévében 132 ezer fő volt. A munkanélküliségi ráta az idei első negyedévben 11,8% volt, 0,2 százalékponttal magasabb az egy hónappal, és 0,1 százalékponttal az egy évvel korábbinál. Ez a nagyon magas munkanélküliségi ráta a foglalkoztatás rendkívül kritikus helyzetét tükrözi. Az Európai Unióban februárban – szezonálisan kiigazított adatok szerint – 10,9%, az eurózónában 12% volt a munkanélküliségi ráta. A magyar foglalkoztatási helyzet társadalmilag legfájdalmasabb pontja a fiatalok elhelyezkedésének nehézsége. A 25 éven aluliak munkanélküliségi rátája az első negyedévben 30,5% volt, 1,3 százalékponttal magasabb az egy hónappal, és jelentősen, 2,7 százalékponttal magasabb az egy évvel korábbinál. Változatlanul magas a tartós munkanélküliség: az álláskeresők közel fele, 44,7%-a egy éve vagy annál is régebben nem talált munkát; az álláskeresés átlagos időtartama közelített a másfél évhez, 15,8 hónap volt az idei első negyedéves adatok szerint. A tartós munkanélküliség a kialakult igen kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzetben a reménytelenséget hozza magával. A tartós munkanélküliek több mint fele, 51,4%-a volt a múlt évben igen tartós munkanélküli, azaz legalább két éve reménytelenül keresett állást. A múlt évi lakossági adatfelvétel szerint a 2011-ben állás nélküliek 40%-a 2012-ben is munkanélküli volt, 30,7%-a pedig inaktívvá vált. Azaz a munkanélküliek kevesebb mint 30%-a volt képes visszakerülni a munkaerőpiacra. Jellemző élethelyzet, különösen az ország e szempontból kritikus térségeiben, hogy a munkanélküli néhány hónapig közmunkát végez, majd ennek lejártával ismét megjelenik a regisztrált munkanélküliek között.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a regisztrált munkanélküliek száma március végén 620 100 fő volt, – a szezonalitásnak megfelelően – 56 400 fővel, 8,3%-kal kevesebb, mint egy hónappal korábban, és 28 900 fővel, 4,9%-kal több, mint egy évvel azelőtt. A bejelentett álláshelyek száma ugyan jelentősen, 61,8%-kal meghaladta az egy évvel korábbit, de ez csupán az idei – késésben lévő – közmunka programok várható elindulására utal, ugyanis az újonnan bejelentett álláshelyek döntő többsége, 91,9%-a támogatást igénylő álláshely volt, míg a piaci feltételekkel létesítendő állások száma nem változott. Változatlanul magas és növekvő a pályakezdő álláskeresők száma. Március végén 73 900 pályakezdő szerepelt a regisztrációban, némileg, 3 500 fővel, 4,6%-kal kevesebb, mint február végén, és jelentősen, 15 500 fővel, 26,5%-kal több, mint egy évvel korábban. A pályakezdő álláskeresők több mint egyharmadának, 36,6%-ának legfeljebb általános iskolai végzettsége volt, több mint felének, 51,4%-ának nem volt szakképzettsége, 42%-ának volt középfokú szakképzettsége, 36,9%-a rendelkezett érettségivel és 6,6% felsőfokú végzettséggel. A március végi adatok szerint 98 ezer munkanélküli 25 éven aluli volt, 11,6%-kal több, mint a múlt év azonos napján.  A regisztrációban szereplő valamennyi munkanélkülire vonatkoztatva minden második álláskereső, a nyilvántartottak 50,7%-a volt szakképzetlen.

A kormány szociális érzéketlenségének szomorú bizonyítéka, hogy a munkanélküliek alig egytizede, 61 900 fő kapott márciusban álláskeresési támogatást, 24,7%-kal kevesebb, mint az előző hónapban, és 31,9%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A lényegesen szerényebb összegű szociális ellátásban 230 100 fő, a regisztrált munkanélküliek kevesebb mint négytizede, 37,1%-a részesült, míg az álláskeresők több mint fele, 52,9%-a teljesen ellátatlanul maradt. Az ellátás nélkül hagyott munkanélküliek száma az előző márciushoz képest jelentősen, 13,3%-kal emelkedett.

A munkanélküliség egyre több térségben okoz szinte megoldhatatlan gondokat. Az ország négy régiójában a regisztrált munkanélküliek aránya a gazdaságilag aktív népesség körében márciusban elérte a 15%-ot, ezek közül két régióban meghaladta a 20%-ot. A munkanélküliségi ráta 11 megyében mutatott 15% feletti értéket, 5 megyében 20%, míg 2 megyében 25% feletti szintet. Az általánosan romló foglalkoztatási helyzetet tükrözi, hogy a relatíve kedvező pozíciójú Nyugat-Dunántúlon a múlt év márciusához képest jelentősen, 11,6%-kal nőtt a regisztrált munkanélküliek száma. A legmagasabb arányú, 27,7%-os munkanélküliség változatlanul Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét sújtotta: 67 200 fő szerepelt a regisztrációban, 6,8%-kal több, mint tavaly ugyanekkor. Nógrád megyében is nagyon magas, 26,5% volt a munkanélküliségi ráta, kedvezőtlen tendencia mellett, mivel a regisztrációban márciusban szerepelt álláskeresők száma 7,3%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az igen magas, 23,2%-os munkanélküliségi ráta számszerűen 65 900 munkanélkülit jelentett, 6,6%-kal kevesebbet az előző márciusinál. A megyei munkaerőpiaci helyzetben ez a csökkenés azt mutatja, hogy megnőtt a közmunkások száma. Hajdú-Bihar megyében az első negyedév végén 22,8% volt a munkanélküliség erőteljesen romló tendencia mellett: a regisztrált munkanélküliek száma 11,2%-kal emelkedett egy év alatt. Jász-Nagykun-Szolnok megye valamivel kedvezőbb helyzetben volt márciusban a 18,9%-os munkanélküliséggel, de a regisztrált álláskeresők száma 10,2%-kal magasabb volt az egy évvel korábbinál.

Február hónapban 27 ezer főt alkalmaztak közfoglalkoztatás keretében, alig több mint feleannyit, 48%-kal kevesebbet, mint a múlt év azonos hónapjában. A létszám jelentős csökkenését tetézte, hogy a közfoglalkoztatottak alig több mint fele, 54%-a dolgozott teljes munkaidőben 79 300 forintos bruttó átlagkereset mellett, ami a jogszabály által meghatározott minimálbér alig négyötöde, 81%-a.

Az intézményi munkaügyi statisztika adatai szerint az év első két hónapjában a legalább ötfős vállalkozásoknál, a költségvetési szerveknél és a jelentősebb nonprofit szervezeteknél – a közfoglalkoztatottakat is beleszámítva – 2 570 ezer fő állt alkalmazásban, 31 ezer fővel, 1,2%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban, és 60 ezer fővel, 2,3%-kal kevesebb, mint két évvel azelőtt. A versenyszférában egy év alatt 0,9%-kal, két év alatt 2,2%-kal csökkent a létszám. A közszférában az első két hónapban – közfoglalkoztatottak nélkül – 653 ezer fő állt alkalmazásban, 1,6%-kal kevesebb, mint egy évvel, és 4,3%-kal kevesebb, mint két évvel azelőtt. Az általánosan csökkenő létszám mellett a közszférában némileg megváltoztak az egyes területek között az arányok a bürokrácia javára, és a közszolgáltatások kárára. A közigazgatásban az egy évvel korábbihoz képest 1,8%-kal, 2011 azonos időszakához képest 1,6%-kal nőtt a létszám. Az oktatásban jelentős mértékű leépítésre került sor: az év első két hónapjában a pedagógusok létszáma 5,6%-kal kisebb volt az egy évvel, és 9,5%-kal kisebb a két évvel azelőttinél. Az egészségügyben és a szociális ellátásban az egy évvel korábbihoz képest némileg, 0,3%-kal nőtt, a két évvel azelőttihez viszonyítva 2,1%-kal csökkent a létszám.

A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete az első két hónapban 223 100 forint volt, 2,6%-kal több, mint egy évvel azelőtt. A versenyszférában 229 400 forint volt az átlagos bruttó kereset, 2,1%-kal magasabb az egy évvel korábbinál. A költségvetési intézményekben – a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva – a keresetek 2,8%-kal emelkedtek. A közszférában a teljes munkaidőben dolgozók bizonyos hányada a nettó keresetének csökkenése miatt átlagosan 10 ezer forint – a keresetbe nem tartozó – kompenzációt kapott a kedvezőtlen adó- és járulékváltozások részbeni ellentételezésére.

A nemzetgazdaságban a nettó átlagkereset az év első két hónapjában 146 100 forint volt, 3,9%-kal több az egy évvel korábbinál. Az első két hónapban a fogyasztói árak 3,2%-kal nőttek, így a reálkeresetek az egy évvel korábbihoz képest némileg, 0,7%-kal emelkedtek, de jelentősen, 2,6%-kal elmaradtak a két évvel korábbitól. A versenyszférában a fizikai dolgozók nettó átlagkeresete 104 100 forint volt, 3,6%-kal több az egy évvel korábbinál. A versenyszférában a szellemi dolgozók nettó keresete 222 ezer forint volt, 3,8%-kal magasabb, mint az előző év azonos időszakában. A költségvetési intézményekben foglalkoztatottak nettó keresete – a közfoglalkoztatottak bérének figyelmen kívül hagyásával – az első két hónapban 139 200 forint volt, nominálértékben 3,8%-kal, reálértékben 0,6%-kal több, mint egy évvel korábban. A közigazgatás és rendvédelem dolgozóinak nominális keresete 2,3%-kal emelkedett, reálkeresete 0,9%-kal csökkent. Az oktatásban 2,5%-kal nőtt a nettó kereset, amely az illetmény vásárlóértékének 0,7%-os csökkenését jelentette. A KSH jelentése szerint az egészségügyben és a szociális ellátásban a közalkalmazottak nettó átlagos keresete az első két hónapban 8,5%-kal meghaladta az egy évvel korábbit, ami a reálkereset érzékelhető, 5,1%-os emelkedését jelentette volna. Ez azonban abból a módszertani megközelítésből adódik, hogy a KSH az egészségügyben tavaly végrehajtott központi béremelést a kifizetés hónapjában vette figyelembe. Mivel a tavalyi illetményemelésre – hosszú huzavona után – úgy került sor, hogy az emelt juttatást júliusban visszamenőleg kapták meg a közalkalmazottak, az első félévben a keresetindexek nem a tényleges emelést tükrözik. Ezt támasztja alá, hogy az ágazatban az idei első két hónapban a keresetek reálértéke 1,8%-kal elmaradt a két évvel korábbitól.

Áralakulás

Az első negyedévben jelentősen csökkent az infláció. Ennek egyik oka a bázishatás, mivel a múlt év elején drasztikusan megemelt adók, így a 2 százalékponttal növelt általános forgalmi adó a múlt év első három hónapjában fokozatosan érvényesültek a fogyasztói árakban. Amíg a kormány a múlt évben emelte a regulált árakat, addig ez év elején csökkentette azokat, sőt fokozatosan kiterjeszti a hatósági árak körét, és – az eddig elhangzott bejelentések szerint – újabb árcsökkentéseket tervez. A múlt évi adó- és árintézkedések – recessziós környezetben – mesterségesen magasan tartották az inflációt, az idei kormányzati lépések ugyanilyen mesterségesen alacsonyan tartják a fogyasztói árindexet. A piaci viszonyok szándékos megzavarása rövidtávon – akár látványos – eredményeket hozhat, ugyanakkor már középtávon is igen erőteljes negatív következményekkel kell számolni. Az eddig megismert adatok alapján nem zárható ki az idei évben a 2,5% körüli árindex, amely ugyanakkor jövőre ismét emelkedik majd.  

Az ipari termelői árak februárban 0,4%-kal nőttek az előző havihoz képest, és 0,8%-kal az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Az első két hónapban az ipari termelői árak némileg, 0,1%-kal alatta maradtak az egy évvel korábbi szintnek. A januári árszinthez képest a legnagyobb mértékben, 3,5%-kal a kőolaj-feldolgozás termelői árai nőttek, 1,6%-kal a gyógyszeripari árak, és 1,2%-kal a gépgyártás termelői árai. Az előző februári szintjüknél 7,2%-kal magasabbak voltak a gyógyszeripari árak, 6,4%-kal az élelmiszeripari árak, míg 2,8%-kal csökkentek a számítógépek és elektronikai termékek, valamint 2,7%-kal a villamosenergia ipar termelői árai. A feldolgozóiparban a februári termelői árak 0,3%-kal haladták meg az egy hónappal, és 1,4%-kal az egy évvel korábbit.

Az ipari export forintban mért értékesítési árai februárban 0,1%-kal csökkentek az előző hónaphoz, és 0,8%-kal nőttek az egy évvel korábbihoz képest. Az év első két hónapjában a kiviteli árak 0,3%-kal elmaradtak az egy évvel azelőttiektől. A februári export árak a gyógyszeriparban nőttek a legnagyobb mértékben, 8,9%-kal az egy évvel korábbihoz képest. A belföldi értékesítési árak februárban 1,1%-kal nőttek az előző havihoz, és ennél kisebb mértékben, 0,6%-kal az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Az első két hónapban mindössze 0,2%-kal emelkedtek a belföldi értékesítésben az ipari termelői árak. A februári belföldi értékesítési árak a legnagyobb mértékben, 6,1%-kal az élelmiszeriparban, valamint 5,2%-kal a vegyiparban nőttek, míg a villamosenergia iparban 2,6%-kal, a gépgyártásban pedig 2,4%-kal csökkentek az egy évvel korábbiakhoz képest.

A mezőgazdasági termelői árak februárban jelentősen, 17%-kal nőttek az egy évvel korábbihoz képest. Az év első két hónapjában 17,8%-kal emelkedtek a termelői árak. A növényi termékek termelői ára februárban kiugró mértékben, 22,9%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. A gabonafélék termelői ára 30,3%-kal, az ipari növényeké 21%-kal, ezen belül az olajos növényeké csaknem ugyanilyen mértékben, 20,7%-kal, a zöldségféléké 3,4%-kal emelkedett, míg a gyümölcsöké 4,4%-kal csökkent.  A burgonya termelői ára – az alacsony bázishoz képest – 108,1%-kal, tehát több mint kétszeresére nőtt, de még így is 14,6%-kal kisebb volt a két évvel azelőttinél.

Az élőállatok és állati termékek termelői ára februárban 6,5%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. A vágóállatok termelői ára 8,5%-kal, ezen belül a vágómarháé – az alacsony bázishoz képest – 10%-kal, a vágóbaromfié 12,9%-kal, míg a vágósertésé – a múlt évi jelentős, 25,4%-os emelkedést követően – 4,6%-kal nőtt. Az állati termékek termelői ára februárban 2%-kal haladta meg az egy évvel korábbit; ezen belül a tej termelői ára 2,3%-kal emelkedett, míg a tojásé – a magas bázishoz képest – 1,6%-kal csökkent.

A fogyasztói árak márciusban 0,3%-kal emelkedtek az előző hónaphoz képest, és 2,2%-kal haladták meg az egy évvel korábbit. A fogyasztói árak az első negyedévben 2,9%-kal nőttek az előző év azonos időszakához képest. Az élelmiszerek ára egy hónap alatt 0,1%-kal nőtt, ezen belül az idényáras élelmiszerek februárhoz képest 2%-kal drágultak. Az élelmiszerek ára az egy évvel azelőttihez viszonyítva az átlagot meghaladó mértékben, 3,4%-kal emelkedett. Kétszámjegyű dinamikával, 14,8%-kal emelkedett a liszt ára, 11,7%-kal drágultak az idényáras élelmiszerek, és – a jelentős adóemelés következtében – ugyanennyivel a szeszes italok, dohányáruk. A sertészsiradék 11,1%-kal, a száraztészta 8,7%-kal, az étolaj 6,2%-kal került többe, mint egy évvel azelőtt. A tojás – a nagyon magas bázishoz képest – 8%-kal, a cukor 6,9%-kal, a csokoládé, a kakaó 5,8%-kal, a tej pedig 3,2%-kal olcsóbb volt a tavaly márciusi árszintnél.

A szolgáltatások ára az egy évvel korábbihoz képest az átlag felett, 3,8%-kal emelkedett.  A szemétszállítás ennél is nagyobb mértékben, 7,6%-kal, a helyi közlekedés 5,4%-kal drágult. A háztartási energia ára – a vezetékes gáz és az áram árának 10%-os januári árcsökkenése következtében – 8,1%-kal csökkent. Ez a jelentős ármérséklés ugyanakkor nem kompenzálta a korábbi évek nagymértékű áremelkedését, így a háztartási energiáért ez év márciusában 6,2%-kal többet kellett fizetni, mint 2010 márciusában. A pb gáz ára márciusban 8%-kal, a tűzifáé 4,5%-kal, míg a briketté 6%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A tartós fogyasztási cikkek ára 2,2%-kal, a ruházati termékeké 0,4%-kal csökkent egy év alatt.

A nyugdíjas fogyasztói kosárral számított infláció márciusban az előző hónaphoz képest 0,2%-kal, míg az egy évvel azelőttihez viszonyítva 2%-kal nőtt. Az átlagos fogyasztói árindexnél kisebb emelkedés a jelentős energiaár-csökkenés következménye. Márciusban – a nyers élelmiszerek és az üzemanyagok figyelmen kívül hagyásával számított – szezonálisan kiigazított maginfláció 3,4%-kal emelkedett.

Jövedelem és fogyasztás

A kiskereskedelmi forgalom az első két hónapban jelentősen, 2,5%-kal – naptárhatástól megtisztított adatok szerint 1,8%-kal – maradt el az egy évvel korábbitól. Az élelmiszerek eladása 2,7%-kal, az egyéb termékeké 2,1%-kal csökkent. A műszaki cikkek forgalma 8,5%-kal, a vegyes iparcikkeké 4,9%-kal visszaesett, míg a ruházati termékek, valamint a gyógyszerek és illatszerek forgalma egyaránt 1%-kal bővült. Az üzemanyagok értékesítése az első két hónapban 2,6%-kal szűkült.

A KSH közzétette a 2012. évi háztartási költségvetési felvétel előzetes adatait. A fogyasztási kiadások egy főre jutó havi összege 65 790 forint volt, amely változatlan áron számítva 2,1%-os csökkenést jelent az előző évhez képest. A múlt évben kizárólag az egészségügyre fordított kiadások nőttek 1%-kal, főképp a gyógyszerek árának jelentős emelkedése miatt, míg az összes többi fogyasztási csoportban a költések volumene csökkent. Az élelmiszervásárlások reálértékben némileg, 0,6%-kal, a szeszes italra, dohányárura fordított kiadások jelentősen, 8,1%-kal csökkentek. A családok a múlt évben lakásfenntartásra és háztartási energiára 1,3%-kal, a háztartás vitelére 4,4%-kal, ruházati termékek vásárlására 7,2%-kal kevesebbet költöttek, mint a megelőző évben.

A háztartásstatisztikai felvétel adatai azt mutatják, hogy a múlt évben jelentősen nyílt az olló a magasabb jövedelmű és a szerényebb jövedelmű családok fogyasztása között. Az alacsony jövedelmű családok fogyasztása érzékelhetően visszaesett, és jól láthatóan felgyorsult az elszegényedés folyamata. Az adatok nem csupán arra világítanak rá, hogy a recesszió, a múlt évi jelentős, 3,5%-os reálkereset csökkenés nyomán a családok szükségszerűen visszaszorították a fogyasztásukat, hanem arra is, hogy a kormányzat szociális érzéketlensége, szinte kizárólag a magasabb jövedelműeket támogató politikája következtében a családok egyre szélesebb köre kerül a szegénységi küszöb alá. A jövedelem alapján képzett rangsor szerint az alsó ötödbe tartozó háztartásokban az egy főre eső fogyasztás mindössze 34 500 forint volt, az átlagfogyasztás alig több mint fele, 54,3%-a. A felső jövedelmi ötödbe tartozó családokban az egy főre jutó havi fogyasztás 123 400 forint volt, az átlagos fogyasztás csaknem kétszerese, annál 94,2%-kal több. A családok legmagasabb jövedelmű 20%-ában tehát az egy főre eső fogyasztás több mint három és félszerese, pontosan 3,6 szerese az alsó jövedelmi ötödbe tartozó háztartásokénak. A megelőző évben ez az arány még csak 3,1 volt, azaz egy esztendő alatt jelentősen nőtt.

A kormány dilettáns gazdaságpolitikájának és az európai normákat felrúgó társadalompolitikájának látványos kudarcaként a jövedelmi olló nem úgy nyílt, hogy a magasabb keresetűeknek emelkedett, míg az alacsonyabb keresetűeknek stagnált, esetleg némileg csökkent a fogyasztása, hanem olyan módon, hogy a magas keresetűeknek kevésbé, míg az alacsony jövedelműeknek igen jelentősen visszaesett a fogyasztása. A felső jövedelmi ötödbe tartozó háztartások fogyasztása 1,1%-kal, míg az alsó ötödbe tartozóké drasztikusan, 5,1%-kal esett vissza a múlt évben. Igaz, a felső jövedelmi ötödbe tartozó háztartásokban az élelmiszerre fordított kiadások reálértékben 3,3%-kal, a lakásfenntartásra fordítottaké 0,9%-kal emelkedtek, míg egészségügyre 4,7%-kal, közlekedésre pedig 4,3%-kal többet költöttek. Amíg az alsó jövedelmi ötödbe tartozó családokban az összes kiadás kétharmadhoz közelítő hányadát, 61,8%-át a létfenntartáshoz szükséges termékek és szolgáltatások – étkezés, lakhatás, munkába, illetve iskolába járás költségeinek – kifizetésére fordították, addig a felső ötödben a kiadásoknak csak 42,9%-át kellett ilyen célokra fordítani   

Növekvő különbséget regisztrált a háztartásstatisztika az eltérő jövedelmi helyzetű családok élelmiszer fogyasztásában. A felső jövedelmi ötödbe tartozó családokban az egy főre jut hús- és halfogyasztás évi 68,4 kg volt a múlt évben, míg az alsó ötödben csupán 43,2 kg ; azaz a magas jövedelműek több mint másfélszer annyi húst fogyasztottak, mint a szerényebb körülmények között élők. Ez azért figyelemreméltó különbség, mert az alsó ötödbe 2 millióan tartoznak, míg a relatív jövedelmi szegénységben élők 2011. évi száma másfél millió fő volt; feltételezhetően a múlt évben ez a szám is jelentősen emelkedett. Különösen nagy különbséget regisztrált a statisztikai felvétel a magasabb értékű élelmiszerek fogyasztásában. A tejfogyasztás a magasabb státuszúaknál 64,8 liter, míg az alacsony jövedelműeknél csupán 36 liter volt, és ez a különbség 6 literrel nőtt az előző évhez képest. A jobb körülmények között élő családokban csaknem kétszer annyi, pontosan 1,8-szer több tejet fogyasztottak, mint a nehéz sorsúakéban. Gyümölcsből a magasabb jövedelmű családok tagjai évente 85,2 kg-ot fogyasztottak, pontosan háromszor annyit, mint az alsó ötödbe tartozó családokban, ahol mindössze 28,8 kg volt az éves fogyasztás, és a különbség nőtt is az előző évhez képest 2,4 kg-mal. Több mint háromszor annyi sajtot és egyéb tejterméket fogyasztottak a magas jövedelműek, mint a szerény körülmények között élők; 26,4 kg állt szemben a 8,4 kg-mal, és a különbség ennél az élelmiszer csoportnál is nőtt a múlt évben 2,4 kg-mal. Kétszer annyi zöldséget /60kg-ot/ fogyasztottak egy évre vetítve

 a tehetősebb családokban, mint a legnehezebb sorsúak körében /31,2 kg-ot/. A magas jövedelmű családokat támogató kormányzati politika egyértelmű sikerét tükrözi, hogy az általánosan csökkenő lakossági fogyasztás ellenére érzékelhetően, 5,6 százalékponttal nőtt a legkorszerűbb, plazma és LCD televíziók aránya, és elérte a 22,1%-ot, azaz a felső jövedelmi ötödbe tartozó családok a múlt évi felvétel során már rendelkeztek ilyen készülékkel. A tavalyi évben jelentősen, 4,9 százalékponttal nőtt a hordozható számítógéppel rendelkező családok aránya, és elérte a 24,9%-ot. A múlt évben a családok 13,9%-ában volt mosogatógép, ez 13,9%-os elterjedtséget jelent.

A lakosság betétállománya március hónapban 53 milliárd forinttal csökkent, és a negyedév végén 7 631 milliárd forintot tett ki. A forintbetétek állománya 11 milliárd forinttal csökkent, a devizabetéteké a tranzakciók eredményeként 74 milliárd forinttal mérséklődött, az árfolyamváltozás következtében pedig 33 milliárd forinttal nőtt. A lakossági devizabetétek volumene az első negyedév végén 980 milliárd forint volt.  

A lakosság hitelállománya márciusban – a hazai fizetőeszköz gyengülése következtében – 72 milliárd forinttal emelkedett, és a negyedév végén 7 359 milliárd forintot tett ki. A forinthitelek volumene 14 milliárd forinttal csökkent, míg a devizahiteleké törlesztés eredményeként 28 milliárd forinttal mérséklődött, az árfolyamváltozás nyomán pedig 114 milliárd forinttal nőtt. A lakossági devizahitelek volumene az első negyedév végén 4 168 milliárd forint volt, a teljes hitelállomány 56,6%-a.

Államháztartás, külgazdasági egyensúly

A külkereskedelmi forgalom a múlt év második felében tapasztalt visszaesést követően még mindig nem élénkült meg. A kivitel volumene februárban 0,4%-kal csökkent, az év első két hónapjában 0,3%-kal emelkedett, a behozatalé februárban 0,9%-kal, az első két hónapban 2%-kal bővült. A külkereskedelmi mérleg aktívuma az első két hónapban 284 milliárd forintot, illetve 956 millió eurót tett ki, 39 milliárd forinttal, illetve 144 millió euróval kevesebbet, mint a múlt év azonos időszakában. Az első két hónapban az export forintban mért árszínvonala 1,5%-kal, az importé 2,2%-kal csökkent, így a cserearány 0,7%-kal javult. A forint árfolyama az euróhoz képest 3,1%-kal, míg az amerikai dollárhoz viszonyítva 1,9%-kal erősödött.

A külkereskedelmi forgalom stagnálásában egyik fontos tényező a gépek és szállítóeszközök mindkét irányú forgalmának 1,2%-os visszaesése volt. A feldolgozott termékek kivitele 4,7%-kal, a behozatala ennél valamivel nagyobb mértékben, 5%-kal bővült az első két hónapban. Az élelmiszerexport volumene 5,4%-kal, az importé 4,1%-kal nőtt. A feldolgozott termékek körében a gyógyszerek euró értékben számított kivitele dinamikusan, 9,7%-kal növekedett, míg e termékcsoport behozatala 5,9%-kal csökkent. A gépek és szállítóeszközök körében a legnagyobb termékcsoportot jelentő híradástechnikai eszközök euróban mért exportja – a múlt évi tendencia folytatódásaként – 15,1%-kal, az importja 8,8%-kal visszaesett. A második legnagyobb termékcsoport, a villamos gépek és készülékek kivitele szerény mértékben, 0,9%-kal nőtt, míg az import 1,9%-kal csökkent. A harmadik csoportot képező közúti járművek exportja változatlanul dinamikusan, euró értékben számolva 12,6%-kal bővült, míg az importja 1,1%-kal szűkült.

Az Európai Unió országaiba irányuló kivitel volumene az első két hónapban szerény mértékben, 0,8%-kal, ezen belül a 15 régi tagállamba irányuló export 2,3%-kal nőtt, az új tagállamokba irányuló pedig 3,1%-kal csökkent. Az Európai Unióból származó behozatal volumene gyakorlatilag stagnált, 0,3%-kal bővült, a régi tagállamokból érkező import 0,1%-kal, az új tagállamokból jövő pedig 0,9%-kal. Az Európai Unión kívüli országokba irányuló export volumene 1,3%-kal visszaesett, míg az import – az energiahordozók behozatalának euróban számított 13%-os bővülése következtében – jelentősen, 6,1%-kal bővült. Az Európai Unióval lebonyolított forgalomban az első két hónapban 1 784 millió eurós, az egy évvel korábbinál 6,8%-kal nagyobb aktívum, míg a többi országgal lebonyolított forgalomban 828 millió eurós, a tavalyinál 45,1%-kal nagyobb passzívum keletkezett.

Az államháztartás – önkormányzatok nélküli – pénzforgalmi szemléletű konszolidált hiánya az első negyedév végén 494 milliárd forint volt, az éves előirányzat 56%-a. Ezen belül a központi költségvetés deficitje 589 milliárd forintot tett ki, az egész éves előirányzat több mint kétharmadát, 67,3%-át. Az államháztartás bevételei általában nem egyenletesen érkeznek az államkincstárba, az év második felében magasabbak az adóbevételek. A kiadások általában egyenletesen jelentkeznek, így az év elején szokásosan magasabb a deficit az időarányosnál, az idei első negyedévi hiány ugyanakkor ehhez mérten is rendkívül nagy, és a hiánycél tarthatatlanságát vetíti előre, azaz újabb megszorítások válhatnak szükségessé. A központi alrendszernek az első negyedévben 3 464 milliárd forint bevétele volt, az éves előirányzat 2,6%-a, valamint 3 957 milliárd forint kiadása, az előirányzat 24,4%-a.   

A gazdálkodó szervezetek az első negyedévben 219 milliárd forint adót fizettek be a költségvetésbe, 3,5%-kal kevesebbet, mint az előző év azonos időszakában. Az idén bevezetett két új adófajtából a kisadózók tételes adójából és a kisvállalati adóból az első negyedév végéig kevesebb mint 5 milliárd forint folyt be, miközben a költségvetési törvény e két előirányzaton 205 milliárd forintos éves bevétellel számol. A másik új adónemből, a közműadóból ugyanakkor a tervezett 60 milliárd forint 38,5%-a az első negyedév végéig beérkezett a kincstárba.

Fogyasztási adókból 835 milliárd forintot fizettek be az adózók, jelentősen, 15,6%-kal többet, mint a tavalyi első negyedévben. A többletben szerepet játszott, hogy e területen is bevezettek két új adónemet, a tranzakciós illetéket – valójában adót, – valamint a biztosítási adót. Ezen túlmenően az áfa visszatérítési határidő 45 napról 75 napra emelése – a vállalkozások likviditási problémáinak érzékelhető romlása árán, az államháztartás likviditását egyszeri és nem tartós jelleggel javítva – jelentősen megnövelte az áfa bevételeket. Egyébként a tranzakciós illeték 301 milliárd forintot kitevő éves előirányzatának mindössze 9,1%-a került a költségvetésbe az első negyedévben, ezért ennek teljesítése erősen kétséges.

A lakosság az első negyedévben 419 milliárd forint adót fizetett, 6,7%-kal többet, mint egy évvel korábban. Ezen belül a személyi jövedelemadó összege 5%-kal nőtt az adójóváírás megszűntetése következtében. Ez azért figyelemre méltó, mert az ún. félszuperbruttó kivezetése folytán a havi 300 ezer forintnál többet keresők adója több mint 8%-kal csökkent, azaz az átlagkeresetnél kevesebbel rendelkező munkavállalók adóterhe jelentősen nőtt.

A költségvetési szervek kiadásai az első negyedévben 811 milliárd forintot értek el, igen jelentősen, 25%-kal többet, mint a múlt év azonos időszakában. Ebben szerepet játszott, hogy az önkormányzati hatáskörök kiüresítésével és az önkormányzati intézmények államosításával a központi költségvetés teljesít egy sor, korábban önkormányzati kiadást, de érzékelhető a számokból a központi bürokrácia – három éve megfigyelhető – növekedésének pénzügyi hatása is. A költségvetési szervek ezzel az időarányosnál több kiadást, az éves előirányzat 27,3%-át teljesítettek. A helyi önkormányzatok támogatására az első negyedévben 147 milliárd forintot fordított a kormányzat, 44,7%-kal kevesebbet, mint a bázisidőszakban, azaz az önkormányzatok rendelkezésére bocsátott forrás csaknem megfeleződött. Lényegesen többet vettek el annál, mint amennyivel csökkentek a feladataik. Családi támogatásokra 111 milliárd forintot költött a kormány, nominálértékben 1,4%-kal, reálértékben 4,2%-kal kevesebbet, mint egy évvel azelőtt. A munkaerőpiaci alapból az első negyedévben – az emelkedő munkanélküliség mellett – mindössze 14 milliárd forintot fordítottak munkanélküli ellátásokra, 38,4%-kal kevesebbet, mint a múlt évben ugyanekkor.  A nyugdíjkiadások összege 706 milliárd forint volt, 8,3%-kal magasabb az egy évvel korábbinál. Gyógyító megelőző ellátásokra 205 milliárd forintot költöttek az egészségbiztosítási alapból, 8,9%-kal többet, mint az előző év első negyedévében. Ez részben a – már jelzett – egészségügyi béremelésnek köszönhető, amely júliusi visszamenőleges folyósítása következtében még nem szerepelt a bázisban, részben az intézményhálózat átalakítása folyamán fellépett fizetési kötelezettségeknek tudható be. Gyógyszertámogatásokra 73 milliárd forintot fordított az egészségbiztosítási alap, 14%-kal kevesebbet a múlt évi – jelentősen csökkentett – összegnél is.   

A költségvetési szervek tartozásállománya az első negyedév végén 72 milliárd forint volt, 9,3%-kal több, mint egy hónappal, és jelentősen, 52,9%-kal több, mint egy évvel korábban, azaz a költségvetési szervek adóssága egy év alatt több mint másfélszeresére nőtt. Az állammal szemben fennálló tartozás 9,4 milliárd forint volt március végén, amelynek több mint háromnegyedét, 78,2%-át – a törvényes működés sajátos példájaként – a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium szervei, kitüntetetten a kormányhivatalok halmozták fel. A költségvetési szervek teljes tartozásállományának 60,6%-a szállítói tartozás, míg 12,8%-a közüzemi tartozás volt. Az adósság döntő része, a kórházak 33 milliárd forintot, és a felsőoktatási intézmények 20,1 milliárd forintot kitevő – felelőtlen kormányzati alulfinanszírozásból eredő – tartozása. Az első negyedév végén a költségvetési intézmények több mint felének, 51,6%-ának volt adóssága; ezen belül 70 intézmény minősített – 60 napon túli, 50 millió forintot vagy a szerv költségvetésének 3,5%-át elérő – tartozást görgetett maga előtt.

Az első negyedév adatai alapján, a felemás kormányzati intézkedések tükrében nehéz megítélni az államháztartás év végére várható pozícióját. A miniszterelnök egyik legfontosabb presztízskérdésnek tekinti, hogy az ország kikerüljön a túlzott-deficit eljárás hatálya alól. Ezért racionális érvekkel nehezen magyarázható kommunikációs harcot folytat az Európai Bizottság ellen, nem csak a diplomáciai kereteket, hanem egyre gyakrabban a jó ízlés határait is durván átlépve. Ugyanakkor az Európai Bizottság jelentésének közzétételét követően szinte azonnal „nem-megszorításokról” döntött a kormány, erre az évre 100 milliárd forintos keretben. Úgy tűnik, amennyiben szükségesnek ítéli a kormány – akárcsak a múlt évben – permanens megszorításokra is hajlandó, amennyiben az látszólag nem érinti a lakosságot, illetve a kormányzati kommunikáció ellensúlyozni tudja a megszorítás érzetet, és előtérbe helyezhető a szabadságharcos retorika által a mindenki által támadott, és mégis sikeresen helytálló, az ország népét egész Európával szemben is megvédeni képes kormányzat képe. Az év eleje óta végrehajtott, és különösen a kilátásba helyezett kormányzati intézkedések, valamint a kommunikáció alapján nem lehet biztosan kijelenteni, hogy az idei 2,7%-os államháztartási hiánycél teljesülni fog. Erős törekvés látható az osztogatás elindítására, amely egészen új államháztartási magatartást is eredményezhet. Ugyanakkor az már az első negyedév tényei alapján is világosan látszik, hogy a közintézmények, a közszolgáltatások a választási osztogatás nagy vesztesei lesznek, mert a kormány láthatóan csak a választás napjáig gondolkodik, és nem számol a szükségszerűen fellépő súlyos következményekkel.

A tanulmány második részét itt olvashatják.