A Szalay és Hetényi körök szakértői megvitatták az Alaptörvényben rögzített adósságszabály, illetve a Költségvetési Tanács szerepének jogi, közgazdasági és politikai vetületeit.
A Szalay kör szakértői előálltak egy javaslattal az Alaptörvény módosítását illetően, melyet itt olvashatnak. A vita kiindulóponjátul az alábbi módosító javaslat szolgált.
A továbbiakban Soós Károly Attila hozzászólása olvasható.
***
Az alábbi javaslat 1. pontjához szólok hozzá, alapjában véve az államadósság – deficit ügyhöz.
Noha a felelőtlen költségvetési túlköltekeztést a leghatározottabban ellenzem (politikusként is elleneztem), a közgazdászok azon köréhez tartozom, amely semmi ilyen „általános”, a mindenkori parlament kezét megkötő szabályozást nem tart szükségesnek, sem elfogadhatónak. Ha azonban a többség be akarja vezetni, akkor előre. De akkor is, nem csak a Fidesz új szabályozását tartom teljes képtelenségnek, hanem az előadott javaslatot is.
A javaslat, akárcsak a Fidesz-Alaptörvény, nem próbálja kezelni a deficit konjunktúra-ingadozásokat követő ingadozásait. A Fidesz-törvényben (stabilitási törvény) aztán már van egy kísérlet a probléma kezelésére, amennyiben a megengedett adósság-növekedés negatív előjellel függ a GDP reálnövekedésétől, de ez így távolról sem kielégítő, és nem harmonizál igazán az alaptörvényben lefektetett szabállyal.
Szerintem az alkotmány szintjén csak valami nagy általánosságot célszerű mondani az eladósodáshoz fűződő súlyos felelősségről; bármilyen konkrétum vagy túl konkrét lesz egy alkotmányszöveghez, vagy ellentmondásba kerül a részletesebb szabályt meghatározó törvénnyel.
Mi a teendő? Fölösleges a kereket újra föltalálni akkor, ha már föl van találva, éspedig egy jobb (az én megközelítésemben persze csak kevésbé rossz) fölfogásban. A Gyurcsány-kormány által a nemzetközi pénzügyi intézmények segítségével kidolgozott és a parlamentben 2008-ban törvényerőre emelt rendszer nagyon szellemes, okos megoldás, a teljes visszaállításánál jobb (kevésbé rossz) ötletet nem ismerünk.
A Fidesz azzal bírálta ezt a rendszert még a parlamenti jóváhagyásakor, hogy nem transzparens. Igaz, a konjunktúra-ingadozások problémájának kezelése meglehetősen bonyolulttá teszi. Azonban az ilyen ingadozások kezelésére alkalmatlan rendszer működésképtelen, egyszerűen nem érdemes bevezetni (a Fidesz szakértői is gondolkoznak a probléma jobb megoldásán a saját szabályozásuk keretei között, persze legalábbis egyelőre eredmény nélkül).
Továbbá, ha jól látom, a javaslat szerint megmaradna a Költségvetési Tanács túlzott hatalma. Célszerűnek tartom a Költségvetési Tanács szabályozását is minden tekintetben visszaállítani a néhai 2008-as törvény szerint.
Az ÁSZ elnökének, alelnökének választására vonatkozó javaslatot támogatom.
2013. június 24.
