Hetényi Kör

A legújabb Matolcsy-terv bejelentése óta az évi körülbelül nyolcmillió forint fölött keresőkre vonatkozó nyugdíjjárulék-plafon (röviden: járulékplafon) eltörlését és 51 milliárd forint így talált pénz besöprését üdvözlik az elemzők. Mind a kormány, mind ők nyitva hagyják a fő kérdést: ha megszűnik a járulékplafon, megszűnik-e a járadékplafon is? Mert, ha igen, akkor hosszú távon a minimális nyugdíjhoz képest hatalmas nyugdíjak keletkeznek. Ha viszont bevezet egy (járulékplafontól független) önkényes nyugdíjplafont, akkor saját alaptörvényét sérti meg a kormány, hiszen ez jogilag sem különböztethető meg egy erősen progresszív szja-tól.

Majdnem minden fejlett országban létezik járulékplafon, amely fölötti bruttó keresetrész után nem kell nyugdíjjárulékot fizetni, de nem is keletkezik többlet-nyugdíjjogosultság. E plafon létét közgazdaságilag sokféleképp lehet magyarázni. 1. A paternalista kormányzatnak csak az a feladata, hogy egy korlátozott határig helyettesítse a kereseteket a nyugdíjrendszernek nevezett kényszermegtakarítási programban; de nem kell törődnie a plafon fölötti résszel. 2. Ha a plafont eltörölnék, még erősebben érvényesülne az életjáradékon keresztül érvényesülő perverz újraelosztás (tudniillik a kisebb keresetű és várhatóan hamarabb meghalók által befizetett járulékok megmaradó része a nagyobb keresetű és várhatóan az átlagnál tovább élők járadékait növelnék). 3. A plafon teret hagy a jól keresők önkéntes magánmegtakarításainak, és ezzel fenntartja e dolgozók munkavállalási érdekeltségét.

A társadalombiztosítási nyugdíjak mindenütt a dolgozók járulékából (és más állami bevételekből) fedezik a nyugdíjasok járadékát. Ezért a járulékmódosítások a mostani nyugdíjakra is hatnak. A havi nyugdíjak egyes országokban nagyjából életpályakereset-arányosak, másutt degresszívek, szélső esetben független a nagyságuk a keresetektől, sőt a szolgálati időtől is. (Degresszívek, amikor minél kevesebb ideig dolgozik és minél kevesebb havi fizetést kap a dolgozó, annál nagyobb a havi nyugdíj értéke a szolgálati idejéhez és a fizetéséhez képest.)

Jelenleg nálunk a bruttó kereset plafonja kerekítve évi nyolcmillió forint, amely ravasz módon csak a tízszázalékos dolgozói járulékra vonatkozik, de nem érinti a 24 százalékos munkáltatói járulékot. Az utóbbi után fizetett, plafon feletti járulék – ha jogilag nem, de – közgazdaságilag az szja részének tekintendő, és a még létező, ténylegesen 20 százalékos, második kulcs fölötti, harmadik 44 százalékos kulcsnak vehető. A szuperbruttó kivezetése után jövőre második kulccsá válna, 40 százalékkal.

Hazánkban az újonnan megállapított nyugdíj értéke a szolgálati idő és az életkor mellett az 1988 óta bevallott és plafon alatti nettó keresetek valorizált időátlagától függ, azzal arányos. A járulékplafon miatt a legmagasabb nyugdíj, amelyet a 62 éves korban negyvenéves szolgálati idővel nyugdíjba vonuló dolgozó kaphat, most körülbelül 300 ezer forint, a jelenlegi átlagnyugdíjnak durván a háromszorosa. A járulékplafont eltörlik, és a hírek nem szólnak egy nyílt nyugdíjplafonról, ezért tegyük föl, hogy nem is lesz. Ekkor a 2014-től megállapítandó nyugdíjak értékében egyre nagyobb részt képviselnek majd a 2013-ban korlátlanul beszámíthatóvá tett nettó keresetek. És ha 40 évig fennmaradna ez a képtelen rendszer, akkor – mai árakon és béreken számolva – a havi kétmillió forintos bruttó, s mondjuk 1,3 millió forintos nettó kereset után 80 százalékos helyettesítés mellett akár egymillió forintos havi nyugdíj járna. Eközben megmaradnának a havi 30 ezer forintos minimális nyugdíjak és a 100 ezer forintos átlagnyugdíjak. De már húsz év múlva is az említett esetben mai áron számítva havi 650 ezer forintos nyugdíjjal távoznának a jól fizetett állami vagy vállalati vezetők!

Belső feszültségei miatt azonban egy ilyen nyugdíjrendszer nem sokáig maradhat fenn. Akkor meg miért vezetik be? Csak nem azért, hogy a jövőre így beszedett 51 milliárd forintot is 2014-ben hangulatjavító intézkedésekre fordítsa „a nemzeti együttműködés” kormánya, és újraválasztása után 2015-ben a plafont újra bevezesse?

Egy másik logikai lehetőség, hogy a kormány már a 2013-as törvénybe belecsempészi, hogy az eztán megállapítandó nyugdíjak kiszámításában a 2012 utáni keresetekre továbbra is érvényben marad valamilyen nyugdíjplafon, függetlenül attól, hogy a járulékplafonnal együtt elvileg ez is megszűnik. De egy ilyen nyugdíjplafont csak önkényesen lehetne bevezetni. A mindenkori bruttó bérben kifejezett jelenlegi 3,3-szoros csúcspont vagy az 1996-os 1,6-os mélypont? Nem mindegy! De akármilyen önkényes megoldást választana is a kormány, világszabadalom lenne!

De van egy mélyebb probléma. Ez a megoldás jogilag semmiben sem különbözne a többkulcsos szja visszahozatalától, amelyet a Fidesz antidemokratikusan épp saját alaptörvényében tiltott meg. Ezt a megoldást különben – ilyen csomagolásban – szívből támogatom.

A szerző közgazdász

(Az írás megjelent a Népszabadságban.)