Dr. Katona Tamás, a KSH volt elnökének összefoglalója a társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról
2012. december - 2013. január (1. rész)
Gazdasági növekedés
Az Eurostat közzétette a negyedik negyedév gazdasági teljesítményének előzetes adatait. Az Európai Unióban a múlt év utolsó hónapjaiban a korábban vártnál nagyobb volt a visszaesés. Az eurózónához tartozó dél-európai országok továbbra is mély válságban vannak, s más országokban is megtorpant a növekedés a valutaövezeten belül, és szinte mindenütt mérséklődött a GDP emelkedés dinamikája. A régi tizenötök mindegyikére igaz: ha van is, de szerény ütemű a bruttó hazai termék bővülése. A 2003 után csatlakozott tagállamok gazdasága is megérezte a válságot, amely náluk abban nyilvánult meg, hogy ezáltal kisebb lett a növekedés dinamikája. Az Európai Unió egészében ez volt a harmadik, az eurózónában a negyedik olyan negyedév, amelyben csökkent a bruttó hazai termék. Az Európai Unióban a múlt év negyedik negyedében a GDP 0,5%-kal csökkent az előző negyedévhez, és 0,6%-kal az előző év azonos negyedévéhez képest. Az eurózónában a bruttó hazai termék 0,6%-kal csökkent az előző negyedévhez, és 0,9%-kal a megelőző év negyedik negyedévéhez képest. A múlt év egészében az Európai Unióban 0,3%-kal, az eurózónában 0,6%-kal esett vissza a gazdaság teljesítménye.
A gazdasági problémák mélyülését mutatja, hogy Németország és Ausztria a korábbi érzékelhető növekedés helyett – a prognózisok szerint csupán átmenetileg – stagnálás közeli állapotba került; a német gazdaság teljesítménye az előző negyedévhez képest 0,6%-kal szűkült, míg a megelőző év azonos negyedévéhez képest 0,4%-kal bővült. Ausztria bruttó hazai terméke 0,2%-kal csökkent az előző negyedévhez képest, és ugyancsak 0,4%-kal nőtt az előző év azonos negyedévéhez viszonyítva. Franciaország gazdaságának teljesítménye mindkét összehasonlításban 0,3%-kal esett vissza. Nagy-Britanniában 0,3%-kal csökkent a GDP az előző negyedévhez képest, és 0,3%-kal nőtt a megelőző év negyedik negyedévéhez viszonyítva. A svéd gazdaság teljesítménye nem változott az előző negyedévhez képest, és jelentősen, 1,5%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Írországban és Máltán volt még feltehetően szerény növekedés, de ezek az országok még nem közöltek a negyedik negyedévről adatokat. A többi tradicionális eurózóna tagállam recesszióban van, a gazdaság teljesítménye legalább két negyedéve zsugorodik. Az érintett észak- és nyugat-európai országokban ez az állapot feltehetően átmeneti, és ebben az évben már szerény növekedés várható. Dániában és Finnországban a most megfigyelt negyedév már a harmadik volt, amelyben némileg visszaesett a gazdaság teljesítménye. Dánia technikai értelemben nincs recesszióban a szokásosan alkalmazott definíció szerint: a második negyedévben csökkent a bruttó hazai terméke, a harmadik negyedévben azonban nem; a negyedik negyedévben 0,9%-kal zsugorodott a gazdaság teljesítménye az előző negyedévhez képest, és 1%-kal a megelőző év azonos időszakához viszonyítva. Finnországban a bruttó hazai termék 0,5%-kal csökkent az előző negyedévhez, és 1,4%-kal az előző év utolsó negyedévéhez képest. Belgiumban csekély mértékben, negyedéves összehasonlításban 0,1%-kal, éves egybevetésben 0,4%-kal csökkent a gazdaság teljesítménye. Hollandiában negyedik negyedéve tart a – szerény mértékű – visszaesés: a negyedik negyedévben az előző negyedévhez képest 0,2%-kal, a megelőző év utolsó negyedéhez viszonyítva 0,9%-kal esett vissza a bruttó hazai termék.
A dél-európai országok közül változatlanul Görögországban legmélyebb a válság: a múlt év negyedik negyedévében 6%-kal zuhant a bruttó hazai termék a 2011. év azonos időszakához képest. Portugália gazdaságában negyedéves összehasonlításban 1,8%-os, éves egybevetésben 3,8% volt a visszaesés. Ciprus bruttó hazai terméke 1%-kal csökkent a harmadik negyedévhez, és 3%-kal a megelőző év negyedik negyedévéhez képest. Az olasz GDP is jelentősen visszaesett: 0,9%-kal az előző negyedévhez, és 2,7%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Spanyolország helyzete valamivel kedvezőbb: a bruttó hazai termék 0,8%-kal csökkent az előző negyedévhez, és 1,9%-kal az előző év negyedik negyedéhez képest.
A 2003 után csatlakozott tagállamok közül Magyarország helyzete kirívóan a legkedvezőtlenebb: a negyedik negyedévben 0,9%-kal esett vissza a GDP negyedéves összehasonlításban, és igen jelentősen, 2,8%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Közel azonos Szlovénia pozíciója: 1%-kal esett vissza a bruttó hazai termék az előző negyedévhez, és 2,8%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Csehország is recesszióban van: a negyedik negyedévben 0,2%-kal esett vissza a gazdaság teljesítménye az előző negyedévhez, és 1,7%-kal a megelőző év azonos időszakához viszonyítva. A többi országban bővült a gazdaság teljesítménye: a két balkáni tagországban igen szerény mértékben, a két visegrádi országban érzékelhető dinamikával. Bulgáriában a negyedik negyedévben változatlan maradt a bruttó hazai termék az előző negyedévhez, és 0,5%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. Romániában 0,2%-kal bővült a GDP negyedéves, és 0,1%-kal éves összehasonlításban. Lengyelországban 0,2%-kal emelkedett a bruttó hazai termék az előző negyedévhez, és 1,1%-kal az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A szlovák gazdaság a negyedik negyedévben 0,2%-kal bővült az előző negyedévhez, és 1,2%-kal a megelőző év azonos időszakához képest. A balti országok változatlanul kiemelkedő dinamikával bővülnek. Ezen belül is figyelemre méltó Lettország teljesítménye: a bruttó hazai termék 1,3%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 5,7%-kal a megelőző év azonos negyedévéhez viszonyítva. Észtországban ugyanezek a GDP mutatók 0,9%, illetve 3,4%, míg Litvániában 0,7%, illetve 3%.
A magyar gazdaság negyedik negyedévi teljesítményét jelző első információkat a korábban már megismert statisztikai adatok alapján pesszimista várakozások kísérték, a közölt mutatók azonban még ezekhez képest is lesújtóak. A bruttó hazai termék a múlt év negyedik negyedévében 0,9%-kal csökkent az előző negyedévhez képest. Az előző év azonos időszakához viszonyítva a GDP nyers adatok szerint 2,7%-kal, naptárhatás kiszűrésével számított adatok szerint 2,6%-kal, míg – az Eurostat által is alkalmazott – szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok szerint igen nagy mértékben, 2,8%-kal visszaesett. Ennél nagyobb zuhanás a fent ismertetettek szerint csupán a mély válsággal küzdő Görögországban, Cipruson és Portugáliában volt. A KSH e közléssel egyidejűleg – a szokásos módon – általában egy-egy tizedponttal lefelé korrigálta az előző negyedévek egyes adatait. Így például az előző negyedévhez viszonyított GDP volumenindex a második negyedévben az eddig ismert 0,4%-kal szemben 0,5%-kal, a harmadik negyedévben a korábban közölt 0,2%-kal szemben 0,4%-kal esett vissza. A szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok alapján a harmadik negyedévben a bruttó hazai termék nem 1,6%-kal, hanem 1,7%-kal csökkent.
A világgazdaság növekedésében nem tapasztalható az eurózónában érzékelt megtorpanás, igaz, az országoknak még csak egy része közölt a múlt év negyedik negyedévéről hivatalos adatokat. Az OECD országaiban összességében az előző negyedévhez képest 0,2%-kal csökkent a GDP az előző negyedévben mért 0,3%-os emelkedéssel szemben, míg a megelőző év azonos időszakához képest 0,7%-os növekedést regisztráltak, az előző negyedévi 1,2%-kal szemben. Az OECD országok gazdasági növekedése a múlt évben 1,3%-ot ért el, míg 2011-ben 1,9% volt ugyanez a mutató. A gazdasági fejlődés dinamikáját az Európai Unió tagországai mérsékelték: az Amerikai Egyesült Államok bruttó hazai terméke a negyedik negyedévben stagnált az előző negyedévhez képest, és 1,6%-kal emelkedett az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Az USA gazdasági teljesítménye a múlt évben 2,2%-kal bővült. Japán gazdasága stagnált; az előző negyedévhez képest változatlan maradt, míg az előző év utolsó negyedévéhez képest 0,2%-kal emelkedett a bruttó hazai terméke. Norvégiában az előző negyedévhez képest 0,4%-os, a megelőző év azonos negyedévéhez képest jelentős, 1,9%-os növekedést mértek. Izraelben 0,6%-kal nőtt a GDP negyedéves, és 2,7%-kal éves összehasonlításban. Koreában némileg csökkent a növekedés dinamikája, a negyedik negyedévben 1,6%-kal emelkedett a GDP. A fejlődő országok többségében változatlan ütemű a növekedés: Mexikóban 3,3%-kal, Indiában 3.9%-kal, Indonéziában 6,1%-kal, Kínában 7,9%-kal bővült a gazdaság a múlt év negyedik negyedévében az egy évvel korábbihoz képest.
A gazdasági folyamatok elemzésére, annak legalább közelítő meghatározására, mi okozta ezt a kedvezőtlen változást a magyar gazdaságban, csak a részletes adatok ismeretében lesz lehetőség. Az eddig közölt információk alapján a negyedik negyedévben csupán az infokommunikáció és az idegenforgalom teljesítménye nőtt, minden más ágazaté csökkent. Az ugyanakkor jelenleg is biztonsággal megállapítható, hogy a bankok – és általában a multinacionális vállalatok, vagy újabban egyre gyakrabban úgy általánosságban a nemzetközi tőke – elleni totális háború lehetetlenné teszi a recesszióból való kilábalást. A hitelintézetek bruttó hitelállománya a múlt évben igen jelentősen, 12%-kal, a nettó hitelállomány 16,3%-kal zsugorodott. A bankok vállalati hitelezésének visszaesése az év folyamán még gyorsult is, a decemberi csökkenés elérte a 2%-ot. A múlt évben a lakossági hitelállomány is hasonló ütemben szorult vissza: a lakáscélú hiteleké 12,1%-kal, és ezen az állami kamattámogatás bevezetése sem segített. A lakossági gépjárműhitelek állománya 17,7%-kal, az egyéb fogyasztási célú hiteleké 20,4%-kal visszaesett. A kormányzati politika eredményeként a hitelintézeti szektor a múlt évben is súlyosan veszteséges volt. A bankszektor a 2011. évi 251 milliárd forintot követően – előzetes adatok szerint – tavaly 159 milliárd forint veszteséget volt kénytelen elszenvedni. A formálódó újabb bankellenes kormányzati és – most már fennáll a reális veszély, hogy ehhez társuló – jegybanki intézkedések következtében a bankok csökkenthetik a hazai kitettségüket, azaz még tovább zsugorodik a hazai hitelállomány, ami előrevetíti a recesszió további mélyülését. Az eddig kilátásba helyezett lépések akár csak részleges megvalósítása is veszélybe sodorhatja az ország finanszírozását. A befektetők, a pénzpiacok láthatóan egyre bizalmatlanabbak a jegybank kormányzati elfoglalása óta. Igaz, korábban is inkább néhány hónapos szélcsendről, mintsem nyugalomról lehetett beszélni. Jellemző erre, hogy az óriási kormányzati sikerként kommunikált hitelfelvétel milyen költséggel járt. A 3,25 milliárd amerikai dolláros kötvény 10 éves futamidejű részét 5,4%-os kamatszinten jegyezték le. Összehasonlításul: Románia 4,5%-on, de még Szerbia is 5,1%-os tudott kötvényt kibocsátani. Ha megkötjük az IMF, illetve az Európai Unió és Magyarország közötti készenléti-hitel megállapodást, akkor legalább 1,8 százalékponttal alacsonyabb kamatot kellene fizetnünk. Ez pedig a teljes futamidő alatt 100 milliárd forintos megtakarítást eredményezett volna.
A magyar gazdaság számára a három éve fennálló és egyre erősödő számos kockázat mellé társult a hónap elején egy újabb, igen jelentős veszély: a miniszterelnök irányítása alá került az utolsó független intézmények egyike, a jegybank is /az alapvető jogok biztosa még fél évig hivatalában van/. Az előjelek kedvezőtlenek; a központi bankok elnökeinek személye jelentősen befolyásolja a monetáris politika stílusát, de kevésbé a tartalmát. Félő, hogy nálunk nem csupán a stílus változik. Nyilván komoly veszélye van annak, ha egy közismerten piromániás személy tűzoltó parancsnoki kinevezést kap, de itt ennél többről van szó: eleve nem lehet elfogadható az a monetáris politika, amely a kormány, illetve a miniszterelnök irányítása alatt áll. Ezek a tényezők tovább rontják az ország külső megítélését, amely már korábban is a működőtőke meneküléséhez vezetett, és a folyamat felgyorsulását eredményezheti. A jegybank elnöke szokatlan módon a beiktatását követően nem szólalt meg, nem fogalmazta meg – a szokásoknak megfelelően – a szakmai céljait és elképzeléseit, miközben az első átszervezési intézkedései kifejezetten aggasztóak.
A miniszterelnök – úgy tűnik – problematikusabbnak tartja a saját helyzetét, illetve az újraválasztási esélyét a korábban feltételezettnél, mert a kormány kellően át nem gondolt korai választási osztogatásba kezdett. Ezek a lépések, akárcsak a megvalósított – és főképp a kilátásba helyezett újabb – rezsicsökkentő intézkedések tovább zilálják a gazdaság amúgy is dezorganizált szerkezetét, és még inkább rontják a kilábalás esélyét. Ezért a ma rendelkezésre álló információk alapján az a következtetés adódik, hogy a gazdaság teljesítménye az idén nem éri el a múlt évit sem, tehát a korábban feltételezett stagnálás helyett a bruttó hazai termék további zsugorodása várható. A mértéke attól függ, milyen éve lesz az agráriumnak, illetve a kormány mennyiben lesz hajlandó feláldozni a növekedési esélyeket a választási szempontok érdekében. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint 0,5%-kal csökken ez évben a GDP. Ezzel a térségünkben fokozódik a lemaradás üteme, azaz tovább süllyedünk, és jövőre eljuthatunk oda, hogy csupán Bulgáriát és Romániát előzzük meg az Európai Unió fejlettségi rangsorában.
Foglalkoztatottság, keresetek
A foglalkoztatásban az elmúlt év nem hozott előrelépést. A versenyszférában tovább csökkent az alkalmazottak száma, ezen belül érzékelhetően kevesebben dolgoztak teljes munkaidőben, mint az előző évben. A foglalkoztatottak teljes létszáma is csupán a közfoglalkoztatottakkal bővült, összességében a múlt évben kevesebben dolgoztak a versenyszférában, mint a világválság kitörése előtt. A munkanélküliségi arány a múlt évben meghaladta az előző évi és a két évvel korábbi értéket is; azaz az egymillió új munkahely ígéretéből eddig nem lett semmi. A gazdasági recesszió természetesen nem kedvez a foglalkoztatás bővítésének, a kormányzati gazdaságpolitika megannyi kapkodó, részben átgondolatlan, részben nagyon is tudatos intézkedése kifejezetten rontotta a foglalkoztatási esélyeket. A minimálbér bruttó értékének emelése, miközben két év alatt 13%-kal csökkentette az alacsony képzettségűek alkalmazásában kulcsfontosságú keresetelem reálértékét, olyan mértékben megemelte az érintett vállalkozások bérköltségét, amely a gazdasági visszaesésen túl is létszámleépítést indukált. A múlt évben jelentősen csökkent a reálkereset, a közszféra egyes területein, például a pedagógusok körében egészen drasztikus mértékben.
A KSH mintavételes lakossági adatfelvétele szerint a november és január közötti három hónap átlagában a foglalkoztatottak száma 3 855 ezer fő volt, 54 ezer fővel, 1,4%-kal kevesebb, mint egy hónappal, és 39 ezer fővel, 1%-kal több, mint egy évvel korábban. A minta nagyságából eredően az utóbbi változás hibahatáron belül van, míg az előbbi szezonális hatás következménye. A trimeszter középső hónapjában, decemberben a közfoglalkoztatottak száma 37 ezer fővel haladta meg az egy évvel korábbit, azaz a versenyszférában nem bővült a foglalkoztatás. A három hónap átlagában a 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája 57,1% volt, 1,1 százalékponttal – hibahatáron belül – több, mint egy évvel korábban.
A munkaerő-felvétel szerint a múlt év átlagában 3 878 ezer fő volt a foglalkoztatottak száma, közfoglalkoztatottak nélkül 28 ezer fővel – hibahatáron belül – magasabb a megelőző évinél. Ezen belül is 24 ezer fővel nőtt a részmunkaidőben foglalkoztatottaké. A közfoglalkoztatásnak is köszönhetően nőtt a foglalkoztatási ráta: a múlt évben a 20-64 évesekre vetítve elérte a 62,1%-ot. Jelentős különbségek voltak iskolai végzettség és szakképzettség szerint. A szakképzettség nélküliek körében a 8 általánost el nem érő végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási rátája mindössze 13,9%, a 8 általánossal rendelkezőké 39,3%, míg az érettségizetteké 47,5% volt. Ezzel szemben a szakiskolai, szakmunkásképző bizonyítvánnyal rendelkezők foglalkoztatási rátája 65,4%, az érettségivel és szakképzettséggel is rendelkezőké 70%, a főiskolai, illetve alapképzettséggel rendelkezőké 77,4%, az egyetemi, illetve mesterképzettséggel rendelkezőké pedig 80,8% volt.
Az aktív munkanélküliek száma a november és január közötti három hónap átlagában 486 ezer fő volt, 17 ezer fővel, 3,8%-kal több, mint az előző hónapban, és 12 ezer fővel, 2,5%-kal több az egy évvel korábbinál. A passzív munkanélküliek száma a múlt év negyedik negyedévében 132 ezer fő volt. A munkanélküliségi ráta a megfigyelt három hónap átlagában 11,2% volt, 0,5 százalékponttal több, mint egy hónappal, és 0,1 százalékponttal magasabb, mint egy évvel korábban. A múlt év decemberében az Európai Unióban szezonálisan kiigazított adatok szerint a munkanélküliségi ráta 10,7%, míg az eurózónában 11,7% volt. A magyar adatok szerkezete is aggasztó: a legjobb munkavállalási korúnak tekintett 25-54 évesek munkanélküliségi rátája 10,3% volt, 0,5 százalékponttal több az egy hónappal korábbinál, és 0,2 százalékponttal magasabb az egy évvel azelőttinél. Rendkívül magas a fiatalok munkanélkülisége: a 25 éven aluliak munkanélküliségi rátája 28,4% volt, 1 százalékponttal magasabb az egy hónappal korábbi, és 1,3 százalékponttal az egy évvel azt megelőzően mért értéknél. Nagyon magas a tartós munkanélküliség: a munkanélküliek közel fele, 46,8%-a több mint egy éve reménytelenül keresett munkát. Az álláskeresés átlagos időtartama 16,3 hónap volt.
A múlt év átlagában 476 ezer aktív munkanélküli volt, amely 8 ezer fővel – hibahatáron belül – nőtt az előző évhez képest. A munkanélküliségi ráta 11% volt, megegyezett az előző évivel. A magas munkanélküliségen belül súlyos problémát jelentett a fiatalok elhelyezkedése előtt tornyosuló sok – többek között a recesszióval és a bérterhek növekedésével járó – akadály; a 15-24 évesek munkanélkülisége tavaly 28,1%-ra nőtt, a 25-29 éveseké 14%-ra. Az álláskeresők csaknem fele, 47,6%-a volt tartós munkanélküli, azaz legalább egy éve nem talált munkát, sőt e csoport több mint fele, 51,4%-a két éve reménytelenül próbált elhelyezkedni. A tavalyi évben az önbesorolásuk alapján munkanélküliek száma rendkívül magas, 698 ezer fő volt. A végzettség és a szakképzettség szerinti különbségek az állásnélküliséget is determinálták. A legfeljebb 8 általánossal rendelkezők munkanélküliségi rátája a múlt évben 24,9% volt, az érettségivel nem rendelkező középfokú végzettségűeké 12,1%, az érettségivel rendelkezőké már egyszámjegyű, 9,5%, míg a diplomásoké az átlagos munkanélküliségi ráta felénél is kisebb, 4,5%.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a regisztrált munkanélküliek száma január végén 648 500 fő volt, 79 200 fővel, 13,9%-kal több, mint a múlt év végén, és alig 100 fővel több, mint egy évvel korábban. Januárban a bejelentett álláshelyek száma drasztikusan csökkent: az előző hónaphoz képest 31,7%-kal, a múlt év januárjához képest pedig 19,6%-kal. Ezek a számok arra utalnak, hogy a következő hónapokban sem várható a munkanélküliség csökkenése. Rendkívül magas és gyorsan nő a munkanélküliek között a pályakezdők száma. Január végén 73 800 pályakezdőt tartott nyilván a foglalkoztatási szolgálat, 7 ezer fővel, 10,4%-kal többet, mint december végén, és 14 500 fővel, 24,4%-kal többet, mint egy évvel azelőtt. A mélyülő recesszióra utal a nyilvántartásban szereplő pályakezdők képzettség szerinti összetétele; korántsem arról a szokásos jelenségről van szó, hogy a képzetlenek nem tudnak elhelyezkedni. A munkanélküli pályakezdők több mint egyharmadának, 35,6%-ának van legfeljebb általános iskolai végzettsége. Egyötödük, 21,1%-uk szakmunkásképzőt, másik ötödük szakközépiskolát végzett; a gimnáziumban érettségizettek aránya 14,7%, míg a diplomával rendelkezőké 5,8% volt januárban. A 25 évnél fiatalabb munkanélküliek száma meghaladta a százezret: január végén 100 100 fő szerepelt a regisztrációban, 10 600 fővel, 11,8%-kal több az egy hónappal, és 6 300 fővel, 6,7%-kal több az egy évvel korábbinál. Az összes regisztrált munkanélküli 4,9%-a volt felsőfokú végzettségű, számuk az előző januárhoz képest 1,1%-kal csökkent.
A munkanélküliek kiszolgáltatottságának fokozódását mutatja, hogy januárban a regisztrált álláskeresők mindössze 13%-a, összesen 84 500 fő kapott álláskeresési támogatást, 23,9%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A lényegesen szerényebb összegű szociális ellátásban 220 800 fő, a regisztrált munkanélküliek alig harmada, 34,1%-a részesült, míg a nyilvántartott munkanélküliek több mint fele, 52,9%-a teljesen ellátatlanul maradt. Ez a kormányzati érzéketlenség egyedülálló az Európai Unióban.
Kelet-Magyarországon változatlanul rendkívül kritikus a munkaerőhelyzet, a két válság sújtotta régióban, Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön 25% közelében volt januárban a regisztrált munkanélküliek aránya, de Dél-Dunántúlon is csaknem elérte a 20%-ot. 11 megyében a munkanélküliségi ráta meghaladta a 15%-ot, 2 megyében pedig megközelítette ezt a kritikus értéket. A legnehezebb helyzetben ismét Szabolcs-Szatmár-Bereg megye volt januárban, 71 600 fő volt állás nélkül, amely 29,6%-os munkanélküliségi rátát jelentett, azaz egyetlen hónap alatt 20,7%-kal nőtt a reménytelenül állást keresők száma. Nógrád megyében 27,5% volt a munkanélküliségi ráta, ott is 13,6%-kal volt több állástalan, mint decemberben. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 75 600 fő szerepelt a foglalkoztatási szolgálat nyilvántartásában, 14,3%-kal több, mint az előző hónapban; a munkanélküliségi ráta 26,6% volt. Hajdú-Bihar megyében 21,9% volt a munkanélküliségi ráta, itt is 12,9%-kal nőtt az állástalanok száma. Somogy megyében 22,1%, Békés megyében 20,6%, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 20,5%, Baranya megyében 19,4%, Heves megyében 18,1%, Tolna megyében 16,4%, Bács-Kiskun megyében 16,1% volt januárban a munkanélküliségi ráta.
A múlt év decemberében 87 300 főt alkalmaztak közfoglalkoztatás keretében, jelentősen, 72,6%-kal többet, mint egy évvel korábban. A múlt évben átlagosan 90 800 közfoglalkoztatott dolgozott, másfélszer annyi, 54,9%-kal több, mint a megelőző évben. Tavaly a közmunkások négyötöde, 79,7%-a teljes munkaidőben dolgozott, 73 200 forintos bruttó átlagkeresettel, amely a minimálbérnek alig több mint háromnegyede, 78,7%-a volt.
Az intézményi munkaügyi statisztika adatai szerint a múlt évben a legalább ötfős vállalkozásoknál, a költségvetési szerveknél és a jelentősebb nonprofit szervezeteknél – a közfoglalkoztatottakat is beleszámítva – 2 674 ezer fő állt alkalmazásban, 17 100 fővel, 0,6%-kal kevesebb, mint a megelőző évben. A versenyszférában 34 ezer fővel, 1,8%-kal csökkent a dolgozók száma, ezen belül az iparban 2,1%-kal, az építőiparban 2,7%-kal. A versenyszférában a teljes munkaidőben foglalkoztatottak létszáma a múlt évben 2,6%-kal elmaradt az előző évitől. A közszférában a múlt évben – közfoglalkoztatottak nélkül – 661 ezer fő állt alkalmazásban, 13 100 fővel, 2,3%-kal kevesebb, mint az előző évben. A közigazgatás és a védelem területén valamelyest, 0,7%-kal nőtt, míg az oktatásban 3%-kal, az egészségügyben és a szociális ellátásban pedig 2,7%-kal csökkent a létszám.
A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete a múlt évben 223 ezer forint volt, 4,6%-kal magasabb, mint a megelőző évben. A versenyszférában 233 700 forint volt az átlagkereset, 7,2%-kal több az egy évvel korábbinál. A költségvetési intézményekben – a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva – 214 900 forint volt az átlagkereset, 3,7%-kal több, mint a megelőző évben. A közszférában a teljes munkaidőben dolgozók 61,9%-a a nettó keresetének csökkenése miatt átlagosan 10 100 forint – a keresetbe nem tartozó – kompenzációt kapott a kedvezőtlen adó- és járulékváltozások részbeni ellentételezésére.
A nemzetgazdaságban a nettó átlagkereset a múlt évben 144 ezer forint volt, 2%-kal több, mint a megelőző évben. A tavalyi évben a fogyasztói árak 5,7%-kal emelkedtek, így a reálkereset érzékelhető mértékben, 3,5%-kal csökkent. A versenyszférában a fizikai dolgozók átlagkeresete 104 500 forint volt, nominálértéken 2,9%-kal több, vásárlóértéken 2,6%-kal kevesebb, mint az előző évben. A versenyszféra szellemi dolgozóinak átlagkeresete 223 600 forint volt, nominálértékben 5,1%-kal több, reálértékben 0,6%-kal kevesebb az előző évinél. A költségvetési intézményekben foglalkoztatottak nettó átlagkeresete a múlt évben – a közfoglalkoztatottak bérének figyelmen kívül hagyásával – 139 300 forint volt, nominálértékben 2,1%-kal több, reálértékben 3,4%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A közigazgatás és rendvédelem dolgozóinak a nettó keresete nominálértékben 2,7%-kal nőtt, reálértékben 2,8%-kal csökkent. Az oktatásban még a nettó nominális kereset sem nőtt, így a pedagógusok reálkeresete igen jelentősen, 5,4%-kal zuhant. Az egészségügyben és a szociális ellátásban a nettó kereset – a központi béremelés hatására – 3,4%-kal nőtt, de ez sem volt elég az illetmények vásárlóértékének megőrzésére, amely így is 2,2%-kal csökkent.
Áralakulás
Januárban tovább mérséklődött a fogyasztói áremelkedés dinamikája, de ennek szerkezete továbbra is problematikus. Az élelmiszerárak az ősz kezdete óta jelentősen nőttek és ezen belül az alapvető élelmiszerek az átlagnál is jobban drágultak. A kormányzat néhány – a piacgazdaság alapjait sértő – lépést tett, illetve szándékozik tenni, amelyek különböző, ma még pontosan meg nem határozható mértékben hatnak az árakra. Jelentős árcsökkentő hatása lehet a végrehajtott, és különösen a – pontos megvalósítását illetően még homályosnak tűnő – tervezett rezsicsökkentésnek, főként a villamosenergia és a vezetékes gáz hatósági árcsökkentésének. Ugyanakkor az még nem becsülhető meg, hogy e két energiafajta jelentős áremelése, amely a kis- és középvállalatok költségeit érzékelhetően növeli, miként épül be a fogyasztói árakba. Ugyanígy árnövelő hatású a különböző adótételek növelése, és a mezőgazdasági árak emelkedésének kiemelkedő dinamikája is húzza magával az inflációt.
Az ipari termelői árak a múlt év decemberében 0,5%-kal emelkedtek az előző havihoz képest, és 1,8%-kal csökkentek az előző decemberihez viszonyítva. A múlt évben összességében 4,3%-kal nőttek az ipari termelői árak: kiugró mértékben, 14,7%-kal emelkedtek a termelői árak a kőolaj-feldolgozásban, 11,3%-kal a vegyiparban és 9,1%-kal a gyógyszeriparban. Az élelmiszeriparban is jelentősen, 6%, míg a feldolgozóiparban 4% volt a termelői árak növekedésének üteme. Az elektronikai iparban a múlt évben mindössze 0,8%-kal emelkedtek az árak, ezen belül decemberben 4,3%-kal csökkentek az egy évvel korábbihoz képest.
Az ipari export forintban mért értékesítési árai a múlt év decemberében 1%-kal nőttek az előző hónaphoz, és 3,6%-kal csökkentek az egy évvel korábbiakhoz képest. A múlt év egészében 3,6%-kal emelkedtek az ipari export értékesítési árai. Tavaly decemberben a hazai fizetőeszköz az előző hónaphoz képest az euróhoz viszonyítva 0,9%-kal gyengült, az amerikai dollárhoz képest 1,2%-kal erősödött, míg az egy évvel korábbi értékéhez viszonyítva az euróhoz mérten 6,3%-kal, a dollárhoz képest pedig 5,8%-kal erősödött. A belföldi értékesítési árak stagnáltak, 0,1%-kal csökkentek az előző hónaphoz viszonyítva, míg az egy évvel korábbihoz képest némileg, 0,8%-kal nőttek. A múlt év teljes időszakában az ipar belföldi értékesítési árai 5,3%-kal emelkedtek.
Az építőipari termelői árak a múlt év negyedik negyedévében 0,3%-kal nőttek az előző negyedévhez képest, és 1,6%-kal a megelőző év azonos negyedévéhez viszonyítva. A múlt évben az építőipari termelői árak 1,9%-kal emelkedtek. Az épületek építése ágazatban 0,4%-kal, az egyéb építmények építésében 2%-kal, míg a szaképítésben 2,1%-kal nőttek a múlt évben a termelői árak.
A mezőgazdasági termelői árak a múlt év decemberében jelentősen, 18,1%-kal emelkedtek az egy évvel korábbi szinthez képest. A növényi termékek termelői ára drasztikusan, 26,1%-kal, a gabonaféléké egészen kivételes mértékben, 39,6%-kal, az ipari növényeké 15,6%-kal, ezen belül az olajos növényeké 18,2%-kal, a zöldségféléké 3,9%-kal, a gyümölcsöké 14,2%-kal, a burgonyáé – az alacsony bázishoz képest – 54,7%-kal nőtt. Az élőállatok és állati termékek termelői ára decemberben 4,5%-kal haladta meg az előző decemberi értéket. A vágóállatok termelői ára 4,6%-kal, ezen belül a vágósertésé csupán 1,3%-kal, a vágóbaromfié 12,9%-kal nőtt, míg a vágómarháé 7,5%-kal csökkent. A tej termelői ára stagnált, 0,2%-kal csökkent, a tojásé pedig – a magas bázishoz képest is – 17,4%-kal emelkedett.
A mezőgazdasági termelői árak a múlt év egészében számottevően, 15,4%-kal nőttek. A gabonafélék árszintje 19,4%-kal, az ipari növényeké 14,9%-kal, ezen belül az olajos növényeké 19,2%-kal, a friss zöldségeké 21%-kal, a gyümölcsöké 9,6%-kal, a növényi termékeké összességében 18,6%-kal emelkedett. Az élőállatok és állati termékek éves áremelkedése ennél kisebb, 11%-os volt; a vágóállatok termelői ára 12,4%-kal, ezen belül a vágómarháé 3,1%-kal, a sertésé 18,9%-kal, míg a baromfié 9,1%-kal nőtt. Az állati termékek termelői ára a múlt évben 8,1%-kal, a tejé mindössze 0,8%-kal, míg a tyúktojásé jelentősen, 38,3%-kal emelkedett.
A múlt évben a mezőgazdaság termelői ráfordításai 6,8%-kal nőttek. A folyó termelő-felhasználás árszintje 7,3%-kal, ezen belül a műtrágyák ára jelentősen 10,9%-kal, e termékcsoporthoz tartozó összetett műtrágyáké még ennél is nagyobb mértékben, 15,5%-kal, a takarmányoké – a magas bázishoz képest – 9,2%-kal, az üzemanyagoké 8,5%-kal, a növényvédő szereké 8,3%-kal, a vetőmagoké 5,9%-kal emelkedett. A beruházások árszínvonala a múlt évben 2,4%-kal haladta meg az előző évit. A mezőgazdasági termelői árak és a ráfordítások árszintjének változását összehasonlító agrárolló a múlt évben jelentősen, 8,1%-kal zárult, azaz a mezőgazdasági termelői árak növekedése ennyivel haladta meg a ráfordítások áremelkedését.
A fogyasztói árak januárban 0,8%-kal nőttek az előző hónaphoz képest, és 3,7%-kal haladták meg a tavaly januári szintet. Az élelmiszerek és alkoholmentes italok az átlagos mértéknek több mint a kétszeresével, egyetlen hónap alatt 1,8%-kal drágultak, míg az előző januárhoz mért áremelkedés az átlagos infláció több mint másfélszerese, 6,1% volt. Januárban az előző hónaphoz képest 5,6%-kal emelkedett a postai szolgáltatások, 4,5%-kal a helyi közösségi közlekedés és 3,5%-kal a szemétszállítás díja. A szeszes italok és dohányáruk januárban – a jövedéki adó újabb emelése miatt – 2,6%-kal kerültek többe, mint decemberben. Az előző januárhoz képest nagyon jelentősen, 18,3%-kal drágultak az idényáras élelmiszerek; ugyanebben az időszakban 17%-kal emelkedett a tojás, 15,2%-kal a liszt, 14,5%-kal a sertészsiradék, 9,9%-kal az étolaj, 8,2%-kal a sertéshús, 8,1%-kal a párizsi és a kolbász ára. Az átlagos infláció három és félszeresével, 13,1%-kal nőtt egy év alatt a szeszes italok, dohányáruk ára. A háztartási energia ezúttal az átlagosnál kevésbé, 2,4%-kal drágult; ezen belül a palackos gáz ára 12,1%-kal, a vezetékes gázé 3,1%-kal nőtt, míg a távfűtésé jelentősen, 8,5%-kal csökkent. A ruházati termékek ára az előző januárhoz képest szerény mértékben, 0,8%-kal emelkedett, a tartós fogyasztási cikkeké pedig 2,1%-kal csökkent.
A nyugdíjas fogyasztói kosárral számított infláció januárban az általános inflációt némileg meghaladó mértékben, 0,9%-kal nőtt decemberhez képest, és az átlagosnál 0,3 százalékponttal nagyobb mértékben, 4%-kal az előző januárhoz viszonyítva. Az év első hónapjában az infláció mérőszámával azonos értéket, azaz 3,7%-ot képviselt – a nyers élelmiszerek és az üzemanyagok figyelmen kívül hagyásával számított – szezonálisan kiigazított maginfláció. Az eurózónában januárban 2% volt az infláció az egy évvel korábbihoz képest.
Jövedelem és fogyasztás
A múlt év utolsó hónapjában is folytatódott a kiskereskedelmi forgalom zsugorodása. A forgalom volumene a múlt év decemberében – szezonálisan és naptárhatástól megtisztított adatok szerint – csekély mértékben, 0,2%-kal nőtt. Az élelmiszerforgalom 0,6%-kal, az üzemanyag forgalom 0,5%-kal visszaesett, míg az élelmiszereken kívüli termékek forgalma – a karácsonyi vásárlások hatására – 0,9%-kal nőtt. A decemberi forgalom jelentősen, 2,1%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól; a múlt évben 1,9%-kal esett vissza a kiskereskedelmi forgalom volumene. Az élelmiszerek eladása a múlt évben 0,7%-kal, ezen belül decemberben 2,1%-kal mérséklődött. Az élelmiszereken kívüli forgalom tavaly 3%-kal, ezen belül az év utolsó hónapjában 2,3%-kal zsugorodott. A múlt évben az iparcikkek eladása 0,3%-kal, a bútoroké és műszaki cikkeké jelentősen, 9,8%-kal, a könyveké és számítástechnikai cikkeké 2,8%-kal, az üzemanyagoké 2,6%-kal, a gyógyszereké 2,2%-kal visszaesett. A tavalyi évben a ruházati termékek forgalma 1,5%-kal, a használtcikkeké 3,8%-kal, az illatszereké 7,2%-kal, míg a – forgalomban szerény súlyú – csomagküldő és internetes kereskedelemé dinamikusan, 37,3%-kal bővült. A gépjárművek és járműalkatrészek értékesítése az előző évben 2,2%-kal maradt el az egy évvel korábbi, igen alacsony értéktől.
A KSH közzétette annak a felvételnek az eredményeit, amely a családok jövedelmi adatait vizsgálta a múlt év márciusában. Ennek során vizsgálták a lakásfenntartási kiadásokat; a háztartások egyhatoda, 598 ezer háztartás nem tudta megfelelően fűteni a lakását, s e körülmények között élt csaknem másfél millió ember, 1 422 ezer fő. Különösen a vidéki városokban élőket sújtotta ez a probléma, ahol a családok több mint egyötödének okozott komoly gondot a lakás fűtése. Az alsó jövedelmi tizedbe tartozó háztartások több mint felének volt lakbérhátraléka. A vizsgálatot megelőző egy évben 760 ezer háztartásban estek késedelembe, háromnegyedük ismétlődően is a rezsi számlák fizetésével; ezekben a háztartásokban élt a népesség egynegyede, 23,9%-a, 2 347 ezer fő. A múlt évben 655 ezer családnak volt lakáshitele; e családok 55%-ában gyermek is élt. Az érintett családok egynegyede, 23,5%-a legalább egyszer késedelembe esett a törlesztő részletek fizetésével; a háromgyermekes családok több mint egyharmadának, 35,1%-ának volt hátraléka. A lakosság gyorsan romló anyagi helyzetét tükrözi, hogy a felvétel adatai szerint a népesség egyharmada nem engedheti meg magának, hogy rendszeresen húst fogyasszon. Az alsó két jövedelmi decilisbe tartozó kétmillió emberből 60% felett volt, 1 260 ezer főt tett ki a nélkülözők aránya és különösen szomorú, hogy ez a sorsa a három és többgyermekes családokban élők csaknem felének is. A múlt évben a lakosság kétharmada, 6 579 ezer fő nem engedhette meg magának, hogy akárcsak pár napos pihenésre utazzon. A háztartások háromnegyede, 73,4%-a nem volt képes váratlanul felmerülő kiadást saját erőből fedezni.
A kormány folyamatosan hangoztatja a gyermeket nevelő családok kiemelt támogatását. A 2011-ben bevezetett családi adókedvezmény – az igazságtalan arányain túlmenően – a múlt évben már csupán abban segítette a gyermekes családokat, hogy az átlagnál kevésbé csökkent a reálkeresetük, illetve a reáljövedelmük. A múlt évben a gyermek nélküli családokban 3,6%-kal, az egygyermekesekben 3,7%-kal csökkent a reálkereset. A két gyermeket nevelő családokban 3,1%-kal, míg a három vagy több gyermekkel rendelkezőkében az előzőknél kisebb mértékben, 2,2%-kal csökkent a reálkereset. A családi adókedvezmény a gyermekek jelentős részének nem hozott könnyebbséget. Az aktív keresővel rendelkező egy- és kétgyermekes családok átlagosan a kedvezmény 60%-át, gyermekenként 6 ezer forintot tudtak igénybe venni. Ez azt jelenti, hogy az egyedüli vagy egy testvérrel élő gyermekek egyharmada egyáltalán nem, míg egyharmada csupán részlegesen kapott e támogatásból. A háromgyermekes, keresővel rendelkező családok az adókedvezmény 30%-ával tudtak élni. Figyelembe véve azt, hogy az érintett családok egy részében nincs kereső, jelentős részében pedig a szülőnek nincs havi 500 ezer forintos jövedelme, e gyermekeknek mindössze 8%-a kapta ezt az elméletben igen magas, havi 33 ezer forintos adókedvezményt, míg a gyermekek felének ebből egyetlen fillér sem jutott, 40%-a pedig csak bizonyos hányadot kapott ebből. Eközben a kormány befagyasztotta a minden gyermeknek járó családi pótlékot, így annak vásárlóértéke 2010 óta 17%-kal csökkent.
Az MNB előzetes adatai szerint a lakosság bruttó pénzügyi vagyona a múlt év végén 28 344 milliárd forint volt, 3,9%-kal több, mint egy évvel korábban. A lakosság – tartozások levonásával számított – nettó pénzügyi vagyona 18 690 milliárd forint volt, jelentősen, 15%-kal több, mint a megelőző év végén. A nettó vagyon növekedésének 60%-a a kötelezettségek csökkenésének, ezen belül is a kedvezményes árfolyamon lehetővé tett végtörlesztés következménye. Azaz ez a vagyonnövekmény viszonylag szűk kör kezében koncentrálódott.
A lakosság birtokában a múlt év végén 2 400 milliárd forint készpénz volt; a hazai fizetőeszközben tartott állomány 2 226 milliárd forint volt, ugyanannyi, 0,1%-kal kevesebb az előző év véginél. A devizában tartott készpénz mennyisége ugyanebben az időszakban jelentősen, 46%-kal nőtt, és az év végén 188 milliárd forintot ért el. Ugyanez a tendencia volt megfigyelhető a betétállománynál. A forint betétek december végén összesen 6 757 milliárd forintot tettek ki, gyakorlatilag ugyanannyit, 0,6%-kal kevesebbet az egy évvel azelőttinél. A külföldi bankokban elhelyezett lakossági betétek 18%-kal gyarapodtak a múlt év folyamán, és az év végén 477 milliárd forintot képviseltek. A lakosság birtokában december végén 11 095 milliárd forint értékű részvény és egyéb tulajdonosi részesedés volt, 4,4%-kal több az egy évvel korábbinál. E vagyontárgyak körében a legnagyobb arányban részvények és üzletrészek szerepeltek a portfólióban: a 8 699 milliárdos állomány 3,9%-kal, gyakorlatilag csupán a hozammal nőtt a múlt év folyamán. A befektetési jegyek 2 396 milliárdos állománya ennél valamivel nagyobb mértékben 6,5%-kal bővült. A lakosság állampapír állománya a múlt évben jelentős dinamikával, kétharmadával emelkedett, és az év végére elérte az 1 200 milliárd forintot.
A lakosság tulajdonában lévő biztosítástechnikai tartalék összege – az előző évi erőszakos átrendeződést követően – a múlt évben szinten maradt; az év végén regisztrált 3 088 milliárd forint 1,7%-kal magasabb az év elején mértnél. Ezen belül az életbiztosítási díjtartalék stagnált, az év végi 1 606 milliárd forintos állomány ugyanannyi, mindössze 0,2%-kal kevesebb, mint az egy évvel korábbi. A nyugdíjpénztári vagyonból december utolsó napjára csupán 1 174 milliárd forintnyi maradt, amely – feltehetően a hozamnövekedés eredményeként – 4,9%-kal gyarapodott a múlt év folyamán.
A háztartások összes tartozása a múlt év utolsó napján 9 654 milliárd forint volt, jelentősen, 12,9%-kal kevesebb, mint az év első napján. A csökkenésben a végtörlesztési kampány hatása érződött. A teljes lakossági hitelállománynak még mindig több mint a fele, 51%-a volt devizahitel, noha ezek aránya a tavalyi év folyamán számottevően, 9 százalékponttal visszaesett. Az év végi hitelállomány 39,8%-a volt jelzáloghitel; ez az állomány a múlt évben 7,2%-kal csökkent. Ennél nagyobb mértékben, 13,1%-kal apadt a tavalyi évben a lakosság fogyasztási hiteleinek tömege, amely tükröződött a lakosság zuhanó fogyasztásában is. Rendkívül magas volt a késedelmesen fizető adósok aránya. A lakossági hitelek 33,2%-ánál, a jelzáloghitelek 33%-ánál volt a múlt év végén törlesztési elmaradás, ezen belül a 90 napon túli, tehát a gyakorlatilag befagyott állomány aránya elérte a 16,2%-ot. Ennél is magasabb, 41,3% volt a devizaalapú jelzáloghiteleknél a késedelmesen törlesztett hitelek aránya, ezen belül 90 napon túl volt elmaradásban minden ötödik adós; a hitelállomány 19,6%-a volt ebben a kategóriában. Figyelemre méltó két jelenség: nincs számottevő különbség a forintalapú és a devizaalapú jelzáloghitelek törlesztési fegyelme között, azaz nem csupán a magyar fizetőeszköz árfolyama, hanem a növekvő munkanélküliség és a zuhanó életszínvonal okozza a gondot. Ez utóbbira vezethető vissza a másik aggasztó jelenség: a múlt év negyedik negyedévében nőtt a 90 napon belüli elmaradások aránya, amely előrevetíti a kényszerű hitelszerződés-felmondások számának növekedését.
A lakosság betétállománya januárban gyakorlatilag stagnált, 4 milliárd forinttal nőtt, és a hó végén 7 702 milliárd forintot tett ki. A forintbetétek állománya 45 milliárd forinttal nőtt, a devizabetéteké ugyanakkor a tranzakciók következtében 37 milliárd forinttal, az árfolyamváltozás nyomán pedig 4 milliárd forinttal csökkent. A lakossági devizabetétek volumene január végén 1 017 milliárd forint volt.
A lakosság hitelállománya januárban nem változott, mindössze 1 milliárd forinttal nőtt, és a hó végén 7 234 milliárd forintot tett ki. A forinthitelek volumene 38 milliárd forinttal nőtt, a devizahiteleké pedig a tranzakciók következtében 34 milliárd forinttal, míg árfolyamváltozás nyomán 3 milliárd forinttal csökkent. A lakossági devizahitelek volumene január végén 4 017 milliárd forint volt, a teljes lakossági hitelállomány 55,5%-a. A kormány politikájának nehezen körülhatárolható céljaihoz tartozik a forint árfolyamának gyengítése. Ennek egyik politikai akadálya a választások előtt egy évvel a devizahitelek magas aránya. Ezért vezette be a kormány az árfolyamgát intézményét, amely adott ideig lehetővé teszi a fix árfolyamon történő törlesztést; a kamatterheket az állam és a pénzintézet viseli, míg az elmaradó tőketörlesztést az adósnak később kell állnia. Az ily módon – átmeneti ideig – könnyített törlesztést – ha addig nem módosul a törvény – március végéig lehet választani. Eddig viszonylag kevesen éltek ezzel a lehetőséggel: január végéig 133 ezer adós, az érintett családok kevesebb mint egyharmada, 29,3%-a választotta ezt a konstrukciót, ezzel a teljes devizahitel-állomány alig több mint egyharmada, 33,8%-a került be az árfolyamgát mechanizmusába. Megjegyzendő, hogy maga az árfolyamgát intézménye nem jelent generális megoldást a gyorsan romló életszínvonallal szemben, ugyanis az e konstrukciót választó ügyfelek között is megjelent a késedelmes törlesztés. A hitelszerződés felmondása következtében – a kormány és a bankszövetség korábban kötött megállapodásának megfelelően – a hitelintézetek a múlt év negyedik negyedévében 13 600 lakást jelöltek ki kényszerértékesítésre. A törlesztésre képtelen adósok hitelszerződésének ellehetetlenülése összesen 112 300 családot érintett az év végén; ezekben az esetekben elkerülhetetlenné válik a kilakoltatás, ha belátható időn belül nem születik társadalmilag elfogadható megoldás ennek elkerülésére. A kormány ugyanakkor nem rendelkezik reális programmal, és talán nincs is valódi szándéka a megoldás keresésére.
Államháztartás, külgazdasági egyensúly
A statisztika a múlt év harmadik harmadában egyre nagyobb visszaesést regisztrált a külkereskedelmi forgalomban. A kivitel volumene decemberben igen jelentősen, 9,9%-kal, a behozatalé 7,4%-kal maradt el az egy évvel korábbitól. A múlt évben az export volumene szerény mértékben, 0,9%-kal nőtt, az importé nem változott. A külkereskedelmi mérleg aktívuma a tavalyi évben 1 971 milliárd forintot, illetve 6,8 milliárd eurót tett ki, 7 milliárd forinttal, illetve 237 millió euróval kevesebbet, mint a megelőző évben. 2012-ben az export forintban mért árszínvonala 2,9%-kal, az importé ugyanakkor 4,2%-kal emelkedett, így a cserearány 1,2%-kal romlott. A múlt évben a forint árfolyama az euróhoz képest 3,3%-kal, míg az amerikai dollárhoz képest 12%-kal gyengült.
A külkereskedelmi forgalom jelentős hányadát adó feldolgozott termékek exportjának volumene a múlt évben 6,3%-kal, importjának mennyisége 3,5%-kal bővült. Ugyanakkor a második legnagyobb termékcsoportot képező gépek és szállítóeszközök kivitele 3,3%-kal, a behozatala 0,5%-kal visszaesett. E termékcsoportban két ellentétes tendencia érvényesült; a legnagyobb kiviteli értéket jelentő híradástechnikai berendezések euróban számított exportja a múlt évben drasztikusan, 26,4%-kal visszaesett, a második legnagyobb alágat képviselő villamos gép és készülék export stagnált, 0,5%-kal csökkent, míg a jármű kivitel jelentősen, 6,2%-kal bővült. Az élelmiszer export volumene a múlt évben 4,9%-kal emelkedett, míg az importé 5,9%-kal csökkent.
Az Európai Unióba irányuló kivitel volumene a múlt évben szerény dinamikával, 0,9%-kal, ezen belül az új tagállamokba irányuló 1,3%-kal nőtt. Az Európai Unióból érkező behozatal 1,9%-kal, ezen belül a régi tagállamokból érkező 2,7%-kal bővült az előző évinél 9,4%-kal kisebb, de így is számottevő, 9,3 milliárd eurós aktívum mellett. Az Európai Unión kívüli országokba irányuló export a múlt évben a korábbi évek dinamikus bővülését követően tavaly igen szerény dinamikával, 0,8%-kal nőtt, míg a behozatal 4,5%-kal csökkent az előző évinél lényegesen, 22,7%-kal kisebb, de még így is jelentős, 2,5 milliárd eurós passzívum mellett.
Az MNB közzétette a pénzügyi számlák negyedik negyedévi előzetes adatait. Az államháztartás nettó finanszírozási szükséglete a múlt évben 592 milliárd forint volt, a GDP 2,1%-a. A negyedik negyedévben a finanszírozási szükséglet 261 milliárd forintot tett ki, a bruttó hazai termék 3,3%-át. Az államháztartás bruttó, konszolidált, névértéken számításba vett adóssága a múlt év végén 22 373 milliárd forint volt, a bruttó hazai termék 79%-a. Az adósságot a negyedik negyedévben a nettó hiteltörlesztés 107 milliárd forinttal csökkentette, a forint gyengülése pedig 275 milliárd forinttal növelte. 2009 végén a bruttó államadósság a GDP 79,8%-a, a 2010. év utolsó napján 81,8%-a, míg 2011. december 31-én 81,4%-a volt. A GDP arányos államadósság csökkenése első látásra is igen szerény mértékű; ha figyelembe vesszük a forint igen bizonytalan árfolyamát, az államadósság bármelyik pillanatban növekedésbe mehet át, hiszen az adósságállomány 40%-a devizában áll fenn. Az igazi probléma azonban ennél sokkal súlyosabb. A magánnyugdíjpénztári vagyon erőszakos államosításával a kormány birtokába került vagyonelemek összességében a GDP 9,8%-át tették ki. Ebből közvetlen adósságcsökkentésre felhasznált összeg a GDP 6,1%-a, a költségvetésbe beforgatott összeg a GDP 1,6%-a volt, míg a múlt év végén még rendelkezésre állt értékpapír- és betétállomány a GDP 2,1%-a volt. Azaz a nyugdíjpénztári rendszer teljes szétverésével megszerzett vagyonnak csak kevesebb mint a felével csökkent az államadósság, vagyis e törvénytelen lépés nélkül a kimutatott-adósságállomány ugyanennyivel nőtt volna. S ez azért különösen problematikus, mert az állam hosszú távú kötelezettsége a nyugdíjrendszerben ennyivel nőtt 2010 óta. Az államadósság azért sem csökkenhetett érdemben, mert a legutóbbi három évben nem mérséklődött a korábbihoz képest az államháztartási hiány. A korábbi években ugyanis a költségvetés kompenzálta a nyugdíjalapot a magánnyugdíjpénztári tagdíj miatti bevételkiesés következtében. Ennek összege a GDP 1,3%-át tette ki. Az államháztartás hiánya 2010 óta kizárólag ezzel az összeggel csökkent, azaz csupán prezentációsan módosult a hiánypálya, mivel a nyugdíjalapnak történő átutalás okafogyottá vált, ennyivel tehermentesítette a költségvetést.
Az államháztartás – önkormányzatok nélküli – pénzforgalmi szemléletű, konszolidált hiánya január végén 2,5 milliárd forint volt, az éves költségvetési előirányzat 0,3%-a. A központi költségvetés hiánya 90,7 milliárd forint, míg a társadalombiztosítási alapok többlete 50,9 milliárd forint volt. A központi alrendszernek januárban 1 166 milliárd forint bevétele volt, az éves előirányzat 7,6%-a, valamint 1 168 milliárd forint kiadása, az éves előirányzat 7,2%-a.
A gazdálkodó szervezetek januárban 64 milliárd forint adót fizettek be a költségvetésbe, amely az éves előirányzat 4,4%-a, és 11,3%-kal kisebb a bázisidőszakban teljesített adófizetésnél. Az első havi adóbevételekből nem célszerű messzemenő következtetéseket levonni, mindenesetre a januári adatok alátámasztják néhány adónem túltervezésére vonatkozó korábbi megállapítást. Fogyasztási adókból 293 milliárd forint folyt be az államkincstárba, az éves előirányzat 6,8%-a. Az általános fogyasztási adóbevétel megközelítette az időarányos mértéket, az éves terv 7,6%-a került a költségvetésbe. A lakosság adóbefizetései 169 milliárd forintot tettek ki, az éves előirányzat 10,2%-át
A költségvetési szervek 261 milliárdos kiadásai januárban jelentősen, 19,2%-kal meghaladták az egy évvel korábbi, ugyancsak magas költési összeget. A helyi önkormányzatok támogatására alig harmadát, 33,4%-át fordították az előző januárinak. Ez a támogatás ahhoz képest is rendkívül alacsony, hogy az önkormányzatiság szétzúzása következtében a költségvetési törvény a múlt évinél 40,3%-kal kisebb összeget irányzott elő ezen a jogcímen. A gyógyszertámogatásokon is jelentős megtakarítást akar elérni a kormány; a tavalyi jelentősen csökkentett előirányzat szerinti kifizetésnél is 14%-kal kevesebbet fordítottak januárban e célra. A növekvő munkanélküliség ellenére a kormány a foglalkoztatás támogatására a múlt évi, igen szerény kifizetésnél is 72,6%-kal kevesebbet fordított januárban e célra.
A költségvetési szervek tartozásállománya január végén 62,2 milliárd forint volt, 6,4%-kal kisebb az év véginél, de egynegyedével, 24,8%-kal több, mint amely egy évvel korábban fennállt. Az állami működés kétarcúságát jól jellemzi, hogy a tartozáson belül az állami szervekkel szemben fennálló 6,8 milliárdos adósság háromnegyedét, 74,2%-át éppen a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz tartozó költségvetési szervek halmozták fel. A teljes tartozásállomány több mint fele, 56,6%-a szállítókkal szemben fennálló tartozás, amelynek jellemzője, hogy az állami szervek – gyakran a kis- és középvállalkozásokkal szemben – visszaélnek a pozíciójukkal, nem ritkán a csőd szélére kergetve a kényszerhitelezőket. Új elem, hogy gyorsan nő a költségvetési szervek közüzemi díjtarozása: ennek összege január végén elérte a 7,2 milliárd forintot. Jellemző a költségvetési gazdálkodás stabilitására, hogy a kincstári körbe tartozó intézmények több mint felének, 52%-ának volt valamilyen tartozása az első hónap végén. A tartozást görgető költségvetési szervek több mint felének, 54,4%-ának csupán 30 napon belüli adóssága volt, ugyanakkor 66 intézménynek, az érintett költségvetési szervek 15%-ának minősített – 60 napon túli, 50 millió forintot vagy a szerv költségvetésének 3,5%-át elérő – tartozása volt.
A neveléstudományban általánosan elfogadott nézet szerint a tündérmesék valóságtartalmában vetett hit erősen életkor specifikus. A kormányzati tényezők mégis – úgy tűnik – rendületlenül hisznek – vagy hinni akarnak, esetleg kényszerülnek – az idei költségvetést beterjesztő akkori miniszternek az államháztartási hiány tarthatóságában, a költségvetési szervek zavartalan működésének, a közszolgáltatások normális rendjének fennmaradásában. Az Európai Bizottság tavaszi prognózisa szerint az idei és a jövő évi államháztartási hiány is eléri a 3,4%-ot. A kormány folyamatosan tiltakozik, a hazai kommunikációban azt állítja, hogy a brüsszeli bürokraták az előző években sem „találták el” a hiány mértékét. Természetesen nem erről van szó. Az Európai Bizottság nem jósol, és nem rögtönöz. Megvizsgálja a költségvetés tételeit, a mögötte álló folyamatokat, vizsgálja azok realitását, és ezen az alapon vonja le a következtetéseit. Az kétségtelen, hogy az előző években is jelezte a Bizottság a kockázatokat, amelyekre a kormány 2011-ben a szinte teljes magánnyugdíjpénztári vagyon erőszakos államosításával, a múlt évben többszöri egyenként is több száz milliárdos, tehát igen jelentős megszorításokkal válaszolt. Az nem kétséges: a kormány idén is nagy valószínűséggel 3% alatt tartja az államháztartási hiányt; már csak azért is, mert szinte mindent egy lapra tett fel: kiemelt presztízskérdésnek tekinti, hogy még a választás előtt kikerüljön a túlzott-deficit eljárás hatálya alól. Ennek azonban nagy ára lesz: újabb és újabb megszorításokra van szükség a hiánycél eléréséhez. A költségvetés most sem reálisabb az előző két évre elfogadottaknál; igaz, ezt nem is tekinti célnak a kormány. Jellemző, hogy ez évben már két alkalommal módosult a költségvetési törvény, és a parlamenthez már benyújtották a harmadik módosítást is. A várható, jelentős megszorítások nyilvánvalóan – legalább is látszólag – nem a lakosságot, hanem a gazdálkodó szervezeteket, például a nemzetközi cégeket, a pénzintézeteket sújtják, de természetesen mindenkit, így előbb-utóbb a lakosságot is érintik majd.
Beruházás, lakásépítés
A kiszámíthatatlan, rögtönzésekkel terhelt gazdaságpolitika egyik legkritikusabb, hosszú távra kiható következménye a beruházások zuhanása. A nemzetgazdasági ágak többségében jelentősen visszaesett a beruházási tevékenység, és az elmúlt három évben a beruházások összesített volumene gyorsuló ütemben zuhant. Ha nem történik mielőbb gyökeres változás e tendenciában, akkor nincs esély a gazdasági növekedésre, mert a jelenlegi beruházási ráta gyakorlatilag megakadályozza a kilábalást a recesszióból. A múlt évi beruházási volumennel a magyar nemzetgazdaság gyakorlatilag a másfél évtizeddel ezelőtti beruházási szintre süllyedt vissza. Azokban az ágazatokban, amelyekre a kormány különadókat vetett ki, drasztikusan visszaesett a felhalmozás. A múlt év negyedik negyedévében a beruházások volumene régen nem tapasztalt mértékben, 7,9%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól és – szezonálisan kiigazított adatok szerint – 3,7%-kal az előző negyedévitől. A megelőző két évben bekövetezett 5,1%-os, illetve 4,5%-os csökkenést követően, – az ily módon rendkívül alacsony bázishoz képest – a tavalyi évben a beruházások volumene 5,2%-kal tovább esett. A beruházásokon belül az építési beruházások jelentősen, 15,1%-kal csökkentek, míg a gépberuházások szerény mértékben, 1,6%-kal bővültek.
A múlt évben gyakorlatilag csupán két területen bővült a beruházási tevékenység. A feldolgozóiparban 4,9%-kal nőtt a beruházások volumene, amely főként a folyamatban lévő, illetve befejeződött járműipari nagyberuházásoknak, valamint a gépek és villamos berendezések gyártásában és a fémfeldolgozásban végrehajtott fejlesztéseknek volt köszönhető. A közigazgatás és védelem területén – az árvízvédelmi építkezések következtében – 13%-kal nőtt a beruházások volumene. Az infokommunikációban végrehajtott beruházások volumene emelkedett még a múlt évben 10,9%-kal, de ezen belül a negyedik negyedévben már 0,5%-os csökkenés következett be.
A különadókkal sújtott ágazatok közül az energetikában 38,6%-kal zuhant a múlt évben a beruházások volumene, míg a pénzügyi tevékenységet végző szervezeteknél 37,3%-kal, ezen belül a negyedik negyedévben 59,9%-kal. A kereskedelemben megvalósított beruházások volumene a múlt évben 2,5%-kal, ezen belül a negyedik negyedévben 13,5%-kal csökkent. A többi ágazatban sem volt sokkal jobb a helyzet: az építőipari beruházások volumene 9,3%-kal, a turizmus és vendéglátás területén megvalósított beruházásoké 6,4%-kal, a szállításban végbement beruházások volumene a múlt év egészében 2,4%-kal, a negyedik negyedévben 14,9%-kal esett vissza. A szakmai, tudományos és műszaki tevékenységben 8,9%-kal, az ingatlanügyletek ágazatban 5,1%-kal esett a beruházások volumene. Drasztikus mértékben csökkent a múlt évben a közösségi szolgáltatások területén a beruházások volumene: az egészségügyi és szociális ellátásban 40%-kal, az oktatásban 37,9%-kal, a kultúrában 24%-kal.
A múlt évben 90 éves mélypontra süllyedt a lakásépítés. A tavalyi évben mindössze 10 600 új lakás épült, 16,6%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Ez évben sem várható kedvező fordulat: a múlt évben ugyancsak 10 600 építési engedélyt adtak ki az illetékes hatóságok, 15,1%-kal kevesebbet a megelőző évinél. A legnagyobb visszaesés a fővárosban következett be: 48,4%-kal csökkent a felépült, és 32%-kal a felépíteni tervezett lakások száma. A megyei jogú városokban 18,3%-kal nőtt a kiadott használatba vételi engedélyek, és 7,4%-kal csökkent a kiadott építési engedélyek száma. Látszólagosan ellentmondásos, hogy a lakásépítés rendkívül alacsony szintje mellett a megyei jogú városokban mégis ilyen mértékű növekedést mutat a statisztika, miközben arról van csupán szó, hogy 3 megyeszékhelyen átadtak 200, illetve 300 lakást. A többi városban viszont 11%-kal csökkent a felépült lakások, és 7,9%-kal a kiadott építési engedélyek száma. A községekben 16,3%-kal kevesebb lakást építettek a múlt évben, és 14,7%-kal mérséklődött az építési engedélyek száma.
Jelentősen, 35%-ról 30%-ra csökkent a vállalkozók által épített lakások aránya, és 5 százalékponttal, 68%-ra nőtt a természetes személyek által építetteké. Ezzel együtt 5 százalékponttal, 33%-ra csökkent az értékesítésre szánt lakások aránya. Az új lakóépületek 64%-a családi ház volt az előző évi 60%-kal szemben. A múlt évben épült lakások átlagos alapterülete 107 m2 volt, 4 m2-rel nagyobb, mint a bázisidőszakban. A 100 m2-nél nagyobb lakások aránya 42%-ról 46%-ra emelkedett.
