Csillag István az ATV Egyenes Beszéd c. műsorának vendége volt.
2012. november 20.
"Gyermekkorunk romantikus regényei és filmjei számos olyan tengeri történettel szolgáltak, ahol a kapitány élet és halál ura volt, néha kegyetlen döntéseket is hozott, ám a körülmények összessége és a happy end végül is mindenben őt igazolta. Csakhogy, Magyarország nem a tenger hullámait szelő hajó, és nem is komp, amely a művelt Nyugat és a barbár Kelet partjai között ingázik, ahogyan azt egy alkalommal Ady oly híressé vált módon megfogalmazta. Mi 10 millióan az európai kontinens közepén, szárazföldön élünk, határaink a szó fizikai és képletes értelmében egyaránt átjárhatók. Meggyőződésünk szerint a rögeszmére épített orbáni stratégia és a 2010 óta ennek alapján meghozott intézkedések legsúlyosabb következménye az, hogy az országból menekül a gazdasági növekedés két legfontosabb tényezője, a munkaerő és a tőke. Ha az ország hajó lenne, akkor nem lenne hova menekülni. De nem az, ezért menekül, aki csak tud."
A teljes írás - mely a Mozgó Világ novemberi számában jelent meg - elérhető .pdf formátumban: letöltés.
Az előadás elérhető .pdf formátumban is: letöltés.
A Spiegelnek adott interjúban Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke megvédte az EKB válságkezelő tevékenységét, és ígéretet tett az árstabilitás fenntartására. Az euróövezet reformját illetően a németekkel ért egyet.
Elnök úr, Önnek van megtakarítási számlája?
Igen.
Tudja, mennyit kamatozik?
1.75% körül. Ennyi jelenleg a megtakarítási kamatszint Olaszországban.
A német kamatszint még ennél is alacsonyabb. A hozam a közelében sincs az infláció mértékének. A betétesek fizetik tehát az euróválság kezelésének számláját?
Nem. Ha nem sikerül megoldani a helyzetet, mind fizetni fogjuk az árát. És ha megoldjuk, az mindnyájunk számára előnyös lesz, különösen a német betétesek és adófizetők számára.
Az euróövezet válságországai az elmúlt évek folyamán komoly erőfeszítéseket tettek költségvetési hiányuk korlátozására, egy részük nem is csekély sikerrel: Olaszország deficitje idén nem fogja elérni bruttó hazai termékének (GDP) két százalékát, 2013-ban pedig egy százalékra csökkenhet; jövőre Portugália csak egytized százalékkal fogja túlteljesíteni a „bűvös” három százalékot. Az államkötvény-vásárlók mégis bizalmatlanok ezeknek az országoknak a fizetőképességével kapcsolatban. Ez magas kamatokat (kötvényhozamokat) eredményez. A GDP 100 százalékát meghaladó adósságállomány fokozatos, magasabb kamatú refinanszírozásával (a korábban kisebb hozamokkal kibocsátott, lejáró kötvények pótlásával) növekszenek ezen államok kamatterhei, ami súlyosbítja a gondjaikat, ezzel növeli a velük szembeni bizalmatlanságot, és így kiváltja, hogy a piac csak magas kamatokkal hajlandó nekik hitelezni. Paradoxonnak tűnik, de azért kell magas kamatokat fizetniük, mert magas kamatokat kell fizetniük. Hibás kör ez; a kérdés, mi váltotta ezt ki, és hogyan lehet kitörni belőle.