Hetényi Kör

Lengyel László az ATV Egyenes Beszéd c. műsorának vendége volt.

2012. október 11.

A legújabb Matolcsy-terv bejelentése óta az évi körülbelül nyolcmillió forint fölött keresőkre vonatkozó nyugdíjjárulék-plafon (röviden: járulékplafon) eltörlését és 51 milliárd forint így talált pénz besöprését üdvözlik az elemzők. Mind a kormány, mind ők nyitva hagyják a fő kérdést: ha megszűnik a járulékplafon, megszűnik-e a járadékplafon is? Mert, ha igen, akkor hosszú távon a minimális nyugdíjhoz képest hatalmas nyugdíjak keletkeznek. Ha viszont bevezet egy (járulékplafontól független) önkényes nyugdíjplafont, akkor saját alaptörvényét sérti meg a kormány, hiszen ez jogilag sem különböztethető meg egy erősen progresszív szja-tól.

Majdnem minden fejlett országban létezik járulékplafon, amely fölötti bruttó keresetrész után nem kell nyugdíjjárulékot fizetni, de nem is keletkezik többlet-nyugdíjjogosultság. E plafon létét közgazdaságilag sokféleképp lehet magyarázni. 1. A paternalista kormányzatnak csak az a feladata, hogy egy korlátozott határig helyettesítse a kereseteket a nyugdíjrendszernek nevezett kényszermegtakarítási programban; de nem kell törődnie a plafon fölötti résszel. 2. Ha a plafont eltörölnék, még erősebben érvényesülne az életjáradékon keresztül érvényesülő perverz újraelosztás (tudniillik a kisebb keresetű és várhatóan hamarabb meghalók által befizetett járulékok megmaradó része a nagyobb keresetű és várhatóan az átlagnál tovább élők járadékait növelnék). 3. A plafon teret hagy a jól keresők önkéntes magánmegtakarításainak, és ezzel fenntartja e dolgozók munkavállalási érdekeltségét.

Csillag István az ATV Egyenes Beszéd c. műsorának vendége volt.

2012. október 9.

Oszkó Péter az ATV Start vendége volt.

2012. október 8.

Akar László az ATV Egyenes Beszéd c. műsorának vendége volt.

2012. október 1.

Vértes András az ATV Start vendége volt.

2012. szeptember 27.

Kedves Hetényi Körbeli Felebarátaim!

A szeptember 17-i nyugdíjról szóló konferencián nem tudok részt venni, ám drukkolok a sikeréért. Ehhez csupán néhány adattal szolgálnék, amely ugyan nem pontosan a nyugdíjakról szól, hanem – szerintem – a legalább ennyire fontos nyugdíj nélküliségről.

Nyugdíj-kérelmek elutasítása:

2010: 124.495
2011: 107.823

A 2009-es évről pontos számot nem tudok, csupán annyit, hogy a következő évre 14 százalékkal nőtt az elutasítások száma. (Vagyis százezer fölött volt akkor is.)

Visszarévedni ifjúságunkra sokszor kellemes, de nem mindig az. Artner Annamária (egy munkahelyen dolgozunk, az általa bírált Hetényi Körnek pedig tagja vagyok) cikkét olvasva (Kit szolgáljon a közgazdaságtan? aug. 30.) úgy éreztem, ismét az 1960-as évek közepén készülök vizsgázni a hajdani Marx Károly Közgazdasági Egyetemen a kapitalizmus általános válságából. Terjedelmi okokból az írás egyetlen állításával foglalkozom csak, amelyet idézek: „a monetarista-neoliberális elmélet alapjait, a neoklasszikus közgazdaságtant mintegy másfél évszázada kreálták azért, hogy kiiktassák a marxi munkaérték-elméletet. Knut Wicksell (1934) kendőzetlen megfogalmazásában: „A szocialisták (főleg Rodbertus, de még inkább Marx) kezében az értékelmélet a fennálló rend elleni rettenetes fegyverré vált. [...] Egy új [...] csereérték-elmélet megteremtése ezért nemcsak elvont elméleti jelentőségű, de elsőrendű gyakorlati és társadalmi érdek is volt, amelyhez [...] Menger, Jevons és Walras [az ún. »marginális forradalom« atyjai] kövezték ki az utat.”