Mihályi Péter az ATV Start vendége volt.
2012. október 25.
Az euróövezet válságországai az elmúlt évek folyamán komoly erőfeszítéseket tettek költségvetési hiányuk korlátozására, egy részük nem is csekély sikerrel: Olaszország deficitje idén nem fogja elérni bruttó hazai termékének (GDP) két százalékát, 2013-ban pedig egy százalékra csökkenhet; jövőre Portugália csak egytized százalékkal fogja túlteljesíteni a „bűvös” három százalékot. Az államkötvény-vásárlók mégis bizalmatlanok ezeknek az országoknak a fizetőképességével kapcsolatban. Ez magas kamatokat (kötvényhozamokat) eredményez. A GDP 100 százalékát meghaladó adósságállomány fokozatos, magasabb kamatú refinanszírozásával (a korábban kisebb hozamokkal kibocsátott, lejáró kötvények pótlásával) növekszenek ezen államok kamatterhei, ami súlyosbítja a gondjaikat, ezzel növeli a velük szembeni bizalmatlanságot, és így kiváltja, hogy a piac csak magas kamatokkal hajlandó nekik hitelezni. Paradoxonnak tűnik, de azért kell magas kamatokat fizetniük, mert magas kamatokat kell fizetniük. Hibás kör ez; a kérdés, mi váltotta ezt ki, és hogyan lehet kitörni belőle.
A legújabb Matolcsy-terv bejelentése óta az évi körülbelül nyolcmillió forint fölött keresőkre vonatkozó nyugdíjjárulék-plafon (röviden: járulékplafon) eltörlését és 51 milliárd forint így talált pénz besöprését üdvözlik az elemzők. Mind a kormány, mind ők nyitva hagyják a fő kérdést: ha megszűnik a járulékplafon, megszűnik-e a járadékplafon is? Mert, ha igen, akkor hosszú távon a minimális nyugdíjhoz képest hatalmas nyugdíjak keletkeznek. Ha viszont bevezet egy (járulékplafontól független) önkényes nyugdíjplafont, akkor saját alaptörvényét sérti meg a kormány, hiszen ez jogilag sem különböztethető meg egy erősen progresszív szja-tól.
Majdnem minden fejlett országban létezik járulékplafon, amely fölötti bruttó keresetrész után nem kell nyugdíjjárulékot fizetni, de nem is keletkezik többlet-nyugdíjjogosultság. E plafon létét közgazdaságilag sokféleképp lehet magyarázni. 1. A paternalista kormányzatnak csak az a feladata, hogy egy korlátozott határig helyettesítse a kereseteket a nyugdíjrendszernek nevezett kényszermegtakarítási programban; de nem kell törődnie a plafon fölötti résszel. 2. Ha a plafont eltörölnék, még erősebben érvényesülne az életjáradékon keresztül érvényesülő perverz újraelosztás (tudniillik a kisebb keresetű és várhatóan hamarabb meghalók által befizetett járulékok megmaradó része a nagyobb keresetű és várhatóan az átlagnál tovább élők járadékait növelnék). 3. A plafon teret hagy a jól keresők önkéntes magánmegtakarításainak, és ezzel fenntartja e dolgozók munkavállalási érdekeltségét.