A Népszabadságban aug. 15-én megjelent, Csillag Istvánnal közösen írt cikkünkre a lap weboldalán rövid válaszban reagált Róna Péter. Az egyszerűség kedvéért szó szerint idézem, amit írt:

"Elfogadom Csillag és Mihályi érvelését a szegényektől elvett jövedelem visszahelyezése mellett, mint rövid távú gyakorlatias megközelítést, még akkor is, ha a külkereskedelmi mérleg rendkívüli teljesítménye az egyetlen tényező, ami a süllyedő hajót még a vízszint fölött tartja. Ezt az eredményt pedig a kormány a szegények lerablásával, azaz fizetőképes keresletük lebontásával produkálta. De hosszabb távon én a gondot nem a keresleti, hanem a kínálati oldalon látom. A nemzetgazdaság vérszegény teljesítőképessége az, ami miatt ott tartunk, ahol. Az innováció, a korszerű képzés hiányában és a korrupció, a rasszizmus és a jogállamiság bedőlése alatt szenvedő gazdaság egyszerűen nem képes kitermelni azt a vagyont, amivel kifizethetnénk azokat az árakat, amelyek immár elérték a nyugati szintet."

Nagyon örülünk, hogy a széles körben népszerű és tekintélynek örvendő Róna Péter is egyetért a Hetényi Kör első nyilvánosságra hozott javaslatcsomagjának leglényegesebb javaslatával. Mint azt a Félfordulat címet viselő dokumentumban is írtuk, mi is csak rövid távú, első lépésnek szánjuk az szja-rendszer átalakítására vonatkozó javaslatot.

Személy szerint én azzal is egyetértek, hogy az alapvető probléma nem a keresleti, hanem a kínálati oldalon van. Ahogyan Róna Péter írja, a bajok igaz oka a "nemzetgazdaság vérszegény teljesítőképessége". Ha pedig ennek az okát keressük, akkor eljutunk oda, hogy az élőmunka termelékenységével van baj. Persze, jó lenne, ha többen dolgoznának, de a lassú gazdasági növekedés, és a versenytársainkhoz képest növekvő lemaradás legfőbb oka mégis csak az, hogy az a 4 millió ember, aki dolgozik, annak a termelékenysége alacsony is, és csak lassan növekszik. Erről egyébként részletesen írtam az MTA Közgazdaságtudományi Intézete által kiadott Műhelytanulmányok sorozatban – magyarul is és angolul is.

Idézem a magyar nyelvű tanulmány záró gondolatát:

"A növekedés gyorsításának többféle – nem könnyen vállalható – társadalmi ára van. De társadalmi ára van a felzárkózási kudarcnak is. Először "fejben" kell megváltozni. A magyar társadalom többsége nem érti, hogy önmagában a termelés ténye, a jó szándék, a szorgalom nem képvisel értéket. Ha valamire a fogyasztók nem tartanak igényt – legyen az a drágán előállított magyar tej, a mellékvonalakon üresen közlekedő vonat vagy hallgató nélkül maradt vidéki főiskola –, akkor azt tovább termelni hagyni vagy működtetni az élőmunkával való súlyos pazarlás, amiért az árat végső fokon azzal fizetjük meg, hogy nem tudunk felzárkózni az előttünk járókhoz. A közvéleménynek is, meg az ország politikai elitjének is be kell látnia, hogy nincs olyan társadalompolitikai cél, amiért érdemes feláldozni a termelékenység növekedését."

Őszintén remélem, hogy ezzel Róna Péter is egyet tud érteni. Akkor máris előbbre vagyunk.

Budapest,
2012. augusztus 17.