Hetényi Kör

Mihályi Péter hozzászólása a vitához, melyben a Szalay kör álláspontjára reagál.

Először egy 0-ik megjegyzés: Ceterum censeo… Elvi és praktikus okokból nem értek egyet azzal, hogy az új kormánynak az Alaptörvény „javításával” kell kezdenie a működését. Ha megvan a 2/3-os támogatás, akkor vissza kell állítani a III. Köztársaság Alkotmányát, ha nincs, akkor kicsi a valószínűsége annak, hogy a Fidesz hajlandó az érdemi alkura. És ha mégis hajlandó rá, akkor legfőbb célja egy mihamarabbi előrehozott választás lesz, amely után majd visszaállítja az Alaptörvényt. Meg is fogja előre ígérni. És ez így mehet tovább-tovább, ciklusról-ciklusra.

Nem vagyok naiv.  Ismerem az Együtt 2014 jogászainak álláspontját.  Mégis, azt gondolom, hogy ebben a politikai vitában Gyurcsány Ferencnek és a DK-nak van igaza.  (Gyurcsány álláspontját ld. Galamus vitájában.)

Az egy másik kérdés, hogy számos visszafordíthatatlan változás miatt az Alkotmányt nem lehet 100%-ban visszahozni.  Ezért tehát az Alkotmány kismértékű szükséges módosítása egyben utat nyithat olyan módosításokra is, amelyek a költségvetést és az adósságállományt érintik.

1. Ha csak annyi kerül be az Alkotmányba, hogy a költségvetés legyen „kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható” az ártani, biztosan nem árt. De, látni kell, hogy a „költségvetés” szó túl szűk, valójában az államháztartásról van szó (ideértve a települési önkormányzatokat, illetve a társadalombiztosítás alapjait is – már amennyiben e téren is visszaáll a régi rend).
2. Továbbra is úgy gondolom, hogy az Alkotmányt nem célszerű fiskális/adósság ügyekkel terhelni. Az EU tagságunkból csak annyi következik, hogy legyen erre vonatkozó törvény. Miután az EU előírások is változnak, legyen elég a vonatkozó törvényeket változtatni, ne kelljen már mindig belenyúlni az Alkotmányba.
3. -
4. A korábbiakban mondottak miatt a Költségvetési Tanácsot sem kell bebetonozni az Alkotmányba.  Előre is sejthető, hogy a szervezet működése kapcsán 2-3 év alatt rengeteg új szabályozni való lesz, akkor megint az Alkotmányhoz kelljen nyúlni? Ezen a véleményemen az a tény sem változtat, hogy már 2008-ban is lehettek olyan szándékok, hogy kerüljön be a KT az Alkotmányba. (Itt jelzem, hogy a 90-es évek elején ugyanilyen viták folytak a privatizációs törvény és a privatizációs apparátus alkotmányos "függetlensége" ügyében. Micsoda káosz lett volna abból, hogy egy újonnan választott kormány csak alkotmány-módosítással tudta volna leváltani az ÁVÜ Igazgató Tanácsát?)
5. A „megalapozott hatásvizsgálat”-ról. Régóta visszatérő gondolata ez sokaknak. A jogalkotási törvényben is benne van. De ettől még ez egy üres halandzsa. Nem csak gyakorlati, de elméleti képtelenség is egy intézményi-jogszabályi változás valamennyi hatását előre kiszámítani és ezeket „nettósítani”. A mostani Fidesz kormány legrosszabb törvényéről sem gondolom, hogy az előterjesztők ne fogalmazták volna meg egészen pontosan, hogy mit is akarnak elérni, és azt is tudniuk kellett, hogy lesznek mellékhatások.  Vegyük példának a tranzakciós adót. Az már értékválasztás kérdése, hogy ki mit gondol a várható nyereségek és veszteségek egyenlegéről. Annál többet, mint amit a törvények szokásos indoklása (írásban + az előterjesztő által szóban) ad, egy 5-10-50-500 oldalas ún. hatástanulmány sem eredményez. Ha beírjuk a törvénybe vagy az Alkotmányba, hogy erre szükség van, akkor csak a felesleges tanulmányok számát fogjuk gyarapítani.

2013. június 26.