Dr. Katona Tamás, a KSH volt elnökének összefoglalója a társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról
2012. október - november
Gazdasági növekedés
A múlt év talán legnagyobb gazdaságpolitikai tanulsága: a 2008 óta tartó világgazdasági válság gyors meghaladására nem lehet számítani. Ez a válság még jó néhány évig velünk marad, és a fejlett országok strukturális alkalmazkodásának minőségén múlik a kilábalás. A válság számunkra sajátos eleme az eurózóna válságának hatása az Európai Unió gazdaságára. Ugyanakkor a múlt év nem igazolta a pesszimista várakozásokat az eurózóna felbomlásáról, az Unió működési zavarainak elmélyüléséről. Igaz, a dél-európai országok kimondottan mély strukturális és finanszírozási problémákkal küzdenek, amely recessziót idézett elő az egész térségben. Ennek következtében az eurózóna és maga az Európai Unió gazdasága is enyhe recesszióba süllyedt a múlt évben. Az idei évben már egyértelmű – szerény mértékű – növekedés várható az Európai Unióban és a stagnálást talán éppen meghaladó növekedés az eurózónában. Ez utóbbin belül a dél-európai válság továbbra is recesszióban tartja az érintett négy országot. Az eurózónán kívüli országokban érzékelhető gazdasági növekedés várható ebben az évben, az egyetlen – sajnálatos – kivétel Magyarország, amelyben stagnálás – szerencsés esetben nem negatív előjelű GDP index – várható.
A magyar gazdaságnak addig nincs esélye kilábalni a válságból, amíg nem következik be radikális fordulat a gazdaságpolitikában. A kormány két és fél éve követett konfrontatív, kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája fokozatosan ellehetetlenítette a normális piaci kapcsolatokat, üldözi a működőtőkét, két év alatt szinte megszűntek a normális piacgazdaság regnálásának elemi feltételei. A múlt év vége óta új eleme a kormányzati gazdaságpolitikának a voluntarizmus eluralkodása, ahol az árakat a piac helyett a kormány diktálja, ahol a bérköltségek szociális alapon határozhatók meg, ahol a rezsiköltségek csökkentése kizárólag a kormányzati jóakaraton múlik, ahol semmibe veszik a nemzetközi piac törvényszerűségeit.
A voluntarizmus jegyei természetesen a kormányzati ciklus egészében érvényesültek. A múlt évi költségvetés első tervezete 2011-ben még 1,5%-os gazdasági növekedéssel /és 268 forintos euró árfolyammal/ számolt, és erre a feltételezésre épült a gazdaságpolitika. Csak a 2011. év legvégén, a nyilvánvaló tények birtokában változtatta a kormány a növekedési dinamikát 0,5%-ra, de akkor már nem volt idő, és képesség sem a teljes költségvetés átdolgozására. Az más kérdés, hogy Matolcsy első intuíciója reálisnak bizonyult, csak ellenkező előjellel, mivel a múlt évben a magyar gazdaság – az eddig rendelkezésre álló adatok szerint – várhatóan 1,5%-kal zsugorodott. A végig nem gondolt, a kezdetben is nyilvánvalóan irreális költségvetés már múlt év februárban megbukott, jelentős korrekcióra szorult. Az év folyamán összesen 9 alkalommal kellett módosítani a költségvetési törvényt, összességében igen jelentősen. Ez a gazdaság működését alapjaiban tette bizonytalanná, fejlődésének irányát, alapvető paramétereit kiszámíthatatlanná, és ezzel komoly károk keletkeztek. Év közben változtattak adótételeket, módosítottak alapvető gazdálkodási szabályokat, és a minden előzetes számítás nélkül bevezetett intézkedések – előre látható – kudarcának bekövetkezésekor rögtönzések tömegével próbálták semlegesíteni a negatív hatásokat. Ennek a kormányzati politikának szükségszerű következménye a gazdaság szétzilálódási folyamatának felgyorsulása, a növekedés lehetőségének elvesztése hosszabb távon is.
Ami a konkrét adatokat illeti, a KSH közzétette a magyar gazdaság teljesítményére vonatkozó harmadik negyedéves részletes adatokat. A GDP jelentősen, 1,5%-kal csökkent az előző év azonos negyedévéhez képest. A bruttó hazai termék – szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok szerint – az első negyedévi 1,3%-ot, illetve a második negyedévi 1,4%-ot követően a harmadik negyedévben 1,6%-kal zsugorodott. A GDP a harmadik negyedévben 0,2%-kal maradt el az előző negyedévitől. A múlt év első háromnegyed évében a gazdaság teljesítménye 1,3%-kal csökkent.
A gazdaság múlt évi számottevő zsugorodásában egyetlen – igaz, jelentős – átmeneti tényező volt, a mezőgazdasági kibocsátás érzékelhető visszaesése, a többi összetevő a magyar gazdaság jelentős strukturális problémáira utal. Az agrárium teljesítménye a harmadik negyedévben az aszálykárok következtében – a magas bázishoz képest – 21,4%-kal zuhant, igaz, ezzel a két évvel korábbi szintre jutott vissza. Az ipar hozzáadott értéke az első negyedévi 0,4%-ot és a második negyedévi 0,6%-ot követően az utóbb megfigyelt negyedévben 0,2%-kal, ezen belül a feldolgozóiparé 0,4%-kal csökkent. Az építőipar termelése az előző két negyedév kétszámjegyű zuhanását követően – a rendkívül alacsony bázishoz képest – néhány ősszel indult, uniós forrásból finanszírozott vasút-felújítási és közműépítési projektnek köszönhetően 2,3%-kal nőtt.
Különösen kedvezőtlen a szolgáltatási szektor zsugorodása: az első félévi 0,3%-ot követően a harmadik negyedévben 0,7%-kal esett vissza a tercier ágazatok teljesítménye. A szektoron belül egyedül az infokommunikáció hozzáadott értéke bővült érdemben: a harmadik negyedévben 3,7%-kal. A legnagyobb visszaesést, 3,9%-ot a pénzügyi, biztosítási tevékenységben mérte a statisztika, amely kétségtelenül összhangban van a kormányzati akarattal, egyben ez a kényszerű banki teljesítmény visszafogás taszította ilyen mértékű recesszióba a magyar gazdaságot. A kulturális tevékenység teljesítménye jelentősen, 2,7%-kal csökkent a harmadik negyedévben, szintén a kormányzati szándékoknak megfelelően, legalábbis a költségvetési megszorítások következményeit illetően. A kereskedelem, vendéglátás és az idegenforgalom teljesítménye 1,5%-kal csökkent a harmadik negyedévben az életszínvonal érzékelhető esésének következtében, és ugyancsak 1,5%-kal zsugorodott az ingatlanügyletek hozzáadott értéke. A szállítás, raktározás teljesítménye 1%-kal, a közszolgáltatásoké 0,2%-kal esett vissza a harmadik negyedévben; ez utóbbin belül a közigazgatásé feltehetően bővült, míg az egészségügyi és szociális ellátásé ennél lényegesen nagyobb mértékben zsugorodott.
A bruttó hazai termék felhasználásánál a háztartások tényleges fogyasztása az első negyedévi 0,7%-ot, illetve a második negyedévi 1,7%-ot követően a harmadik negyedévben igen nagy mértékben, 3,9%-kal esett vissza. Ebben komoly szerepet játszott a kormányzattól kapott társadalmi juttatások drasztikus, 4%-os csökkenése. Úgy tűnik, a statisztikai adatok nem elég fogékonyak a kormányzati kommunikáció érvrendszerére, melynek egyik alaptétele: nincs megszorítás. A közösségi fogyasztás – a bürokrácia növekedése folytán – 1,4%-kal emelkedett. A végső fogyasztás a harmadik negyedévben jelentősen, 3,2%-kal maradt el az egy évvel korábbi szinttől.
A dilettáns gazdaságpolitika romboló jellegét legszembetűnőbben a felhalmozás rendkívül alacsony szintje mutatja. Két éve folyamatosan csökken a bruttó felhalmozás a magyar gazdaságban: a múlt év harmadik negyedévében – az alacsony bázishoz képest is – 8,1%-kal esett vissza a beruházási teljesítmény. A beruházási rátánk a legalacsonyabb a térségben, és ma már gyakorlatilag az amortizációt sem fedezi. Ezzel a beruházási rátával hosszabb időszakra is minimálisra csökken a gazdaság növekedési potenciálja. A bruttó felhalmozás második negyedévi adatát ezúttal jelentősen lefelé korrigálta a KSH. A korábbi jelentés 9,5%-os zuhanást jelzett arra a negyedévre, amely most a szokásos korrekciókat meghaladóan, 16,7%-ra módosult. A bruttó felhalmozást is figyelembe véve a GDP belföldi felhasználása a harmadik negyedévben 4,2%-kal csökkent az előző év azonos időszakához képest. Különösen aggasztó, hogy a bruttó állóeszköz-felhalmozás az első háromnegyed évben a bruttó hazai terméknek mindössze 15,7%-át tette ki, amely az egy évvel korábbi rendkívül alacsony értékénél is 0,8 százalékponttal alacsonyabb.
A beruházási ráta katasztrofálisan alacsony szintje csak egyik jellemzője annak, hova vezet a két és fél éve folytatott gazdaságpolitika. A gazdaság zsugorodása a térség többi országához képest növeli a lemaradásunkat, nem teszi lehetővé a felzárkózást az Európai Unió centrumához. Erre szomorú példát mutatott az Eurostat december közepén kiadott jelentése a tagországok 2011. évi gazdasági fejlettségi rangsoráról. A fél évvel korábbi előzetes adatokat a szokásos mértékben pontosította a most közölt adatsor. E szerint Litvánia a 2011. évi adatok alapján, igaz csak csekély mértékben, de megelőzte Magyarországot. Az egy főre eső GDP Litvániában vásárlóerő-paritáson számolva az Európai Unió átlagának 65,8%-a, míg hazánké 65,5%-a volt. 1995-ben, az akkor első alkalommal végzett átfogó összehasonlító vizsgálat szerint vásárlóerő-paritáson az Európai Unió átlagát 100-nak véve a litván egy főre eső GDP 35 volt, míg a magyar 51; azaz a litván egy főre eső GDP az uniós átlag valamivel több mint egyharmada, míg a magyar némileg több mint a fele volt. Egyébként a rendelkezésre álló 17 éves idősort vizsgálva a felzárkózásban a balti országok és Szlovákia volt a legsikeresebb. Litvánia és Észtország 31 ponttal, Lettország 27 ponttal, míg Szlovénia 26 ponttal került közelebb az uniós átlaghoz. Lengyelország 21 ponttal közeledett az Unió átlagához. A felzárkózás ütemét tekintve harmadik csoportot képező országok közül Románia 16 ponttal, Magyarország és Horvátország 15 ponttal, valamint Bulgária 14 ponttal került közelebb ahhoz. A térség két legfejlettebb országában lassúbb volt a felzárkózás: Szlovénia 10 ponttal, míg Csehország mindössze 4 ponttal közeledett az átlaghoz.
A további kilátások azt mutatják, hogy Lengyelország a múlt évben minden bizonnyal utolérte Magyarországot, és nagy valószínűséggel a következő két évben – amennyiben kilábal a válságból – Horvátország, valamint Lettország is elénk kerül a rangsorban. Így Magyarország a 2014. évben az Európai Unió akkor már 28 tagállama közül a 26. helyen lehet, csupán Romániát és Bulgáriát előzi majd meg. Ide vezet az Uniót csak kényszeredetten elfogadó kormányzati politika, amely hatalmi, belpolitikai érdekből a lehetséges minimumra szorítja az uniós kapcsolatainkat, szándékosan szembeállítja az Európai Unió törekvéseit a magyar nemzeti érdekkel. Ezzel szemben a magyar gazdaság valóságos érdeke az, hogy a föderalizálódó Európában a kialakuló centrumhoz tartozzon, Magyarország minél több kérdésben a közös politika résztvevője és haszonélvezője legyen, és ne a kimaradással, a kívülállással tüntessen. Ehhez a politikához azonban gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra, a konfrontatív, kiszámíthatatlan gazdaságpolitika feladására, kompromisszumkészségre, a realitások felismerésére, a piacgazdaság alapvető normáinak elfogadására és betartására, azaz kormányváltásra van szükség.
Foglalkoztatottság, keresetek
A foglalkoztatási helyzet folyamatos romlását tükrözik a munkaügyi statisztika egyes adatforrásai. A múlt év eddig ismert adatai alapján csupán a közfoglalkoztatottakkal bővült a foglalkoztatás, ezzel együtt a versenyszférában az alkalmazottak száma jelentősen csökkent, és a közszférában is létszámleépítések jellemezték a munkaerőhelyzetet. A munkaügyi statisztika adatforrásai arra utalnak, hogy növekszik a szürke és fekete foglalkoztatás a gazdaságban. A nemzetgazdaságban jelentősen, a közszférában drasztikusan visszaesett a reálkereset, ezen belül a pedagógusoknak még a nominális keresete is csökkent. A bérek vásárlóértékének visszaesése az átlagosnál alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőket sújtotta leginkább.
A KSH mintavételes lakossági adatfelvétele szerint a szeptember és november közötti három hónap átlagában a foglalkoztatottak száma 3 925 ezer fő volt, 55 ezer fővel, 1,4%-kal több, mint egy évvel korábban. Októberben a közfoglalkoztatottak száma 43 ezerrel haladta meg az egy évvel korábbit, azaz a közmunkán kívül érdemben nem bővült a foglalkoztatottság. A 15-64 éves korosztály foglalkoztatási rátája a megfigyelt időszakban 58,1% volt, 1,4 százalékponttal magasabb, mint a megelőző év azonos időszakában. A múlt év első háromnegyed évében a foglalkoztatottak átlagos száma 3 868 ezer fő volt, amely csak megközelítette a gazdasági világválságot megelőző év azonos időszakában regisztrált foglalkoztatotti létszámot. Változatlanul jelentős különbséget regisztrált a statisztika az iskolai végzettség szerinti foglalkoztatási adatokban. Az egyetemi végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási rátája a múlt év harmadik negyedévében 80,3% volt, a főiskolát végzetteké 77,6%, az érettségivel és szakmai végzettséggel rendelkezőké 71%, a szakiskolai vagy szakmunkásképzővel rendelkezőké 66,8%. Ezzel szemben az érettségizett, de szakképzettség nélküli emberek foglalkoztatási rátája 47,7%, a 8 általánossal rendelkezőké 41,4%, míg az általános iskolai végzettséggel sem rendelkezőké mindössze 16,7% volt a múlt év első háromnegyed évében.
Az aktív munkanélküliek száma a szeptember és november közötti három hónap átlagában 468 ezer fő volt, 8 ezer fővel, 1,6%-kal több, mint egy évvel korábban. A különbség a reprezentatív minta jellegéből adódóan hibahatáron belül van. A passzív munkanélküliek száma a múlt év harmadik negyedévében 122 ezer fő volt. Az önbesoroláson alapuló munkanélküliek száma a munkaerő-felvétel adatai szerint a múlt év harmadik negyedévében rendkívül magas, 678 ezer fő volt. A munkanélküliségi ráta a megfigyelt három hónap átlagában 10,6% volt, ugyanannyi, mint az előző év azonos időszakában. A legjobb munkavállalási korúnak tekintett 25-54 évesek munkanélküliségi rátája – az e korcsoportban magasnak számító – 9,6% volt, 0,1 százalékponttal, azaz hibahatáron belül kisebb az egy évvel azelőttinél. Rendkívül magas, 29%-os volt a jelzett három hónap átlagában a 25 év alatti fiatalok munkanélküliségi rátája, amely az egy évvel korábbinál is jelentősen, 2,9 százalékponttal magasabb volt. Változatlanul súlyos gond a tartós munkanélküliség: az álláskeresők közel fele, 48%-a legalább egy éve keresett reménytelenül munkát. Az álláskeresés átlagos időtartama a szeptember és november közötti három hónapban csaknem másfél év, 17,5 hónap volt.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a regisztrált munkanélküliek száma november végén 536 100 fő volt, 13 100 fővel, 2,5%-kal több, mint egy hónappal korábban, és 9 800 fővel, 1,9%-kal több, mint egy évvel azelőtt. A munkanélküliek számának növekedése annak ellenére következett be, hogy az egy évvel korábbinál 35 ezerrel több közmunkást foglalkoztattak, azaz a versenyszférában 45 ezerrel kevesebben dolgoztak, mint 2011 novemberében. Ezt mutatja a bejelentett álláshelyek számának drasztikus csökkenése: novemberben az álláshelyek száma az egy hónappal korábbihoz képest 28,2%-kal, míg az egy évvel korábbihoz képest 22,5%-kal visszaesett. Különösen kedvezőtlen a pályakezdők között a munkanélküliek rendkívül magas száma és létszámuk markáns növekedése. November végén 65 500 pályakezdő szerepelt a munkanélküliek nyilvántartásában, 14 100 fővel, 27,5%-kal több, mint egy évvel korábban. Ugyancsak rendkívül magas, 86 700 fő volt a 25 évesnél fiatalabb munkanélküliek száma, amely egy év alatt csaknem tizedével, 9,8%-kal emelkedett. A múlt év novemberében a regisztrált munkanélküliek a gazdaságilag aktív népesség 12,1%-át tették ki, amely rendkívül magas munkanélküliséget takart.
A kormány tudatos politikájának következtében nő a munkanélküliek kiszolgáltatottsága. Az Európai Unióban kivételesnek számító törvényeknek megfelelően novemberben mindössze 55 800 fő, a regisztrált munkanélküliek alig tizede, 10,4%-a kapott álláskeresési támogatást, 48,1%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A lényegesen szerényebb összegű szociális ellátásban 188 300 fő részesült, a munkanélküliek alig több mint egyharmada, 35,1%-a, míg a regisztrációban szereplők több mint a fele, 54,5%-a teljesen ellátatlanul maradt.
A növekvő munkanélküliség nem mentes a jelentős területi problémáktól. A két kritikus helyzetű régióban az érintettek egyötöde nem talált magának munkát, többségük hosszú ideje: Észak-Magyarországon 20,1%, Észak-Alföldön pedig 19,8% volt a munkanélküliségi ráta a múlt év novemberében. Négy megyében régóta nagyon magas a munkanélküliség, de ha a 15% feletti munkanélküliségi rátát tekintjük kritikusnak, akkor ez 8 megyét érint, és Békés megye is csupán 0,2 százalékponttal maradt el novemberben ettől az értéktől. Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében csaknem minden negyedik aktív korú személyt érintett a munkanélküliség. Nógrád megyében volt novemberben a legmagasabb, 23,7%-os a munkanélküliségi ráta; 19 400 munkanélküli szerepelt a nyilvántartásban, 7,1%-kal több, mint az előző novemberben. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 55 500 regisztrált álláskereső volt, 7,1%-kal több, mint egy évvel korábban, és 23,4% volt a munkanélküliségi ráta. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a 21,3%-os ráta 61 900 regisztrált munkanélkülit jelentett; számuk a közmunkában foglalkoztatottak létszámbővülésénél kevésbé, 2,1%-kal csökkent egy év alatt. Hajdú-Bihar megyében 44 200 regisztrált munkanélküli volt novemberben, 2,4%-kal több a 2011. novemberinél; itt is nagyon magas, 18,8% volt a munkanélküliségi ráta. Csak kevéssel volt kedvezőbb a helyzet Somogy megyében, ahol 17,9%, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, ahol 16%, Baranya megyében, ahol 15,6%, valamint Heves megyében, ahol 15% volt novemberben a munkanélküliségi ráta. Baranyában némileg, 1,2%-kal kevesebb, míg Somogyban 3,6%-kal, Hevesben 2%-kal, Jász-Nagykun-Szolnokban 1,1%-kal több álláskereső volt, mint egy évvel korábban.
Október hónapban 108 ezer főt alkalmaztak közfoglalkoztatás keretében, csaknem kétharmaddal, 65,1%-kal többet, mint egy évvel korábban. A múlt év első tíz hónapjában 89 900 közfoglalkoztatott dolgozott, 52,8%-kal több, mint az előző év azonos időszakában. A múlt év októberének végéig a közmunkások négyötöde, 79,6%-a teljes munkaidőben dolgozott, szemben az egy évvel korábbi 28,7%-kal. Ugyanakkor a 8 órás munkaidőkeretben alkalmazott közmunkások bruttó átlagkeresete csupán 73 100 forint volt, a hivatalos minimálbérnek mindössze alig több mint háromnegyede, 78,6%-a.
Az intézményi munkaügyi statisztika adatai szerint a múlt év első tíz hónapjában a legalább ötfős vállalkozásoknál, a költségvetési szervezeteknél és a jelentősebb nonprofit szervezeteknél – a közfoglalkoztatottakat is beleszámítva – 2 674 ezer fő állt alkalmazásban, 18 800 fővel, 0,7%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A versenyszférában 35 300 fővel, 1,9%-kal csökkent a dolgozók száma; ezen belül a teljes munkaidőben foglalkoztatottak 2,7%-kal voltak kevesebben. A közszférában a múlt év első tíz hónapjában – közfoglalkoztatottak nélkül – 661 ezer fő állt alkalmazásban, 14 600 fővel, 2,2%-kal kevesebb, mint a megelőző év azonos időszakában. Ezen belül a közigazgatás és védelem területén valamelyest, 0,6%-kal többen, míg az oktatásban jelentősen, 3,4%-kal, az egészségügyben és a szociális ellátásban pedig 2%-kal kevesebben dolgoztak az egy évvel korábbinál.
A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete a múlt év első tíz hónapjában 219 500 forint volt, 4,5%-kal magasabb, mint a megelőző év azonos időszakában. A versenyszférában 229 800 forint volt az átlagkereset, 7,3%-kal több az egy évvel korábbinál. A költségvetési intézményekben – a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva – 211 700 forint volt az átlagkereset, 3,4%-kal több az előző év azonos időszakában regisztráltnál. A közszférában teljes munkaidőben dolgozók 62,4%-a a nettó keresetének csökkenése miatt átlagosan 10 100 forint – a keresetbe nem tartozó – kompenzációt kapott a kedvezőtlen adó- és járulékváltozások részbeni ellentételezésére.
A nemzetgazdaságban a nettó átlagkereset a múlt év első tíz hónapjában 141 800 forint volt, 1,8%-kal magasabb az egy évvel korábbinál. Ugyanebben az időszakban a fogyasztói árak 5,8%-kal emelkedtek, így a reálkereset jelentősen, 3,8%-kal csökkent. A versenyszférában a fizikai dolgozók átlagkeresete 103 200 forint volt, nominálértéken 3%-kal több, vásárlóértéken 2,6%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A versenyszféra szellemi dolgozóinak átlagkeresete 219 200 forint volt, nominálértékben 4,6%-kal magasabb, reálértékben 1,1%-kal alacsonyabb, mint a megelőző év ugyanezen időszakában. A költségvetési intézményekben foglalkoztatottak nettó átlagkeresete a múlt év első tíz hónapjában – a közfoglalkoztatottak bérének figyelmen kívül hagyásával – 137 200 forint volt, nominálértékben 1,7%-kal több, reálértékben 3,9%-kal kevesebb, mint a bázisidőszakban. A közigazgatás és rendvédelem dolgozóinak a nettó keresete nominálértékben 2%-kal nőtt, reálértékben 3,6%-kal csökkent. Az oktatásban még a nettó nominális kereset is némileg, 0,4%-kal csökkent, így a pedagógusok reálkeresete drasztikusan, 5,9%-kal zuhant. Az egészségügyben és a szociális ellátásban a nettó keresetek – a központi béremelés hatására – nominálértékben 3,6%-kal nőttek, de az illetményemelés mértéke még az infláció szintjét sem érte el, így a reálkereset ebben az ágazatban 2,1%-kal csökkent.
Áralakulás
A múlt év második felében jelentősen gyorsult az infláció. A szeptemberi tetőzést követően az azóta rendelkezésre álló két hónap adatai mérséklődést mutatnak, de az élelmiszerárak érzékelhetően elszabadultak, és a mezőgazdasági termelői árak gyors emelkedése a továbbiakban is magas inflációt vetít előre. Ráadásul a módszertani problémák a ténylegesnél alacsonyabbnak mutatják az inflációt. A lakossági fogyasztás elmúlt két évben bekövetkezett jelentős csökkenése nyomán a családok a jövedelmük korábbinál nagyobb hányadát költik élelmiszerre, amelyet a háztartásstatisztika csak késéssel mutat ki.
Az ipari termelői árak a múlt év októberében 0,4%-kal csökkentek az előző havihoz képest, és 0,2%-kal nőttek az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A múlt év első tíz hónapjában az ipari termelői árak 5,6%-kal emelkedtek. Az élelmiszeripari árak emelkedése gyorsult az utóbbi hónapokban: októberben 1,2%-kal haladták meg az egy hónappal korábbit, és 5,8%-kal az előző októberit. A múlt év októberében a vegyipari árak 9,7%-kal, a gyógyszeripari árak 5,1%-kal haladták meg az egy évvel korábbit, míg a járműgyártás árai 6,4%-kal elmaradtak az előző októberi szintjüktől.
Az ipari export forintban mért értékesítési árai a múlt év októberében 0,6%-kal elmaradtak az egy hónappal korábbiakhoz és 1,5%-kal az egy évvel azelőttiekhez képest, míg a múlt év első tíz hónapjában 5,2%-kal emelkedtek. Tavaly októberben a hazai fizetőeszköz az előző hónaphoz képest az euróhoz viszonyítva 0,6%-kal, míg az amerikai dollárhoz képest 1,5%-kal, az egy évvel korábbi értékéhez viszonyítva pedig az euróhoz képest 4,8%-kal erősödött, a dollárhoz képest viszont 0,5%-kal gyengült. A belföldi értékesítési árak októberben 0,2%-kal csökkentek az előző hónaphoz képest, és 2,7%-kal nőttek az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A múlt év első tíz hónapjában a belföldi értékesítési árak összességében 6,3%-kal emelkedtek.
A mezőgazdasági termelői árak a múlt év októberében jelentősen, 24,4%-kal emelkedtek az egy évvel korábbihoz képest. A növényi termékek termelői ára kiugró mértékben, 33,1%-kal nőtt. Ebben jelentős szerepe volt a gabonafélék 38,7%-os, a zöldségfélék 33,5%-os és a burgonya – alacsony bázishoz viszonyított – 47,2%-os áremelkedésének. Az ipari növények termelői ára 17,3%-kal, ezen belül az olajos növényeké 22,2%-kal nőtt. A gyenge terméseredmények következtében a múlt év első tíz hónapjában a növényi termékek termelői ára 15,4%-kal emelkedett. A gabonafélék termelői ára 16,1%-kal, az ipari növényeké 13,7%-kal, ezen belül az olajnövényeké 16,7%-kal emelkedett az előző év azonos időszakához képest.
Az élő állatok és állati termékek termelői ára a múlt év októberében 9,6%-kal meghaladta az egy évvel korábbi szintet. A vágóállatok termelői ára 10,4%-kal, ezen belül a vágósertésé 21,1%-kal, a vágóbaromfié 9,4%-kal emelkedett, a vágómarháé – a magas bázishoz képest – 20,3%-kal csökkent. Az állati termékek termelői ára a múlt év októberében – eltérő irányú változások eredőjeként – 7,7%-kal haladta meg az egy évvel korábbit; a tej termelői ára – a magas bázishoz képest – 1,1%-kal csökkent, a tojásé – a rendkívül magas bázishoz képest is – kiugró mértékben – 37,7%-kal emelkedett. Az élő állatok és állati terméke termelői ára a múlt év első tíz hónapjában 12,1%-kal, a mezőgazdasági termelői árak összességében 14,3%-kal emelkedtek.
A fogyasztói árak a múlt év novemberében 0,1%-kal csökkentek az előző hónaphoz képest, és 5,2%-kal nőttek az előző novemberihez viszonyítva. Az élelmiszerárak ugyanakkor egy hónap alatt jelentősen, 0,7%-kal, míg egy év alatt 7,1%-kal emelkedtek. Ezúttal az általános infláció és az élelmiszerek drágulása ellentétes irányban változott. Amíg az általános fogyasztói áremelkedés dinamikája az utóbbi hónapokban csökkent: a szeptemberi 6,6%-ot és az októberi 6%-ot követően 5,2%-ra mérséklődött az éves index, addig az élelmiszerárak emelkedésének dinamikája alig változott: a szeptemberi 7,5%-ot és az októberi 7,6%-ot követte a novemberi 7,1%. A két, önmagában is fontos statisztikai mutató eltérő irányú mozgásának van egy sajátos módszertani oka: a KSH úgy alakítja az árindex számításánál alkalmazott fogyasztói kosár tartalmát, amelyben a súlyokat az egyes termék- és szolgáltatáscsoportok között a lakosság vásárolt fogyasztásában tapasztalható arányok határozzák meg minden évben, mindig a tárgyévet két évvel megelőző lakossági fogyasztás alapján. Azaz 2012-ben a 2010. évi fogyasztási szerkezet alapján határozták meg az élelmiszerek részarányát. Ez a módszer általában nem okoz gondot, tavaly azonban, amikor ilyen jelentősen csökkent széles körben a lakosság fogyasztásának színvonala, nem adhatott torzításmentes adatokat, mivel romló életfeltételek mellett a családok költségvetésében nőtt az élelmiszerre fordított kiadások részaránya más termékek és szolgáltatások rovására. Ez a fogyasztói kosár tehát alulsúlyozza az élelmiszerek vásárlására fordított kiadásokat, azaz a jelenlegi helyzetben a valóságosnál valamivel kisebbnek mutatja az inflációt. Ehhez még jelentős területi különbségek is társulnak. 2010-ben például Közép-Magyarországon a háztartási kiadások 20,1%-át, míg Dél-Alföldön 26,3%-át költötték élelmiszerre. Ezt a torzítást tetézi egy másik – hatásában jelentősebb – módszertani probléma. A statisztikai gyakorlatban a fogyasztás becslésére általában a lakossági mintavételes adatgyűjtésen alapuló háztartásstatisztikai felvétel szolgál. A nemzeti számlák számításánál ezzel szemben a makrostatisztikai mutatókat veszik alapul. /Ez például azt jelenti, hogy az élelmiszerfogyasztást a kereskedelmi forgalom és a vendéglátás statisztikai adatai alapján határozzák meg./ A két módszer szerinti számítás eredményei eltérnek egymástól, és a makrostatisztikai megközelítés kisebb élelmiszerhányadot mutat ki a lakosság fogyasztásában, mint a háztartásstatisztika. A KSH egy éve a makrostatisztikából vett élelmiszerfogyasztási arányt alkalmazza a fogyasztói kosár meghatározásakor, amellyel így feltehetően az árindexet is befolyásoló módon alulsúlyozza az élelmiszerre költött háztartási kiadásokat. Azaz a háztartásstatisztikát alapul véve – még az említett módszertani probléma mellett is – magasabb árindexet kapnánk, ami a jelen körülmények között reálisabbnak tűnik.
Az infláció dinamikájának mérséklődésében jelentős szerepe volt az üzemanyagok árcsökkenésének. A járműüzemanyagok ára a múlt év novemberében jelentősen, 4,8%-kal csökkent az előző hónaphoz képest, és csupán 1,7%-kal nőtt az előző novemberihez viszonyítva. Az átlagnál kisebb mértékben, 1,5%-kal emelkedett a ruházati termékek ára, a tartós fogyasztási cikkeké pedig 1,3%-kal csökkent az előző év novemberéhez képest. Az élelmiszerek és a háztartási energia ára az általános inflációnál nagyobb mértékben emelkedett. A múlt év novemberében regisztrált adatok alapján a tojás ára egy év alatt 34%-kal, a sertészsiradéké 16,4%-kal nőtt, az idényáras élelmiszerek 12,9%-kal drágultak, a liszt ára 12,6%-kal, a szalámié, szárazkolbászé 11,3%-kal, a csokoládé, kakaó ára 9,9%-kal emelkedett. A jövedéki adó emelése következtében jelentősen, 15%-kal nőtt a szeszes italok, dohányáruk ára.
A szolgáltatások ára 4,3%-kal emelkedett; ezen belül a szemétszállítás 8,1%-kal, a csatornadíj 5,2%-kal, a vízdíj 5%-kal drágult. A gyógyszerek ára novemberben 4,3%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A háztartási energia ára 12 hónap alatt 4,6%-kal emelkedett. Ezen belül a palackos gáz 11,8%-kal, a vezetékes gáz 4,2%-kal drágult. A szilárd tüzelőanyagok ára 8%-kal emelkedett. A háztartási energia hatósági árának januártól érvényes 10%-os csökkenése kapcsán – annak realitását, a bevezetés később szükségszerűen jelentkező következményeit nem érintve – érdemes megvizsgálni a háztartási energia eddigi hatósági árának alakulását. A kormány eddig folyamatosan azt kommunikálta, hogy nem engedi az energia árak inflációt meghaladó emelkedését. Eddig ez nem sikerült. A kormány megalakulásától a múlt év novemberéig a háztartási energia ára összesen 16,5%-kal emelkedett.
A nyugdíjas fogyasztói kosárral számított infláció a múlt év novemberében 0,1% volt az előző hónaphoz, és 5,5% az előző év azonos hónapjához képest, tehát 0,2, illetve 0,3 százalékponttal meghaladta az általános áremelkedés szintjét. Változatlanul viszonylag magas, 5,1% volt novemberben – a nyers élelmiszerek és az üzemanyagok figyelmen kívül hagyásával számított – szezonálisan kiigazított maginfláció, amely azt vetíti előre, hogy a fogyasztói árak emelkedésének jelentős mérséklődésére a következő hónapokban sem számíthatunk. A fogyasztói árak a múlt év első tizenegy hónapjában 5,7%-kal emelkedtek.
Jövedelem és fogyasztás
A kiskereskedelmi forgalom a múlt évben hónapról hónapra gyorsuló dinamikával esett vissza. A forgalom volumene októberben 0,4%-kal maradt el az előző havitól, és jelentősen, 3,7%-kal az egy évvel korábbitól. A múlt év első tíz hónapjában a kiskereskedelmi forgalom 1,8%-kal csökkent. Az élelmiszerek eladása, a múlt év első tíz hónapjában 0,4%-kal, ezen belül októberben 1,2%-kal esett vissza. Az élelmiszeren kívüli forgalom tíz hónap alatt 2,6%-kal, a múlt év októberében 5,3%-kal mérséklődött az egy évvel korábbi volumenhez képest. Az iparcikkek eladása októberben 2,6%-kal, a ruházati termékeké 3,3%-kal, az üzemanyagoké 5%-kal, a bútoroké és műszaki cikkeké 11,9%-kal visszaesett. A gyógyszerek forgalmának volumene 2,5%-kal, az illatszereké 3,6%-kal, a használtcikkeké jelentősen, 11%-kal, a csomagküldő és internetes kereskedelemé számottevő dinamikával, 24,2%-kal emelkedett.
A lakosság betétállománya a múlt év novemberében 80 milliárd forinttal csökkent, és a hó végén 7 575 milliárd forintot tett ki. A forintbetétek állománya 66 milliárd forinttal, a devizabetéteké pedig a tranzakciók következtében 2 milliárd forinttal, míg árfolyamváltozás következtében 12 milliárd forinttal csökkent. A lakossági devizabetétek állománya november végén 1 035 milliárd forint volt.
A lakosság hitelállománya a múlt év novemberében 63 milliárd forinttal csökkent, és a hónap végén 7 158 milliárd forintot tett ki. A forinthitelek volumene 7 milliárd forinttal, a devizahiteleké pedig a tranzakciók következtében 26 milliárd forinttal emelkedett, ezzel szemben árfolyamváltozás eredményeként 43 milliárd forinttal csökkent. A hónap utolsó napján a lakosság devizahitelei 3 948 milliárd forintot képviseltek, a teljes lakossági hitelállomány 55,2%-át tették ki. A devizahitelek arányának mérséklődésében szerepe van az árfolyamgát alkalmazásának, igaz a kormány várakozásánál sokkal kisebb mértékben. A rendelkezésre álló adatok szerint az árfolyam átmeneti rögzítésének lehetőségével október végéig 78 600 devizahitellel rendelkező család, az érintettek 20,7%-a élt.
Államháztartás, külgazdasági egyensúly
A külkereskedelmi forgalom az előző havi csökkenést és a megelőző hónapok szerény bővülését követően októberben dinamikusan nőtt. A kivitel volumene tavaly októberben 5,2%-kal, a behozatalé 5,6%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. A múlt év első tíz hónapjában az export 2,4%-kal, az import 1%-kal bővült. A külkereskedelmi mérleg aktívuma a múlt év első tíz hónapjában 1 760 milliárd forintot, illetve 6,1 milliárd eurót tett ki, 92 milliárd forinttal, illetve 11 millió euróval többet, mint a megelőző év azonos időszakában. A múlt év első tíz hónapjában az export forintban mért árszínvonala 4,9%-kal, míg az importé 6,4%-kal emelkedett, így a cserearány 1,4%-kal romlott. Ebben az időszakban a forint árfolyama az euróhoz képest 6,1%-kal, az amerikai dollárhoz viszonyítva 16%-kal gyengült.
A külkereskedelmi forgalomban a múlt év első tíz hónapjában jelentős szerepe volt a feldolgozott termékek exportjának. A termékcsoport euróban mért kivitele 7,2%-kal, behozatala 2,7%-kal nőtt. A gyógyszerek exportja 12,1%-kal, a szerves vegyi termékeké 15%-kal emelkedett. Az élelmiszerexport ugyancsak euró értékben 9,8%-kal bővült, míg a termékcsoport importja némileg, 0,6%-kal visszaesett. A gépek és szállítóeszközök, mint hagyományos magyar exportcikkek kivitele a múlt év első tíz hónapjában 4,5%-kal, ezen belül a híradástechnikai készülékeké 26,4%-kal csökkent. A közúti járművek exportja 7,4%-kal bővült.
Az Európai Unióba irányuló kivitel volumene a múlt év első tíz hónapjában szerény mértékben, 2,3%-kal, az onnan érkező behozatalé 3,4%-kal emelkedett az előző évinél 8,6%-kal kisebb, de így is jelentős, 7,9 milliárd eurós aktívum mellett. Az Európai Unión kívüli országokkal folytatott külkereskedelmi forgalom, amely korábban dinamikusan nőtt, a múlt év első tíz hónapjában mérsékelten bővült: az export volumene 2,4%-kal emelkedett, míg az importé 4%-kal csökkent az előző évinél lényegesen, 28,9%-kal kisebb, 1,9 milliárd eurós passzívum mellett.
A fizetési mérleg adatai szerint a külfölddel szemben fennálló finanszírozási képesség, azaz a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg többlete a múlt év harmadik negyedévében 379 milliárd forint, illetve 1 336 millió euró volt; a szezonális hatások kiszűrésével a nettó finanszírozási képesség a bruttó hazai termék 4,2%-át tette ki. A fizetési mérleg többlete a múlt év első háromnegyed évében 2 666 millió eurót tett ki. Ez az aktívum úgy alakult ki, hogy a reálgazdasági tranzakciók, tehát az áruk és szolgáltatások külgazdasági egyenlege jelentős, 6 027 millió eurós többletet, míg a jövedelem és transzfermérleg számottevő, 4 785 millió eurós passzívumot mutatott a múlt év első háromnegyed évében. A jelentős export többlet a gazdasági recesszió tipikus jele, a belső fogyasztás elégtelen voltát, a gazdaság súlyos szerkezeti torzulásait mutatja. Különösen kedvezőtlen, hogy az Európai Unióból érkező támogatások felhasználása meg sem közelíti a kívánatos mértéket, így egyre nagyobb a veszélye annak, hogy az év végével záruló 7 éves periódusban a rendelkezésre álló források jelentős hányadát nem tudjuk lehívni. A múlt évben még romlott is a helyzet: az első háromnegyed évben 2 062 millió euró érkezett az országba, jelentősen, 21,7%-kal kevesebb, mint a megelőző év azonos időszakában. A kormány az elmúlt két évben többször is jelentősen átszervezte az uniós támogatások fogadását szolgáló apparátust, ennek ellenére, vagy éppen ezért komolyan akadozik a gépezet működése.
Az MNB közzétette a nemzetgazdaság pénzügyi számláinak adatait. A jelentés szerint az államháztartás nettó finanszírozási szükséglete a múlt év szeptemberével zárult egy évben 892 milliárd forint volt, a bruttó hazai termék 3,2%-a. A múlt év harmadik negyedévében az államháztartás nettó finanszírozási szükséglete 77 milliárd forint volt, a GDP 1,1%-a; az egy hónappal korábban közölt előzetes jelentés még 1,5%-ot mutatott. Ugyanakkor felfelé korrigálta az MNB az államháztartás bruttó, konszolidált, névértéken számításba vett adósságára vonatkozó adatot: e szerint az államadósság szeptember végén 22 204 milliárd forint volt, a GDP 78,6%-a, szemben a korábban közölt 77,1%-kal. A korrekciót az indokolta, hogy a KSH visszamenőleg módosította a negyedéves GDP adatokat. A mostani közlés szerint az államadósság a múlt év harmadik negyedévében 34 milliárd forinttal nőtt, ebből 182 milliárd forinttal növelte az adósságot az újabb hitelfelvétel, míg 148 milliárd forinttal csökkentette a forint erősödése.
A KSH közzétette a kormányzati szektor első háromnegyed évre vonatkozó adatait. A kormányzati szektor bevétele a múlt év első kilenc hónapjában 9 639 milliárd forint volt, 6,3%-kal magasabb az egy évvel korábbinál. A kiadások 10 014 milliárdot tettek ki, 0,7%-kal kevesebbet a megelőző évinél. A kormányzati szektor hiánya a múlt év első háromnegyed évében 375 milliárd forint volt, a bruttó hazai termék 1,8%-a. Ez a deficit látszólag kedvező, hiszen 639 milliárd forinttal, 3,1 százalékponttal kisebb a megelőző évi – a magánnyugdíjpénztári vagyon államosítása nélkül számított – hiánynál. Ugyanakkor a részletes adatok az államháztartás torzuló szerkezetét, a fenntarthatatlan gazdaságpolitika hosszabb távra is kiható következményeit mutatják.
A bevételek körében a jövedelemadók igen jelentősen, 12,1%-kal nőttek, melynek oka az adójóváírás megszűnése, azaz a lényegesen nagyobb személyi jövedelemadó bevétel az alacsony keresetű munkavállalóktól származott. Általános forgalmi adóból 6%-kal nagyobb bevétele keletkezett a kincstárnak az adókulcs 27%-ra emelése következtében, de ezen belül a harmadik negyedévben már 2%-kal elmaradtak a befizetések a megelőző évitől a fogyasztás és a kiskereskedelmi forgalom visszaesése miatt. A felhalmozási kiadások drasztikusan, 13,8%-kal, ezen belül a harmadik negyedévben 20,9%-kal visszaestek. A pénzbeni társadalmi juttatások 100 millió forinttal csökkentek a megelőző évihez képest, azaz reálértékben 5,8%-kal zuhantak. A múlt év első háromnegyed évében az államháztartás kamatkiadása 1,7%-kal magasabb volt az egy évvel korábbinál.
Az államháztartás – önkormányzatok nélküli – pénzforgalmi szemléletű, konszolidált hiánya november végén 692 milliárd forint volt, a sokszorosan módosított múlt évi költségvetés előirányzatának 120%-a. A múlt év novemberében a központi alrendszerben 34 milliárd forint hiány keletkezett. A központi alrendszer bevétele a múlt év első tizenegy hónapjában 12 740 milliárd forint volt, az éves előirányzat 88,2%-a, míg ugyanebben az időszakban 13 431 milliárd forint kiadás teljesült, az egész éves előirányzat 89,5%-a.
A gazdálkodó szervezetek a múlt év első tizenegy hónapjában 861 milliárd forint adót fizettek be, 8,8%-kal kevesebbet, mint a megelőző év azonos időszakában. Számottevő elmaradás volt a társasági adónemnél; amíg 2011-ben november végéig az éves előirányzat közel kétharmadát, 63,6%-át fizették be a cégek, addig a múlt évben alig felét, 53,3%-át. A gazdaságpolitika dilettantizmusának sajátos jellemzője, hogy a négy ágazatra kirótt különadóból nagyobb összeg folyt be az államkincstárba, mint amennyit a nemzetgazdaság összes többi ágazatában tevékenykedő gazdálkodó szervezetek befizettek társasági adó címén. Ennél is nagyobb elmaradás keletkezett az egyszerűsített vállalkozói adóból az adó kulcsának múlt év elejétől hatályos több mint 20%-os emelése ellenére. Amíg 2011-ben november végéig az előirányzat jóval több mint kétharmadát, 71%-át fizették be a kötelezettek, addig a múlt évben kevesebb mint a felét, 47%-át. Fogyasztási adókból 3 400 milliárd forint bevétele származott a költségvetésnek, a drasztikus adókulcsemelések következtében 11,9%-kal több, mint a megelőző év azonos időszakában. Személyi jövedelemadóból 1 362 milliárd forint bevétele származott a kincstárnak, az adójóváírás megszüntetése, azaz adóemelés következtében 8,9%-kal több, mint a megelőző év azonos időszakában.
A költségvetési szervek a múlt év első tizenegy hónapjában 2 570 milliárd forint kifizetést teljesítettek, 21,3%-kal többet, mint a bázisidőszakban, és ezzel november végéig 6,3%-kal túllépték a rendelkezésükre álló előirányzatot. A család- és szociálpolitikai kiadásokkal jobban takarékoskodott a kormányzat, lényegesen kevesebbet költöttek az időarányosnál. Ezen belül család-támogatásokra nominálértéken 1,2%-kal, reálértéken 6,6%-kal kevesebbet fordítottak az egy évvel korábbinál. Jövedelempótló szociális támogatásokra a megelőző évi azonos időszakban folyósított kiadások kevesebb mint a felét, 44,8%-át fordították. Kamatkiadásokra a múlt évben az előző évinél 3,3%-kal kevesebbet terveztek a költségvetésben, amely túl optimistának bizonyult, emiatt az elmúlt év első tizenegy hónapjában kamatokra a 2011. évinél 7,7%-kal többet kellett fordítani, ezáltal november végéig 7,4%-kal túllépték az egész éves előirányzatot. Igaz, erre a célra 98 milliárd forintos kamatkockázati tartalék szerepel a múlt évi költségvetésben, amelyet az év végéig feltehetően felhasználtak. A kormány felfogását jól jellemzi, hogy növekvő munkanélküliség mellett jelentősen, az előző évinek kevesebb mint felére, 49,1%-ára csökkentek a munkanélkülieknek nyújtott támogatások. A kormány prioritásait tükrözi az is, hogy az innovációs alapból – a zárolások nyomán – a megelőző évinek alig több mint kétharmadát, 68,8%-át fizették ki a célnak megfelelően. A kormány a tavalyi évben 100 milliárd forintot akart kivonni a gyógyszerkasszából. A múlt év első tizenegy hónapjában a megelőző évinél 15,8%-kal kevesebbet fordítottak gyógyszerre, de a betegek terheinek jelentős emelése árán sem tudtak ennyit megtakarítani, mert november végéig 3,7%-kal túllépték az egész éves előirányzatot. Valószínűleg jelentős megtakarítás keletkezett a táppénz kiadásoknál is, mivel november végén még rendelkezésre állt az éves keret 29,2%-a.
A költségvetési szervek tartozásállománya a múlt év utolsó hónapjának elején 74 milliárd forint volt, amely minden korábbinál nagyobb, s amely novemberben egyetlen hónap alatt 5,4 milliárd forinttal, 7,8%-kal növekedett. A kincstári körbe tartozó költségvetési szervek 60,9%-ának volt adóssága. Az adós intézmények 36,4%-ának csupán 30 napnál nem régebbi tartozása volt, ugyanakkor az érintett költségvetési szervek egyötödének, 19,7%-ának minősített – 60 napon túli, 50 millió forintot vagy a szerv költségvetésének 3,5%-át meghaladó – tartozása volt.
A tizenegy hónap költségvetési tényadataiból megállapítható, hogy az államháztartási hiány az év végéig valószínűleg jelentősen túllépte az eredeti költségvetési törvény előirányzatát, de a módosított költségvetésben szereplő 2,7%-os deficitet felülről súrolva a 3%-ot nem érte el. A pénzügyi információs rendszer és a nemzeti számla számítás rendjéből következően erre vonatkozó előzetes adat csak 2013 első negyedévének végén áll majd rendelkezésre. A hiánycél formális teljesülése azonban csak látszat siker, mert a kiszámíthatatlan, konfrontatív gazdaságpolitika egyik eleme a rögtönzésekkel terhes fiskális politika, amely tovább növelte a bizonytalanságot a gazdaságban, mélyítette a recessziót és akadályozta a beruházásokat. Így – az idei költségvetést is beleértve – a recesszió veszélyével kell ez évben is szembenézni, az államháztartás a sok – időnként egymás hatását is kioltó – áttekinthetetlen intézkedés miatt fenntarthatatlan pályán van. Noha a kormány kiemelt presztízs szempontja, hogy kikerüljön a túlzott-deficit eljárás alól, az idei költségvetés irreális elemei, az unortodox gazdaságpolitika fenntarthatatlansága és a hiány várható növekedése miatt kicsi az esély e cél elérésére.
Ipar, építőipar
Az ipari termelés a múlt év folyamán az év elejétől fokozatosan visszaesett. Az októberi termelés volumene nyers adatok alapján 1,7%-kal, munkanaphatástól megtisztított index alapján jelentősen, 3,8%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. Az októberi ipari kibocsátás – szezonálisan és munkanaptényezővel kiigazított adatok szerint – ugyancsak 3,8%-kal csökkent az előző hónaphoz képest. A múlt év első tíz hónapjában az ipari termelés volumene 0,9%-kal csökkent a megelőző év azonos időszakához viszonyítva. A feldolgozóipar termelése a múlt év októberében 1,7%-kal visszaesett az egy évvel korábbihoz képest. A járműgyártás továbbra is a feldolgozóipar húzóága, kibocsátása októberben 7,7%-kal nőtt az előző októberihez képest. A híradástechnikai ipar termelése ugyanakkor drasztikusan, 25,3%-kal visszaesett ugyanebben az időszakban. A vegyipari termelés 12%-kal, az élelmiszeripar kibocsátása – a korábbi csökkenést követően – 5,6%-kal bővült.
Az ipari export a múlt év októberében nyers adatok szerint 1,2%-kal nőtt, munkanaphatástól megtisztított adatok szerint azonban 1,1%-kal csökkent. A múlt év első tíz hónapjában az ipar kivitele mindössze 0,3%-kal bővült. A közúti járműgyártás exportja a múlt év első tíz hónapjában 10,7%-kal, ezen belül októberben 11,2%-kal nőtt. A feldolgozóipar másik nagy alága, a híradástechnikai ipar kivitele az első tíz hónapban 14,4%-kal, ezen belül a múlt év októberében 23,5%-kal visszaesett. Az ipar belföldi értékesítése a múlt év első tíz hónapjában 2,7%-kal, ezen belül októberben – munkanaphatással korrigált adatok szerint – 6,2%-kal csökkent. A feldolgozóipar belföldi eladásai 1%-kal elmaradtak az egy évvel korábbitól.
A legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál az egy főre jutó termelés a múlt év első tíz hónapjában 1,2%-kal nőtt a foglalkoztatottak számának számottevő, 2,1%-os csökkenése mellett. A jelentős súllyal rendelkező feldolgozóipari ágazatok új rendeléseinek állománya a múlt év októberében érzékelhetően, 9%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól; az új exportrendelések volumene 9,6%-kal, a belföldi rendeléseké 4,5%-kal esett vissza. Az ipar teljes rendelésállománya október végén 1,9%-kal csökkent a megelőző év azonos időpontjához képest. A Mercedes gyár belépésének köszönhetően Bács-Kiskun megyében az ipari termelés a múlt év első tíz hónapjában 31,3%-kal nőtt, ezáltal a dél-alföldi régióban 12%-kal emelkedett a kibocsátás. Észak-Alföldön 1,7%-kal, Nyugat-Dunántúlon szerény mértékben, 0,8%-kal emelkedett a termelési volumen, míg a többi régióban csökkent. Figyelemre méltó, hogy Közép-Magyarországon 2,8%-kal, ezen belül a fővárosban 3,7%-kal esett vissza az ipari kibocsátás a múlt év első tíz hónapjában.
Az építőipari termelés a múlt év októberében 1,4%-kal nőtt a megelőző év októberi – rendkívül alacsony – szinthez képest, és – szezonálisan kiigazított adatok szerint – 3,3%-kal csökkent az egy hónappal korábbihoz viszonyítva. Az építőipari termelés volumene a múlt év első tíz hónapjában 4,2%-kal elmaradt a megelőző év azonos időszakától. Az épületek építésének termelési volumene a múlt év első tíz hónapjában 6,1%-kal visszaesett, az egyéb építmények építéséé 1,1%-kal bővült. A múlt év októberében kötött új szerződések állománya jelentősen, 36,5%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. Ezen belül az épületek építésére irányulóké 8,1%-kal csökkent, míg az egyéb építményeket célzóké – néhány kiemelt közút- és vasútépítési, valamint távközlési és kommunális beruházásnak köszönhetően – 81,6%-kal meghaladta az egy évvel korábbi – rendkívül alacsony – állományt. Az építőipar teljes rendelésállománya október végén 11,8%-kal meghaladta az előző októberit, amelyen belül az épületek építésére irányulóké továbbra is jelentősen, 22,1%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól, míg az egyéb építményeket célzóké 31,9%-kal magasabb volt annál.
Mezőgazdaság
A mezőgazdasági termékek felvásárlása a múlt év első tíz hónapjában 6,6%-kal haladta meg a megelőző évit. A növényi és kertészeti termékek felvásárlása 8%-kal nőtt a két évvel korábbi kedvező termésnek köszönhetően, de ezen belül a múlt év októberében jelentősen, 21,5%-kal visszaesett. Ennek oka, hogy gabonafélékből a tavalyi terméskiesés következtében októberben 42,3%-kal csökkent a felvásárolt mennyiség, a tíz hónap egészében azonban – a 2011. évi termés múlt évre áthúzódó felvásárlása miatt – 5%-kal nőtt. Zöldségfélékből az első tíz hónapban 9,3%-kal nőtt, gyümölcsökből 1,4%-kal csökkent a felvásárolt mennyiség. Az élő állatok és állati termékek felvásárlása a múlt év első tíz hónapjában 5,5%-kal emelkedett, ezen belül a vágóállatoké 4,8%-kal, az állati termékeké 7,4%-kal haladta meg az egy évvel korábbit.
Turizmus
A múlt év harmadik negyedévében 15,1 millió külföldi érkezett hazánkba, 3%-kal több, mint a megelőző év azonos időszakában, és 2,5%-kal hosszabb időt töltöttek nálunk, mint egy évvel korábban. Az utasforgalom háromnegyede egynapos magyarországi tartózkodást jelentett, amelynek 83%-a nem turisztikai célú – 26%-a vásárlási célú, 53%-a tranzit utazás – volt. A bevásárló utak száma az előző évhez képest 5%-kal nőtt. A több napra látogatók száma a harmadik negyedévben 1,6%-kal csökkent, ezen belül ugyanakkor a 4 napnál hosszabb időre látogatóké 4%-kal nőtt; így a külföldi látogatók összességében 36,2 millió napot töltöttek Magyarországon, 3%-kal többet a megelőző évinél.
A magyar állampolgárok a múlt év harmadik negyedévében 4,8 millió alkalommal utaztak külföldre, amely 6%-kal kevesebb az egy évvel korábbinál. Ezen belül a többnapos utak száma 7%-kal csökkent. Az utasforgalom egyenlege a harmadik negyedévben 215 milliárd forint, illetve 760 millió euró volt, 3%-kal több, mint a megelőző év azonos időszakában. A turizmus szolgáltatásainak exportja 1%-kal nőtt, importja 1%-kal csökkent a megfigyelt időszakban.
A kereskedelmi szálláshelyeken a múlt év első tíz hónapjában 7 206 ezer vendég fordult meg, 3,2%-kal, ezen belül októberben 6,6%-kal több, mint a megelőző év azonos időszakában. A vendégéjszakák száma 19 024 ezer volt, 4,5%-kal, ezen belül októberben jelentősen, 9,1%-kal több az egy évvel korábbinál. A forgalom élénkülését augusztus óta regisztrálja a statisztika, amely a külföldi vendégek növekvő számának és a hazai vendégek hosszabb idejű tartózkodásának köszönhető. A külföldi vendégek száma a múlt év első tíz hónapjában 7,5%-kal, a vendégéjszakáké ezzel csaknem azonos dinamikával, 7,7%-kal nőtt. Ezen belül a szállodákban 9%-kal több külföldi vendég 10,7%-kal több éjszakát töltött. A belföldi vendégek száma az első tíz hónapban 0,7%-kal csökkent, ezen belül októberben 4,9%-kal nőtt. A belföldi vendégéjszakáké az első tíz hónapban 1,2%-kal, októberben 9,4%-kal emelkedett.
A szállodák szobakihasználtsága az első tíz hónapban 48,9%-os volt, 1,7 százalékponttal magasabb, mint a megelőző év azonos időszakában. A szobakihasználtság októberben 52,4%-ot ért el, lényegesen, 4,6 százalékponttal magasabbat az egy évvel korábbinál. Októberben az ötcsillagos hotelekben 73,1%, míg a négycsillagosokban 60% volt a foglaltsági arány. Budapesten a múlt év első tíz hónapjában 9,2%-kal emelkedett a forgalom: a külföldi látogatók vendégéjszakáinak száma 11,3%-kal nőtt, a belföldieké 4,2%-kal csökkent. A Balatonnál szerényebb dinamikával, 2,7%-kal nőtt a forgalom: a külföldiek 4,7%-kal, a belföldiek 1,4%-kal több éjszakát töltöttek a tóparti szálláshelyeken, mint a megelőző év azonos időszakában.
Népesség, népmozgalom
A múlt év első tíz hónapjában 75 700 gyermek született, 3,3%-kal több, mint egy évvel, és ugyanannyi, 0,3%-kal több, mint két évvel korábban. A születési arányszám 9,1‰ volt, 0,3 ezrelékponttal magasabb, mint a megelőző év azonos időszakában. A múlt év első tíz hónapjában 32 300 házasságot kötöttek, 0,3%-kal többet, mint a bázisidőszakban. A házasságkötési arányszám mindössze 3,9‰ volt, megegyezett az egy évvel korábbival.
A múlt év első tíz hónapjában 100 400 halálesetet anyakönyveztek, 0,4%-kal többet, mint egy évvel korábban. A halálozási arányszám ebben az időszakban 13‰ volt, 0,1 ezrelékponttal magasabb, mint a megelőző év azonos időszakában. A csecsemőhalálozási arányszám 4,8‰ volt, 0,3 ezrelékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A természetes fogyás a múlt év első tíz hónapjában 31 800 fő volt; a természetes fogyás arányszáma 3,8‰ volt, 0,3 ezrelékponttal kisebb, mint a megelőző év azonos időszakában. Az ország népessége a múlt év októberének utolsó napján – a nemzetközi vándorlási nyereséget is figyelembe véve, de a külföldön tartózkodó magyarok jelentős csoportját figyelmen kívül hagyva – 9 937 ezer fő volt, 21 ezer fővel kevesebb, mint a múlt év elején.
Bűnügyi helyzet
A múlt év első tíz hónapjában 370 400 bűncselekményt regisztráltak a bűnüldöző szervek, 5,6%-kal többet, mint egy évvel korábban. A súlyosabb megítélésű bűntettek száma 4,7%-kal csökkent, míg a vétségeké 11,2%-kal emelkedett. A személy elleni erőszakos bűncselekmények száma stagnált, 0,3%-kal csökkent, a közterületen elkövetetteké 6,3%-kal mérséklődött. A sértettek száma a múlt év első tíz hónapjában 6,4%-kal nőtt. A bűnözés növekedése ellenére az ismertté vált elkövetők száma jelentősen, 11,9%-kal, ezen belül a fővárosban 22,3%-kal csökkent. Az ellentmondásra a részletes adatok ismeretében lehetne magyarázatot találni, azonban a kormányzati és az ügyészi szervek a statisztikai adatokat nem hozzák nyilvánosságra.
Budapest, 2013. január 8.
Dr. Katona Tamás
Az adatok forrása: KSH, MNB, NGM, BM, NFSZ, ÁKK, PSZÁF, MÁK, Eurostat.
Megjegyzés: A statisztikai adtagyűjtési rendszerben az évközi adatok kisebb része a tárgyhót követő hónapban rendelkezésre áll, ilyen a fogyasztói ár, az államháztartási adatok; a statisztikai információk többsége a tárgyhót követő második hónapban kerül nyilvánosságra. Bizonyos adatok negyedéves gyakorisággal készülnek és általában a tárgyidőszakot követő második hónapban állnak rendelkezésre, ilyen a bruttó hazai termék és a beruházások, de a folyó fizetési mérleg adatait csak a 90. napon lehet megismerni. Ezért az elemzés a készítést megelőző két hónap, illetve az előző negyedév rendelkezésre álló adatait vizsgálja.
