Dr. Katona Tamás, a KSH volt elnökének összefoglalója a társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról
2013. március - április (1. rész)
Gazdasági növekedés
Az Európai Unió gazdasága – a várakozásoknak megfelelően – még nem lábalt ki a válságból, igaz, az első negyedéves adatok a prognosztizáltnál valamivel gyengébb helyzetet tükröznek. Az Európai Unió egészében a bruttó hazai termék az első negyedévben – a stagnálást jelentő – 0,1%-kal csökkent az előző negyedévhez képest, és 0,7%-kal esett vissza a múlt év azonos időszakához viszonyítva. Az eurózónában ennél valamivel kedvezőtlenebb adatokat rögzített az Eurostat: a GDP 0,2%-kal zsugorodott az előző negyedévhez, és 1,1%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Az európai gazdaság kilátásai az év eleji adatok ismeretében nem ítélhetők meg a korábbinál negatívabban. A prognózisok eleve – a múlt évinél enyhébb – recessziót vártak az eurózónában, és stagnálást az unió egészében, egyben a csekély fellendülést a második félévre jelezték. Ezért a prognózisokat nem szükséges módosítani.
A meghatározó európai gazdaságok első negyedévi teljesítménye a reméltnél gyengébb volt. Különösen a német gazdaság produktuma ad okot aggodalomra, mert az előző két évben Németország volt az eurózóna motorja, s ezt a szerepet a múlt év végén – úgy tűnik, nem csak átmenetileg – elveszítette. Miután a német GDP a múlt év negyedik negyedévében 0,7%-kal visszaesett az előző negyedévhez képest, az első negyedévben 0,1%-os volt ebben az összehasonlításban a növekedés, míg a múlt év első negyedévéhez képest 0,3%-kal zsugorodott a bruttó hazai termék. Nagy-Britanniában szerény növekedést mutatnak az adatok: az előző negyedévhez képest 0,3%-kal, míg az egy évvel korábbihoz képest 0,6%-kal bővült a gazdaság. A francia gazdaság enyhe recesszióba került: a negyedik negyedévivel megegyezően, 0,2%-kal csökkent a GDP negyedéves, és 0,4%-kal éves alapon.
Az eurózóna ötödik legnagyobb gazdasága, Hollandia nem került ki a recesszióból: az előző negyedévhez viszonyító index gyakorlatilag stagnálást mutatott, 0,1%-kal, míg az előző év azonos negyedévéhez képes 1,3%-kal csökkent a bruttó hazai termék. A belga GDP 0,1%-kal nőtt negyedéves, és 0,5%-kal csökkent éves összehasonlításban. A korábban határozott – noha szerény dinamikájú – növekedést mutató osztrák gazdaság stagnált, mindkét elemzett mutató értéke a teljesítmény változatlanságát jelzi.
Az észak-európai országok közül csak a svéd gazdaság bővült: a bruttó hazai termék 0,6%-kal emelkedett az előző negyedévhez, és jelentősen, 1,7%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Dániában 0,2%-kal bővült a GDP az előző negyedévhez, de 0,8%-kal visszaesett a tavalyi első negyedévhez viszonyítva. A finn gazdaság recesszióban van: a GDP 0,1%-kal csökkent az előző negyedévhez, és jelentősen, 2%-kal a múlt év azonos negyedévéhez képest.
A mediterrán térségben továbbra is fenntartja a mély válságot az államháztartás finanszírozási problémáinak megoldását szolgáló – korántsem sikeres, időnként felemás – erőfeszítések sorozata. Olaszországban az első negyedév egészen csekély előrelépést jelentett az előzőkhöz képest: 0,5%-kal esett vissza a GDP a negyedik negyedévhez, és 2,3%-kal az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Hasonlóan kedvezőtlen a spanyol gazdaság helyzete: 0,5%-os volt a visszaesés negyedéves, és 2%-os éves összehasonlításban. Továbbra is mély recesszióban van Görögország; a statisztikai rendszerükben egyedüliként számított, előző évhez viszonyított GDP index jelentős, 5,3%-os zuhanást tükrözött. Cipruson is tovább romlott a gazdaság helyzete: a negyedéves adat 1,3%-os, míg a múlt év azonos időszakával összehasonlító mutató 4,1%-os visszaesést rögzített.
A balti országok gazdasága továbbra is jelentős dinamikával bővült. A lett GDP 1,2%-kal nőtt negyedéves, és 5,6%-kal éves összehasonlításban. Litvániában az első negyedévben 1,3%-kal nőtt a bruttó hazai termék az előző negyedévhez, és 4,1%-kal a múlt év azonos időszakához képest. Észtországban némi megtorpanás tapasztalható a gazdaságban: az első negyedéves GDP 1%-kal zsugorodott az előző negyedévhez, és 1,2%-kal emelkedett az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Térségünkben a szlovák gazdaság fejlődik a legnagyobb dinamikával: az előző negyedévhez képest 0,2%-kal, míg az előző év első negyedévéhez képest 0,8%-kal nőtt a bruttó hazai termék. A lengyel össztermék szerényebb ütemben, 0,1%-kal bővült az egy negyedévvel korábbihoz, és 0,5%-kal az egy évvel azelőttihez viszonyítva. A cseh és a szlovén gazdaság nem tudott kikerülni a múlt évet végigkísérő recesszióból. Csehországban a bruttó hazai termék 1,1%-kal esett vissza az előző negyedévhez, és jelentősen, 2,2%-kal az előző év azonos időszakához képest. Szlovéniában a GDP volumene 0,7%-kal maradt el az előző negyedévitől, és jelentősen, 3,3%-kal az egy évvel korábbitól. A hamarosan az Európai Unió tagjává váló Horvátországban a gazdaság az első negyedévben 1,5%-kal zsugorodott az előző év azonos időszakához viszonyítva.
A világgazdaság egészének növekedése nem torpant meg az idei évben. Az OECD országok gazdasága negyedéves összehasonlításban 0,4%-kal, éves egybevetésben 0,8%-kal bővült. Az Amerikai Egyesült Államokban nem lassult a bővülés dinamikája: az amerikai GDP 0,6%-kal haladta meg az előző negyedévit, és 1,8%-kal az egy évvel korábbit. Japán – úgy tűnik – kiheverte a természeti katasztrófa következményeit: a bruttó hazai termék – a jelentősnek számító – 1%-kal nőtt az előző negyedévhez, és 0,2%-kal a tavalyi első negyedévhez képest. Chile gazdasága 4,8%-kal, Izlandé 3,1%-kal, Izraelé 2,7%-kal, Ausztráliáé 2,5%-kal, Mexikóé 2,2%-kal, Kanadáé és Svájcé 1,4%-kal bővült az egy évvel korábbihoz viszonyítva, míg a norvég gazdaság stagnált. A feltörekvő gazdaságok közül Kína növekedése változatlanul imponáló: 7,7%-kal nőtt a GDP az első negyedévben; Indonéziában 6%-kal, a Dél-Afrikai Köztársaságban 1,9%-kal, míg Brazíliában 1,8%-kal bővült a gazdaság.
A KSH gyorsbecslése szerint hazánkban a bruttó hazai termék 0,7%-kal nőtt az előző negyedévhez képest, és 0,9%-kal csökkent a múlt év azonos negyedévéhez viszonyítva. A naptárhatással kiigazított adatok szerint 0,3%-kal csökkent a GDP. A KSH a szokásos gyakorlatnak megfelelően – igaz, néhány adat esetében a szokásosnál nagyobb mértékben – módosította a tavalyelőtti, valamint a tavalyi GDP indexeket. A múlt évre vonatkozó negyedéves GDP adatok közül egy sem kerülte el a korrekciót, két esetben 0,4 százalékponttal módosította a KSH az előző év azonos negyedévéhez viszonyított adatot, míg az előző negyedévivel összevetett adatok közül az első és a harmadik negyedévit 0,4 százalékponttal lefelé, míg a negyedik negyedévre vonatkozót 0,5 százalékponttal felfelé módosította a statisztikai szolgálat. Ezzel jelentősen átrendeződtek a múlt évi GDP adatok, amelyben feltehetően szerepe van annak, hogy a mezőgazdasági információkat a negyedéves GDP adatok csupán becslés alapján tartalmazzák, így a mezőgazdasági számlák ismeretében utólag korrigálták a vártnál nagyobb visszaesés nyomán a korábban feltételezett értékeket.
Az első negyedéves – jelentős részben becsült – GDP adatok felemás, valójában negatív képet mutatnak a magyar gazdaságról. Pozitív, hogy a gazdaság az előző negyedévhez képest bővült, míg a tavalyi első negyedévhez képest – naptárhatással kiigazított adatok alapján – valamivel nagyobb a visszaesés az egy évvel korábbinál. A növekedés bázishatásra vezethető vissza. Az eddig nyilvánosságra került adatok alapján a vártnak megfelelően a mezőgazdaság teljesítménye a tavalyi kirívóan rossz eredményhez képest növekedett, míg az építőipar néhány jelentősebb uniós beruházás következtében bővült. Az ipar hozzáadott értéke az idei első negyedévben is csökkent, az idegenforgalom teljesítménye – a növekvő külföldi forgalom eredményeképpen – bővült. A lakossági fogyasztás csökkenése valószínűleg mérséklődött. Alaposabb elemzésre a részletes adatok ismeretében lesz lehetőség; annyi azonban az eddig közölt információk alapján is megállapítható, hogy a magyar gazdaság nem került ki a válságból, az első kormányzati kommentárokat láthatóan kommunikációs szakemberek és nem közgazdászok írták. A bázishatáson túl néhány ágazatban van csupán elmozdulás, míg a fontosabb területeken, a beruházásoknál, a fogyasztásban és az ipar teljesítményében nincs előrelépés. Sőt a beruházások szintje visszazuhant az ezredforduló körüli értékre. Így az év elején érvényesülő tendenciák a jelenlegi negyedévben csak részben folytatódnak, s a második félévben is legfeljebb szerény növekedés várható. A ma látható folyamatok alapján nem indokolt a korábbi prognózis módosítása, mely szerint a magyar gazdaság ez évben stagnál, nagyobb valószínűséggel néhány tizedpontos zsugorodással. Ellenkező irányú – ugyancsak néhány tizedpontos – GDP index a mezőgazdaság kiemelkedő teljesítménye esetében várható.
A jelenlegi kormány dilettáns, konfrontatív, kiszámíthatatlan gazdaságpolitikájának egyik legmesszebb ható következménye a területi különbségek növekedése, az elmaradt térségek leszakadásának további mélyülése. A KSH közzétette a területi GDP 2011. évi előzetes adatait. A bruttó hazai termék csaknem felét, 48,2%-át a közép-magyarországi régióban állították elő, noha ez a részesedés az előző évhez képest 0,5 százalékponttal csökkent. Az egy főre jutó GDP a központi régióban több mint két és félszerese, 2,66-szorosa volt az Észak-Magyarországon előállított új értéknek. Ha a fővárost és Pest megyét magába foglaló régiótól eltekintünk, akkor is jelentős volt 2011-ben a régiók közötti fejlettségi különbség. Nyugat-Dunántúlon az egy főre jutó bruttó hazai termék 1,69-szerese volt az észak-magyarországinak. Ez a szorzó 2009-ben még csak 1,52, míg 2010-ben 1,64 volt.
Ha a megyék gazdasági fejlettségét vizsgáljuk, az országos átlagot meghaladó egy főre eső GDP értékkel csupán két megye rendelkezett; a megyék sorrendjét vezető Győr-Moson-Sopron megyében kiemelkedő, az országos átlag 124,3%-a, míg Komárom-Esztergom megyében az átlagnál alig több, 102,9%-a volt a mutató értéke 2011-ben. Mindkét megyében számottevő volt az országoshoz képest a növekedés. Győr-Moson-Sopron megyében 2009-ben még csupán az országos átlag 107,2%-át, 2010-ben 119,2%-át állították elő, míg Komárom-Esztergom megye 2009-ben 98,2%-kal még nem érte el az országos átlagot; ezt 2010-ben haladta meg az akkor mért 102,3%-os értékkel. 2011-ben a megyék sorrendjében harmadik helyen álló Fejér megyében az átlagot el nem érő, 94,6%-os mutatót regisztrált a statisztika /itt is egyértelmű az előrelépés: 2009-ben 84,5%, 2010-ben pedig 88% volt az egy főre eső GDP az országos átlag százalékában/. A rangsor végén lévő megyék közül a 18. helyen lévő Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egy főre eső bruttó hazai terméke alig több mint a fele, 54,4%-a az országos átlagnak. Az előző két évben sem volt sokkal jobb ez a pozíció, de még ebből is némi visszaesés következett be: akkor 54,6% volt ez az érték. Az utolsó helyen álló Nógrád megyében a 2011-ben előállított új érték az országos átlagnak még a felét sem érte el: 44,7% volt, az előző két évben regisztrált 46,2%-ot, illetve 45,1%-ot követően. Budapesten 2011-ben egy főre esően csaknem ötször annyi, 4,8-szer több új értéket állítottak elő, mint Nógrád megyében. Győr-Moson-Sopron megyében az egy főre eső mutatót tekintve ez az arány 2009. évi 2,3-ről 2011-ben 2,8-re nőtt.
Ha azt vizsgáljuk, hogy a magyar régiók milyen helyet foglalnak el az Európai Unió területi rangsorában, akkor a közép-magyarországi régió szerepe itt is kiemelkedő: az itt előállított új érték 2011-ben meghaladta az uniós átlagot, annak 105,9%-a volt; igaz ez az érték az előző két évben 109,1%-ról fokozatosan csökkent. Ha Budapestet önállóan vizsgáljuk, a fővárosi GDP egy főre jutó értéke az uniós átlag 141,8%-a volt, míg két évvel korábban még 147,2%-a. A Nyugat-Dunántúlon megtermelt GDP egy főre jutó értéke 2011-ben elérte az uniós átlag kétharmadát, 67,4%-ot, az előző két évben regisztrált 61%-ot, illetve 64,9%-ot követően. Közép-Dunántúl gazdasági fejlettsége is közelít az unió átlagának 60%-ához, az előző két évben regisztrált 54,4%-ot, illetve 56,6%-ot követően 2011-ben elérte az 58,7%-ot. A fennmaradó négy régió gazdasági teljesítménye nem érte el az uniós átlag felét, sőt Észak-Magyarország esetében a 40%-át sem. Ezzel a három régió 2010-ben az uniós régiók rangsorában az utolsó húsz, míg Észak-Magyarország az utolsó tíz között volt.
Foglalkoztatottság, keresetek
A foglalkoztatásban – a dilettáns gazdaságpolitika szükségszerű következményeként – nem javul a helyzet. Az első tavaszi hónapban érvényesült a szezonális hatás, így az előző hónaphoz képest nőtt a foglalkoztatottak száma, de érdemi előrelépés nem következett be. A három évvel korábbi foglalkoztatotti létszám kevesebbel nőtt, mint amennyivel emelkedett a külföldön dolgozók száma. Ha ezen felül azt is figyelembe vesszük, hogy az idei első negyedévben 45 ezer fővel több közmunkást foglalkoztattak, mint 3 évvel azelőtt, akkor egyértelműen regisztrálható a versenyszférában dolgozók számának érdemi csökkenése. Az igazgatási területet leszámítva a közszféra létszáma is jelentősen zsugorodott, különösen az oktatásban. A részben mesterségesen előidézett dezinflációs folyamat hatására az első negyedévben nőttek a reálkeresetek, de még így is jelentősen elmaradnak a két évvel azelőtti keresetek vásárlóértékétől.
A KSH mintavételes lakossági adatfelvétele szerint a február és április közötti három hónap átlagában a foglalkoztatottak száma 3 869 ezer fő volt, 58 ezer fővel, 1,5%-kal több, mint egy évvel korábban. A 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája 57,3% volt, 1,2 százalékponttal több, mint a múlt év azonos időszakában. Az aktív munkanélküliek száma a február és április közötti trimeszterben 476 ezer fő volt, 20 ezer fővel, 3,9%-kal kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában. A passzív munkanélküliek száma az első negyedévben 152 ezer fő volt. A munkanélküliségi ráta a február és április közötti három hónapban 11% volt, 0,5 százalékponttal kevesebb, mint egy évvel korábban. Változatlanul kritikus a fiatalok munkanélkülisége: a 25 éven aluliak munkanélküliségi rátája a vizsgált trimeszterben rendkívül magas, 27,5% volt, némileg, 0,2 százalékponttal magasabb a bázisidőszakinál. A legjobb munkavállalási korúnak tekintett 25-54 éves korcsoport munkanélküliségi rátája relatíve magas, 10,1% volt, noha 0,6 százalékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. Nagyon magas a tartós munkanélküliség: az álláskeresők csaknem fele, 47%-a legalább egy éve keresett reménytelenül munkát; az álláskeresés átlagos időtartama 16,7 hónap volt.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a regisztrált munkanélküliek száma április végén 552 ezer fő volt, – a szezonális hatásnak megfelelően – 68 ezer fővel, 11%-kal kevesebb, mint egy hónappal korábban, de gyakorlatilag ugyanannyi, mindössze 2 500 fővel, 0,5%-kal kevesebb, mint egy évvel azelőtt. A bejelentett új álláshelyek száma áprilisban 47 700 volt, amely jelentősen, 66,4%-kal csökkent az előző hónaphoz, és 13,5%-kal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. Az igazi gond az, hogy az állások háromnegyede, 74,8%-a támogatást igénylő álláshely volt; a piaci alapon meghirdetett álláshelyek mindössze 12 ezret kitevő száma 4,9%-kal meghaladta ugyan az egy hónappal korábbit, ugyanakkor több mint ötödével, 20,7%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. A másik aggasztó jelenség a munkanélküli pályakezdők számának folyamatos növekedése. Április végén 65 700 pályakezdő szerepelt a munkanélküliek nyilvántartásában, 20,4%-kal több, mint egy évvel korábban. A pályakezdő álláskeresők 37,3%-ának legfeljebb általános iskolai végzettsége, 36,6%-ának középiskolai végzettsége volt. Az álláskeresők között 85 500 fő volt 25 éven aluli, 6%-kal több, mint a múlt év áprilisában. A szakképzetlenek aránya az összes regisztrált munkanélküli körében 50,1% volt.
A magyar munkanélküliekről való gondoskodás Európában egyedülálló sajátosságaként áprilisban a regisztrált álláskeresők alig egytizede, 9,9%-a, 54 700 fő kapott álláskeresési támogatást, 11,5%-kal kevesebb, mint egy hónappal, és 25,4%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A lényegesen szerényebb összegű szociális ellátásban 200 700 fő, a munkanélküliek nyilvántartásában szereplők 36,4%-a részesült, 12,8 %-kal kevesebben, mint márciusban, és alig valamennyivel, 0,4%-kal többen, mint tavaly ugyanebben a hónapban. Az álláskeresők több mint fele, 53,7%-a teljesen ellátatlanul maradt; számuk 5,5%-kal meghaladta az egy évvel korábbit.
Jelentős eltéréseket mutat a statisztika az egyes térségek munkaerőpiaci helyzetében. Észak-Magyarországon a regisztrált munkanélküliek aránya áprilisban 20,1%, Észak-Alföldön 19,9%, Dél-Dunántúlon pedig 16,2% volt. A munkanélküliségi ráta 9 megyében meghaladta a 15%-ot, 3 megyében a 20%-ot. A területi foglalkoztatási különbségek változása a közmunkaprogramok hatását tükrözi. Azokban a térségekben, ahol a tavasz kezdetén jelentős közmunka programok indultak, valamelyest csökkent – az így is igen magas – munkanélküliségi ráta, míg az egyébként kedvezőbb helyzetű térségekben jelentős romlást tükröznek az adatok, azaz a versenyszférában csökkent a foglalkoztatottak száma. Nyugat-Dunántúlon 9,9%-kal, Közép-Magyarországon 3,3%-kal nőtt, míg Közép-Dunántúlon és Dél-Alföldön stagnált, egyaránt 0,3%-kal emelkedett a regisztrált munkanélküliek száma. A legnagyobb munkanélküliségi ráta, 23,2% Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Nógrád megyét jellemezte. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 56 100 fő szerepelt az álláskeresők nyilvántartásában, alig valamivel, 2,6%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Nógrád megyében 19 200 regisztrált munkanélküli volt áprilisban, 2,8%-kal több, mint a múlt év ugyanazon időszakában. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 21,1% volt a munkanélküliségi ráta, ugyanakkor a regisztrációban szereplő 59 800 fő – a közmunkák következtében – jelentősen, 9,7%-kal kevesebb volt az egy évvel korábbinál. A Hajdú-Bihar megyében mért 19,8%-os munkanélküliségi ráta 47 100 regisztrált álláskeresőt jelentett, 2,2%-kal többet az előző áprilisinál. Az egyébként viszonylag kedvező munkaerőpiaci helyzetű Zala megyében 12,5%-kal, míg Vas megyében 10,6%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz képest a regisztrált munkanélküliek száma.
Március hónapban 92 200 főt alkalmaztak közfoglalkoztatás keretében, – a szezonalitásnak megfelelően – csaknem három és félszer annyit, mint az előző hónapban, ugyanakkor 1,5%-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Az idei első negyedévben a közfoglalkoztatottak száma 2,9%-kal csökkent az előző év azonos időszakához képest. A közfoglalkoztatottak létszámának általános visszaesése mellett jelentősen, 18,9%-kal csökkent a teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma. A kormány feltehetően takarékossági céllal ez évben – a tavalyi jelentős arányú teljes munkaidős alkalmazással szemben – a közmunkások 6 órás foglalkoztatását helyezi előtérbe. A teljes munkaidőben dolgozó közmunkások bruttó átlagkeresete az első negyedévben 77 300 forint volt, a jogszabállyal meghatározott minimálbér kevesebb mint négyötöde, 78,9%-a.
Az intézményi munkaügyi statisztika adatai szerint az első negyedévben a legalább ötfős vállalkozásoknál, a költségvetési szerveknél és a jelentősebb nonprofit szervezeteknél – a közfoglalkoztatottakat is beleszámítva – 2 596 ezer fő állt alkalmazásban, 28 ezer fővel, 1,1%-kal kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában, és 45 ezer fővel, 1,7%-kal kevesebb, mint két évvel azelőtt. A versenyszférában egy év alatt 0,6%-kal, két év alatt 1,9%-kal csökkent a létszám. A közszférában az első negyedévben – közfoglalkoztatottak nélkül – 654 ezer fő állt alkalmazásban, 1,5%-kal kevesebb, mint egy évvel, és jelentősen, 4%-kal kevesebb, mint két évvel korábban. A költségvetési intézményekben dolgozók általános létszámcsökkenése mellett, a bürokráciában dolgozók száma folyamatosan nőtt: a közigazgatás és védelem területén az egy évvel azelőttihez képest 1,9%-kal, míg a két évvel korábbihoz viszonyítva 2,3%-kal. Az oktatásban az idei első negyedévben 5,7%-kal kevesebben dolgoztak, mint az előző év, és 9,4%-kal kevesebben, mint 2011 azonos időszakában. Az egészségügyben és a szociális ellátásban 0,3%-kal nőtt a létszám az egy évvel, ugyanakkor 2,1%-kal csökkent a két évvel korábbihoz képest.
A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete az első negyedévben 225 600 forint volt, 2,9%-kal több, mint a bázisidőszakban. A versenyszférában 234 700 forint volt az átlagos bruttó kereset, 2,5%-kal több az egy évvel korábbinál. A költségvetési intézményekben – a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva – a keresetek 3,3%-kal emelkedtek. A közszférában a teljes munkaidőben dolgozók bizonyos hányada a nettó keresetének csökkenése miatt átlagosan 10 ezer forint – a keresetbe nem tartozó – kompenzációt kapott a kedvezőtlen adó- és járulékváltozások részbeni ellentételezésére.
A nemzetgazdaságban a nettó átlagkereset az első negyedévben 147 800 forint volt, 4,2%-kal több, mint a múlt év azonos időszakában. Az első negyedévben a fogyasztói árak 2,9%-kal nőttek, így a reálkereset 1,3%-kal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest, de jelentősen, 2,7%-kal elmaradt a két évvel korábbitól. A vállalkozásoknál a fizikai dolgozók nettó átlagkeresete az első negyedévben 105 100 forint volt, 3,5%-kal több, mint egy évvel korábban. A versenyszféra szellemi dolgozóinak nettó keresete 229 300 forint volt, 4,2%-kal több, mint az előző év azonos időszakában. A költségvetési intézményekben foglalkoztatottak nettó átlagkeresete – a közfoglalkoztatottak bérének figyelmen kívül hagyásával – az első negyedévben 139 200 forint volt, 4,2%-kal több, mint egy évvel korábban. A közigazgatás és rendvédelem dolgozóinak, valamint az oktatásban dolgozók nettó keresete egyaránt 3,1%-kal, míg az egészségügyben és a szociális ellátásban a közalkalmazottak nettó keresete a KSH adatközlése szerint 7,6%-kal nőtt. Ez utóbbi azt a módszertani torzítást tükrözi, hogy a statisztikai szolgálat a tavalyi első negyedévben kifizetett tényleges keresetet veszi figyelembe, miközben az egészségügyi dolgozók a múlt évben béremelést kaptak, amelyet a július havi illetménnyel együttesen visszamenőleg utaltak ki az érintett dolgozóknak. Ezt támasztja alá, hogy az ágazatban a keresetek reálértéke az első negyedévben 2,1%-kal elmaradt a két évvel korábbitól.
Áralakulás
Az év első hónapjaiban jelentősen csökkent a fogyasztói árak emelkedésének dinamikája. Ez főképp a – részben csak átmenetileg ható – jelentős energiaár-csökkenésnek a következménye, de szerepe van ebben a gazdaság tartós válságának, valamint az infláció Európában is megfigyelhető mérséklődésének. Ugyanakkor a termelői árak változatlanul jelentős ütemben emelkednek, amely a későbbiekben a fogyasztói árak gyorsuló emelkedéséhez vezethet. A későbbi hatásokra utal a maginfláció viszonylag magas szintje is.
Az ipari termelői árak márciusban viszonylag jelentősen, 1,6%-kal nőttek az előző hónaphoz, és 2,2%-kal az egy évvel korábbihoz képest. Az első negyedévben az ipari termelői árak csekély mértékben, 0,7%-kal haladták meg az előző év azonos időszakában regisztrált árszintet. Az elmúlt 12 hónapban a legnagyobb mértékben, 7,2%-kal az élelmiszeripari, illetve 6,7%-kal a gyógyszeripari árak emelkedtek. Eközben a kőolaj-feldolgozásban 4%-kal, a villamosenergia-iparban némileg, 0,4%-kal csökkentek a termelői árak. A feldolgozóipar termelői árai 2,7%-kal nőttek; ezen belül az utolsó hónapban emelkedett a dinamika, a márciusi árak 2%-kal haladták meg a februári szintet.
Az ipari export forintban mért értékesítési árai márciusban növekvő dinamikával emelkedtek, 2,7%-kal haladták meg az egy hónappal, míg 3,1%-kal az egy évvel korábbi árakat. Az első negyedévben a kiviteli árak 0,8%-kal nőttek. A legjelentősebb áremelkedés az egy évvel korábbihoz képest az exportban is az élelmiszeriparban következett be 9,4%-kal, illetve a gyógyszeriparban 9%-kal. A belföldi értékesítési árak márciusban 0,1%-kal csökkentek az egy hónappal korábbihoz, és 0,7%-kal nőttek az egy évvel azelőttihez viszonyítva. Az ipar belföldi értékesítési árai az első negyedévben szerény mértékben, 0,4%-kal emelkedtek. Az élelmiszeripar belföldi értékesítési árai az első negyedévben 6,5%-kal emelkedtek, a kőolaj-feldolgozásban 3%-kal csökkentek.
Az építőipari termelői árak az első negyedévben 0,6%-kal nőttek az előző negyedévhez, és 1,4%-kal a múlt év azonos időszakához képest. Az előző év első negyedévéhez viszonyítva az épületek építésében – a rendkívül alacsony kereslet következtében – mindössze 0,5%-kal, az egyéb építmények építésénél 2,5%-kal, a speciális szaképítésben 1,3%-kal emelkedtek a termelői árak.
A mezőgazdasági termelői árak márciusban igen jelentősen, 14,6%-kal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. Ennek oka a növényi termékek árszintjének kiugró mértékű, 20,5%-os emelkedése volt. A gabonafélék termelői ára 25,9 %-kal, az ipari növényeké 19,7%-kal, ezen belül az olajnövényeké 19,1%-kal, a zöldségféléké 5,6%-kal emelkedett, míg a gyümölcsöké stagnált. A burgonya termelői ára szokatlan mértékben, 74,9%-kal haladta meg az egy évvel korábbi, nagyon alacsony szintet.
Az élőállatok és állati termékek termelői ára márciusban 4,2%-kal haladta meg a múlt év azonos időszakában regisztrált szintet. A vágóállatok termelői ára 6,4%-kal emelkedett; ezen belül a vágómarháé – a gyenge kereslet következtében, az alacsony bázishoz képest is – jelentősen, 21,7%-kal csökkent, a vágósertésé 6%-kal, a vágóbaromfié 13,3%-kal nőtt. Az állati termékek termelői ára márciusban valamelyest, 0,6%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól; ezen belül a tej termelői ára – az alacsony bázishoz képest – 2,5%-kal nőtt, míg a tojásé – a rendkívül magas bázishoz képest – 12,3%-kal csökkent.
Az első negyedévben a mezőgazdaság termelői ráfordításai 6,7%-kal nőttek. A folyó termelő-felhasználás árszintje 7,5%-kal, ezen belül a növényvédő szereké 3,3%-kal, az állatgyógyászati termékeké 5,1%-kal emelkedett, a műtrágyáké 2,3%-kal, az üzemanyagoké 7,3%-kal csökkent. A mezőgazdasági beruházások árszínvonala az első három hónapban 1,8%-kal nőtt. A mezőgazdasági termelői árak és a ráfordítások árszintjének változását összehasonlító agrárolló az első negyedévben jelentősen, 9,4%-kal zárult, azaz a mezőgazdasági termelői árak növekedése ennyivel haladta meg a ráfordítások áremelkedését.
A fogyasztói árak áprilisban 0,3%-kal emelkedtek az előző hónaphoz képest, és 1,7%-kal nőttek az előző áprilishoz viszonyítva. A fogyasztói árak az első négy hónapban 2,6%-kal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. Az élelmiszerek ára egy hónap alatt jelentősen, 0,7%-kal emelkedett, ezen belül az idényáras élelmiszerek 4,3%-kal drágultak. Az élelmiszerek ára az egy évvel korábbihoz képest éppen az átlagos infláció kétszeresével, 3,4%-kal emelkedett, ezen belül az idényáras élelmiszerek kiugró mértékben, 14,8%-kal drágultak. Kétszámjegyű dinamikával, 14,3%-kal nőtt a liszt, 9,4%-kal a sertészsiradék, 8,9%-kal a száraztészta ára, és – a jelentős adóemelés következményeként – 10,8%-kal drágultak a szeszes italok, dohányáruk. Számottevően, 20,8%-kal csökkent a tojás, 3,5%-kal a cukor, és 2,7%-kal a tej ára.
Az átlagot meghaladó mértékben, 3,6%-kal nőtt a szolgáltatások ára; ezen belül a szemétszállítás 8,3%-kal, a helyi közösségi közlekedés 5,3%-kal drágult. A ruházati termékek ára szerény mértékben, 0,4%-kal emelkedett. Az üzemanyagok ára – a rendkívül magas bázishoz képest – 5,3%-kal csökkent. A tartós fogyasztási cikkek ára 1,9%-kal, a háztartási energiáé 8,4%-kal csökkent, de még így is 6,2%-kal meghaladta a 2010. áprilisi szintet.
A nyugdíjas fogyasztói kosárral számított infláció áprilisban az előző hónaphoz és az egy évvel korábbihoz képest egyaránt megegyezett az általános árindexszel. Áprilisban – a nyers élelmiszerek és az üzemanyagok figyelmen kívül hagyásával számított – szezonálisan kiigazított maginfláció 3,2% volt.
Jövedelem és fogyasztás
A kiskereskedelmi forgalom márciusban 0,4%-kal, szezonálisan és naptárhatással kiigazított mutató szerint 0,7%-kal, míg az első negyedévben 1,7%-kal, naptárhatással megtisztított adat szerint 2,2%-kal visszaesett. Az élelmiszerforgalom az első negyedévben stagnált, míg az egyéb cikkeké 2,9%-kal mérséklődött. A legnagyobb mértékű, 10,3%-os zuhanás a bútorok és műszaki cikkek eladásában ment végbe, míg a vegyes iparcikkek forgalma 3,9%-kal, a ruházati termékeké pedig 1,8%-kal, a használtcikkeké 4,5%-kal csökkent. A gyógyszerek forgalma az első negyedévben némileg, 0,6%-kal, az illatszereké 1,4%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. Változatlanul dinamikusan, 29,5%-kal bővült az internetes és csomagküldő kereskedelem. Az üzemanyagok értékesítése az első negyedévben 3,4%-kal szűkült.
A KSH már korábban közzétette a szegénység és társadalmi kirekesztődés nemzetközi összehasonlítására szolgáló mutatókat. A felmérést az Európai Unió országaiban egységes módszertan alapján évente hajtják végre, a kérdéses adatfelvételre 2011. március és április hónapokban került sor, melynek törzsrészét tavaly ősszel, a kiegészítő felvételét most publikálták. A vizsgálat egyik kedvezőtlen eredménye, hogy megtört az előző öt évben regisztrált folyamat, amely szerint a jövedelem-eloszlás egyenlőtlensége és a szegénységi arány – kis lépésekkel ugyan, de folyamatosan – csökkent a magyar társadalomban. A vizsgálat azt mutatta, hogy ismét nő a szegénység és a kirekesztődésre utaló indikátorok értéke. A jövedelem-eloszlás egyenlőtlensége, amely a felső jövedelmi ötöd és az alsó jövedelmi ötöd jövedelmének hányadosát mutatja, a 2007. évi 3,7-ről 2010-re 3,4-re csökkent, míg 2011-ben egyetlen év alatt 3,9-re, tehát jelentősen emelkedett.
A 2011. évi vizsgálat szerint a jövedelmi szegénységi arány a lakosság körében 13,8% volt, jelentősen, 1,5 százalékponttal magasabb, mint egy évvel korábban. Ez azt jelenti, hogy 1 400 ezer fő élt a medián jövedelem 60%-ánál kevesebb nettó jövedelemből, az egyszemélyes háztartások esetében kevesebb mint 62 ezer forintból. A kutatás szerint a szegénységi kockázat az életkor előrehaladtával csökken. A gyermekek és fiatalok körében ez a kockázat jóval magasabb, mint a nyugdíjas korúaknál. Különösen aggasztó, hogy a 18 évnél fiatalabbak 23%-a él a szegénységi küszöb alatti jövedelemből, és a 18 és 24 év közötti fiatalok 18,9%-a is szegény. A 25 és 59 év közötti felnőtteknél éppen az országos átlaggal megegyező, 13,8%-os a szegénységi arány, míg az 50 és 64 év közöttieknek 11%-a, a 64 év felettieknek pedig 4,5%-a él szegénységben. Ezek az adatok arra mutatnak rá, hogy a nyugdíjasoknak viszonylag stabil a relatív jövedelmi pozíciójuk a társadalomban, a nyugdíjak alapvetően őrzik a reálértéküket és stabil, kiszámítható – az érintettek nagy részénél mértékében meglehetősen szerény – jövedelmet nyújtanak az idős embereknek. Ugyanakkor a családok számára növekvő kockázatot jelent az alulfoglalkoztatottság. A láthatóan magas szinten beragadt munkanélküliség egyre több családot sodor a szegénységi szint alá. Ezt a kritikus helyzetet még átmenetileg sem kompenzálja a munkanélküliség esetén járó juttatások rendszere, és az érintett családok számára – a vizsgálat tapasztalatai szerint – a gyermeknevelést könnyítő társadalmi juttatások sem jelentenek érdemi segítséget. Ezért nő Magyarországon gyors ütemben a gyermekszegénység.
Az egységes módszertan alapján rendszeresen végzett vizsgálat a kirekesztődés mértékének meghatározásához anyagi deprivációs /megfosztottságot mérő/ mutatókat is alkalmaz, amelyek az alapvetőnek tekintett javak és szolgáltatások kényszerű nélkülözését mérik. Az európai vizsgálat a hagyományosan feltett kérdések mellett minden évben kiegészül egy külön kérdőívvel is, amely 2011-ben a lakáskörülmények és a szegénység összefüggéseit vizsgálta. A felvétel – nem meglepő – megállapítása, hogy a szegények lényegesen rosszabb minőségű lakásokban élnek. Míg a szegénységi küszöbnél magasabb jövedelemmel rendelkező háztartások 4,9%-a él komfort nélküli, illetve szükséglakásban, addig a szegényeknek több mint ötöde, 22,4%-a. A szegénység problémájával nem küzdő családok 2,7%-a lakik félkomfortos lakásban, a szegény családok közül pedig minden tízedik, az összes ilyen gonddal terhelt család 9,8%-a lakik ilyen körülmények között.
A vizsgálat kitért a lakás minőségére is. Ezt olyan módon közelítette meg, hogy rákérdezett 3 súlyos probléma fennállására: beázik-e a lakás mennyezete, nedvesedik-e a falazat, a padló, vagy az alap, valamint arra, hogy rosszak-e a nyílászárók. A szegénységi szintnél magasabb jövedelemből élő háztartások négyötöde, 80,6%-a egyetlen minőségi problémát sem említett a felvétel során. A szegénységben élő családok egynegyedének, 24,2%-ának lakásában az egyik felsorolt minőségi probléma állt fenn, 17,3%-ának lakásában a megemlített három súlyos gond közül egyidejűleg kettő is fennállt, míg a szegény családok több mint egytizede, 11,4%-a volt kénytelen olyan lakásban élni, ahol mindhárom komoly lakhatási gond egyidejűleg jelentkezett.
Az MNB előzetes adatai szerint a lakosság bruttó pénzügyi vagyona az első negyedév végén 28 835 milliárd forint volt, 6,2%-kal több az egy évvel korábbinál. A lakosság – tartozások levonásával számított – nettó pénzügyi vagyona 19 262 milliárd forint volt, jelentősen, 13,3%-kal több, mint a múlt év azonos időpontjában. A nettó vagyon növekményének csaknem egyharmada, 32%-a a kötelezettségek csökkenéséből, kiemelten a devizahitelek kedvezményes árfolyamon lehetővé tett végtörlesztéséből adódott, azaz a lakosság szűk rétege jelentős állami támogatással növelhette a vagyonát.
A lakosság birtokában az első negyedév végén 2 283 milliárd forint készpénz volt, 5,3%-kal több, mint egy évvel korábban. A lakossági forintbetétek állománya 6 768 milliárd forintot tett ki, 1,9%-kal többet az egy évvel azelőttinél. Az első negyedév végén a lakosságnál 71 milliárd forint összegű deviza volt, lényegesen, 40%-kal kevesebb, mint a múlt év azonos időpontjában. A lakosság birtokában 11 549 milliárd forint értékű részvény és egyéb tulajdonosi részesedés volt, 8%-kal több az egy évvel azelőttinél. Az e vagyontárgyak körében legnagyobb részesedésű, 8 845 milliárd forintot kitevő részvények állománya 3,5%-kal, azaz gyakorlatilag csupán az elért hozammal nőtt, míg a 2 704 milliárdos befektetési jegy állomány jelentős mértékben, 25,8%-kal emelkedett. A lakosság állampapír állománya változatlanul dinamikusan nő: az első negyedév végén elérte az 1 400 milliárd forintot, amely 80%-kal meghaladta az egy évvel korábbi volument.
A lakosság tulajdonában lévő biztosítástechnikai tartalék összege az első negyedév végén 3 162 milliárd forint volt, valamelyest, 3,1%-kal magasabb az egy évvel korábbinál. A díjtartalék felét, 51,9%-át kitevő életbiztosítási tartalék 2,1%-kal, míg a másik nagyobb tétel, a – ma már döntő többségében önkéntes – nyugdíjpénztári tartalék 5,2%-kal gyarapodott. Azaz az erőszakos államosítást és a frontális kormányzati támadásokat követően az önkéntes pénztárak helyzete stabilizálódik, legalábbis megszűnt a korábban tapasztalt jelentős pénzkivonás, és érzékelhető hozamot tud a szektor felmutatni.
A háztartások összes tartozása az első negyedév végén 9 574 milliárd forint volt, 5,5%-kal kevesebb, mint a múlt évben ugyanekkor. A lakossági hitelek állománya egy év alatt 10%-kal csökkent, még így is a tartozások többségét, 52%-át teszi ki. A hitelállomány 40%-át ingatlanhitelek, 42,8%-át fogyasztási hitelek alkották. Különösen kedvezőtlen, hogy gyorsan nő a törleszteni nem tudó adósok aránya. Az első negyedév végén a devizaalapú jelzáloghitelek adósainak több mint egyötöde, 20,2%-a három hónapnál hosszabb ideje volt hátralékban a törlesztéssel, míg a múlt év végén ez az arány még csak 18,9% volt. Az éven túli késedelmek aránya is gyorsuló ütemben nőtt. A hitelintézetek április végéig összesen 115 ezer lakás kényszerértékesítését minősítették elkerülhetetlennek, ebből a kormány és a hitelintézetek megállapodása alapján a márciussal zárult 12 hónapban 20 900 lakást jelöltek ki árverésre. A kormány által folyamatosan reklámozott könnyítés a rögzített árfolyamon lehetővé tett törlesztésről, illetve az erre a célra szolgáló gyűjtőszámláról a tapasztalatok alapján nem hozta meg a várt eredményt. Az árfolyamgát intézményét eddig a többször meghosszabbított, végül eltörölt határidő ellenére az érintetteknek alig több mint egyharmada, 35%-a választotta. Nyilvánvaló, hogy az adósok helyzetét nem csupán, sőt nem elsősorban a forint árfolyamának utóbbi három évben bekövetkezett – kétségtelenül jelentős – gyengülése nehezíti, hanem a növekvő munkanélküliség, az életszínvonal csökkenése, valamint a közepes keresetűek személyi jövedelemadó terhelésének drasztikus emelkedése is.
A lakosság betétállománya április hónapban jelentősen, 144 milliárd forinttal csökkent, és a hó végén 7 488 milliárd forintot tett ki. A forintbetétek volumene 117 milliárddal csökkent, a devizabetéteké a tranzakciók eredményeként 10 milliárd forinttal, az árfolyamváltozás következtében 17 milliárd forinttal mérséklődött. A lakossági devizabetétek összege április végén 952 milliárd forint volt.
A lakosság hitelállománya április hónapban – főképp a hazai fizetőeszköz erősödése következtében – 128 milliárd forinttal csökkent, és a hónap végén 7 230 milliárd forintot tett ki. A forinthitelek volumene némileg, 6 milliárddal csökkent, míg a devizahiteleké törlesztés eredményeként 33 milliárd forinttal, az árfolyamváltozás következtében 90 milliárd forinttal mérséklődött. A lakossági devizahitelek állománya április végén 4 044 milliárd forint volt, a teljes lakossági hitelállomány 55,9%-a.
Az írás itt folytatódik.
