Hetényi Kör

Az eddigi vélemények – ide értve Neményi Judit friss írását is – figyelembe vételével kicsit pontosítanám korábbi javaslatomat, ami  a Kör honlapján is megjelent.

1) Nem célszerű a Költségvetési Tanács intézményének beerőltetése az Alkotmányba. 2010-ig sem volt ott. Miután szerintem a gazdasági tárgyú 2/3-os törvényeket MIND meg kellene szüntetni, ezért nyilván 2/3-os törvény sem kell róla.   

2) Természetesen vissza kell állítani a Pénzügyminisztériumot a régi jogosítványaival, de ez sem az Alkotmányban rögzítendő kérdés.

3) Függetlenül attól, hogy ma még nem látható, hogy kik alakítanak kormányt 2014-ben (már feltéve, hogy nem O.V.), arról már ma is érdemes vitatkozni, hogy milyen legyen majd a fiskális és adósság szabályrendszer. A döntéshozó politikusok a legritkább esetben döntenek a saját emlékezetükre hallgatva, a részletek kidolgozásában mindig szerepet játszanak a legutóbb olvasott-hallott gondolatok.

Mihályi Péter hozzászólása a vitához, melyben a Szalay kör álláspontjára reagál.

Először egy 0-ik megjegyzés: Ceterum censeo… Elvi és praktikus okokból nem értek egyet azzal, hogy az új kormánynak az Alaptörvény „javításával” kell kezdenie a működését. Ha megvan a 2/3-os támogatás, akkor vissza kell állítani a III. Köztársaság Alkotmányát, ha nincs, akkor kicsi a valószínűsége annak, hogy a Fidesz hajlandó az érdemi alkura. És ha mégis hajlandó rá, akkor legfőbb célja egy mihamarabbi előrehozott választás lesz, amely után majd visszaállítja az Alaptörvényt. Meg is fogja előre ígérni. És ez így mehet tovább-tovább, ciklusról-ciklusra.

Nem vagyok naiv.  Ismerem az Együtt 2014 jogászainak álláspontját.  Mégis, azt gondolom, hogy ebben a politikai vitában Gyurcsány Ferencnek és a DK-nak van igaza.  (Gyurcsány álláspontját ld. Galamus vitájában.)

Az egy másik kérdés, hogy számos visszafordíthatatlan változás miatt az Alkotmányt nem lehet 100%-ban visszahozni.  Ezért tehát az Alkotmány kismértékű szükséges módosítása egyben utat nyithat olyan módosításokra is, amelyek a költségvetést és az adósságállományt érintik.

1. Ha csak annyi kerül be az Alkotmányba, hogy a költségvetés legyen „kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható” az ártani, biztosan nem árt. De, látni kell, hogy a „költségvetés” szó túl szűk, valójában az államháztartásról van szó (ideértve a települési önkormányzatokat, illetve a társadalombiztosítás alapjait is – már amennyiben e téren is visszaáll a régi rend).
2. Továbbra is úgy gondolom, hogy az Alkotmányt nem célszerű fiskális/adósság ügyekkel terhelni. Az EU tagságunkból csak annyi következik, hogy legyen erre vonatkozó törvény. Miután az EU előírások is változnak, legyen elég a vonatkozó törvényeket változtatni, ne kelljen már mindig belenyúlni az Alkotmányba.
3. -
4. A korábbiakban mondottak miatt a Költségvetési Tanácsot sem kell bebetonozni az Alkotmányba.  Előre is sejthető, hogy a szervezet működése kapcsán 2-3 év alatt rengeteg új szabályozni való lesz, akkor megint az Alkotmányhoz kelljen nyúlni? Ezen a véleményemen az a tény sem változtat, hogy már 2008-ban is lehettek olyan szándékok, hogy kerüljön be a KT az Alkotmányba. (Itt jelzem, hogy a 90-es évek elején ugyanilyen viták folytak a privatizációs törvény és a privatizációs apparátus alkotmányos "függetlensége" ügyében. Micsoda káosz lett volna abból, hogy egy újonnan választott kormány csak alkotmány-módosítással tudta volna leváltani az ÁVÜ Igazgató Tanácsát?)
5. A „megalapozott hatásvizsgálat”-ról. Régóta visszatérő gondolata ez sokaknak. A jogalkotási törvényben is benne van. De ettől még ez egy üres halandzsa. Nem csak gyakorlati, de elméleti képtelenség is egy intézményi-jogszabályi változás valamennyi hatását előre kiszámítani és ezeket „nettósítani”. A mostani Fidesz kormány legrosszabb törvényéről sem gondolom, hogy az előterjesztők ne fogalmazták volna meg egészen pontosan, hogy mit is akarnak elérni, és azt is tudniuk kellett, hogy lesznek mellékhatások.  Vegyük példának a tranzakciós adót. Az már értékválasztás kérdése, hogy ki mit gondol a várható nyereségek és veszteségek egyenlegéről. Annál többet, mint amit a törvények szokásos indoklása (írásban + az előterjesztő által szóban) ad, egy 5-10-50-500 oldalas ún. hatástanulmány sem eredményez. Ha beírjuk a törvénybe vagy az Alkotmányba, hogy erre szükség van, akkor csak a felesleges tanulmányok számát fogjuk gyarapítani.

2013. június 26.

Neményi Judit az Alaptörvénybe foglalt adósságszabályról és a Költségvetési Tanács szerepéről szóló szakértői vitához szól hozzá. A vita alapjául szolgáló javaslat itt olvasható.

***

Habár körülbelül négy évvel ezelőtt azt mondhattuk volna, hogy nagyjából minden rendben van, mostanra megint minden össze lett zavarva. A független Költségvetési Tanács (KT) létrejöttével volt szakmai kontrollt biztosító intézmény és értelmes szabályok is, amik mentén megfelelő pályára állhatott volna a fiskális politika. Legfeljebb a gyakorlat alapján kellett volna finomítani az eljárásokat. Aztán felszámolódott mindez, és lett helyette zűrzavaros adósságszabály (felfüggesztve!) az Alaptörvényben. Meg egy új KT, amiben a különböző intézmények hatáskörei összekuszálódnak. Magyarország egyik legjobb szakapparátusa  pillanatok alatt szétszéledt a világ minden tájára (most csatlakozik hozzájuk az MNB-sek csapata). És most megint az a kérdés, hogy ha egyszer értelmesen lehetne megszervezni a dolgokat, akkor:

Mi legyen az Alkotmányban? Legyenek-e költségvetési/adósság szabályok? Milyen legyen a Költségvetési Tanács és mi legyen róla az Alkotmányban?

Tulajdonképpen az előttem szólókkal mind egyet értek : Soós Károly Attila – semmi, csak ha valaki nagyon akarja; Mihályi Péter legyen (akár) az, ami 2008-ban; vagy legyen konszenzus meg transzparencia és független KT

Ezek persze ki is zárják egymást valamennyire.

A Szalay és Hetényi körök szakértői megvitatták az Alaptörvényben rögzített adósságszabály, illetve a Költségvetési Tanács szerepének jogi, közgazdasági és politikai vetületeit.

A Szalay kör szakértői előálltak egy javaslattal az Alaptörvény módosítását illetően, melyet itt olvashatnak. A vita kiindulóponjátul az alábbi módosító javaslat szolgált.

A továbbiakban Soós Károly Attila hozzászólása olvasható. 

***

Az alábbi javaslat 1. pontjához szólok hozzá, alapjában véve az államadósság – deficit ügyhöz.

Noha a felelőtlen költségvetési túlköltekeztést a leghatározottabban ellenzem (politikusként is elleneztem), a közgazdászok azon köréhez tartozom, amely semmi ilyen „általános”, a mindenkori parlament kezét megkötő szabályozást nem tart szükségesnek, sem elfogadhatónak. Ha azonban a többség be akarja vezetni, akkor előre. De akkor is, nem csak a Fidesz új szabályozását tartom teljes képtelenségnek, hanem az előadott javaslatot is.

A javaslat, akárcsak a Fidesz-Alaptörvény, nem próbálja kezelni a deficit konjunktúra-ingadozásokat követő ingadozásait. A Fidesz-törvényben (stabilitási törvény) aztán már van egy kísérlet a probléma kezelésére, amennyiben a megengedett adósság-növekedés negatív előjellel függ a GDP reálnövekedésétől, de ez így távolról sem kielégítő, és nem harmonizál igazán az alaptörvényben lefektetett szabállyal.

Szerintem az alkotmány szintjén csak valami nagy általánosságot célszerű mondani az eladósodáshoz fűződő súlyos felelősségről; bármilyen konkrétum vagy túl konkrét lesz egy alkotmányszöveghez, vagy ellentmondásba kerül a részletesebb szabályt meghatározó törvénnyel.
 
Mi a teendő? Fölösleges a kereket újra föltalálni akkor, ha már föl van találva, éspedig egy jobb (az én megközelítésemben persze csak kevésbé rossz) fölfogásban. A Gyurcsány-kormány által a nemzetközi pénzügyi intézmények segítségével kidolgozott és a parlamentben 2008-ban törvényerőre emelt rendszer nagyon szellemes, okos megoldás, a teljes visszaállításánál jobb (kevésbé rossz) ötletet nem ismerünk.

A Fidesz azzal bírálta ezt a rendszert még a parlamenti jóváhagyásakor, hogy nem transzparens. Igaz, a konjunktúra-ingadozások problémájának kezelése meglehetősen bonyolulttá teszi. Azonban az ilyen ingadozások kezelésére alkalmatlan rendszer működésképtelen, egyszerűen nem érdemes bevezetni (a Fidesz szakértői is gondolkoznak a probléma jobb megoldásán a saját szabályozásuk keretei között, persze legalábbis egyelőre eredmény nélkül).

Továbbá, ha jól látom, a javaslat szerint megmaradna  a Költségvetési Tanács túlzott hatalma. Célszerűnek tartom a Költségvetési Tanács szabályozását is minden tekintetben visszaállítani a néhai 2008-as törvény szerint.
Az ÁSZ elnökének, alelnökének választására vonatkozó javaslatot támogatom.

2013. június 24.