Immár huzamosabb ideje mondják a magukét a baromfisok meg a húsosok, hogy valamit tenni kéne a mind kiterjedtebb feketegazdaság dáridózása ellen. A csirkében – és ezt joggal állítják – legalább 30-40 százalékra rúg a fű alatt eladott áru mennyisége, és a sertésben is hasonló az arány. A sundám-bundám kereskedés túlnőtt az elviselhető határon, manapság veszélyezteti a baromfifeldolgozó- és a húsipar termelési biztonságát, és – nem túlzás! – ezzel lassanként a létét is. Nem véletlen a zalai baromfis üzemösszeomlás, s törvényszerű, hogy húsfeldolgozók is kizárólag állami beavatkozásnak köszönhetik létüket. Gyula, Pápa és Kaposvár valameddig elevickél a korántsem unió konform kormányzati milliárdokkal (azért túlzottan reménykedni fölösleges: nem sokáig), a hoppon maradt Kapuvár húsüzemeit meg hovatovább berendezésenként árulják. Egyben nem kellenek. Felszámolás.
A milliárdok ugyanis dilettáns tüneti kezelésnek hatnak. A két iparág ötletezői bizonyára tudják ezt, mindesetre nem az Európai Unió tiltotta versenyellenes pénzinjekciókat (lásd a visszafizetésre történő kötelezés esetét a Malév szomorú sorsában), hanem mást javasolnak. Mit? Hogy ezen élelmiszerek áfáját csökkenteni kellene, méghozzá öt százalékra. Szerintük ezzel ki lehetne húzni a gyékényt a feketézők alól, s ha nem is szűnne meg teljes egészében a csirke- és a sertéshús papírt-számlát nélkülöző árusítása. A föltevésük nem alaptalan. A szállítóknak és a kereskedőnek legnagyobb bulija az áfa, ami nem az adóhivatalhoz megy, hanem rövid úton a zsebükbe. És az általános forgalmi adó ma igen nagy tétel. Az is igaz, hogy az élelmiszerünk kegyetlenül megadóztatott. (Egyesült Királyság: 0, Ausztria: 10, Magyarország 18-27 százalék.) Az Agrárgazdasági Kutató Intézet is elemezte a helyzetet, és 12 százalékos áfát javasolt. A kormány azonban eddig minden csökkentéstől elzárkózott, és ez költségvetési szempontból érthető.