Hetényi Kör

E l e m z é s a paksi atomerőmű bővítésére vonatkozó magyar – orosz nemzetközi szerződés egyes nemzetközi jogi vonatkozásai, a magyar szuverenitást érintő egyes kérdéseiről

1. A magyar – orosz megállapodás nemzetközi jogi jellege.

A paksi atomerőmű bővítésére vonatkozó megállapodás „Magyarország Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya között a nukleáris energia békés célú felhasználása terén folytatandó együttműködésről szóló Egyezmény” címmel kormányközi egyezményként került megkötésre. Magyarországi kötelező hatályának elismerésére és kihirdetésére a 2014. évi II. törvénnyel került sor. Ennek következtében tehát formailag megfelel a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény követelményeinek.

2. A magyar rendelkezési jogokat (szuverenitást) érintő vonatkozások.

2.1. A Szerződés nem tartalmaz semmilyen rendelkezést, de még utalást sem arra nézve, hogy a megvalósításra kerülő berendezések (nukleáris blokkok) kinek a tulajdonába kerülnek, valamint arra sem, hogy az abból keletkező hasznok szedésére (vagyis a keletkezett elektromos árammal való gazdálkodásra) ki (melyik állam vagy annak gazdálkodó szervezete) jogosult. Ennek következtében nem megalapozatlan az a feltételezés, hogy a berendezés nem a Magyar Állam vagy magyar gazdálkodó szervezet tulajdonába fog kerülni, illetőleg nem annak fog hasznot hajtani. Figyelmet érdemel e tekintetben az a rendelkezés, mely szerint „a Megvalósítási Megállapodások szerinti ellenérték olyan módon kerüljön megállapításra, amely lehetővé teszi, hogy a villamos áram-termelésre vonatkozó árak kereskedelmi szempontból hosszú távon versenyképesek és egyúttal az Orosz Kijelölt Szervezet számára elfogadhatóak legyenek.”

A magyar földbirtok-politika nem az a kifejezett sikertörténet. Sem a jobbágy-felszabadítással nem vált azzá, sem az 1945-ös földosztással. Mindkettő antagonisztikus ellentmondásokat gerjesztett. Egy interjúból idézek, amelyben a modern paraszti gondolkodás óriása, s egyben az utolsó hiteles parasztvezér, Szabó István (89 éves) összegez:

„1948-ban kezdeni kellett valamit a mezőgazdasággal, mert egyszerűen nem volt árualap az országban, közel álltunk az éhezéshez. A termelőszövetkezeti rendszer valamit javított ezen, de 1956-ban szétugrottak a szövetkezetek. Három év múlva megint komoly helyzet alakult ki, vagy jegyrendszer, vagy éhezés, vagy egy radikális átszervezés. Az utóbbit választotta az ország vezetése. Nem volt könnyű feladat, ezt személyesen tapasztaltam meg, hiszen ebben az időben már országgyűlési képviselő voltam, és az erről szóló KB-ülésre, mint agrárszakembert meghívtak. Az első titkárok hőbörögtek, hogy nálunk nem fenyeget éhínség, mint a Szovjetunióban. Kádár erre felállította Nyers Rezsőt, aki akkor éppen pénzügyminiszter volt, aki 40 percig sorolta tételesen a hiányokat és a stagnálás számadatait, ami aztán lehűtötte a kedélyeket. Világossá vált, hogy a mezőgazdaságot át kell szervezni, mert… a termelés nem megy, stagnál a gazdaság, kár hazudni magunknak. Kevesen tudják, hogy csak 1966-1967-re értük el az utolsó békeév, vagyis 1938 produktumát.”

Intézőből vezérigazgató – Hetek, 2013. 07.05.

Az idén elfogadott földtörvény (2013. évi CXXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról) egy hosszú és fájdalmas időszak új elemekkel dúsított, alamuszi prolongálása.  Ennek megértéséhez körül kell járnunk legalább a háború utáni évtizedeket

Példatár

(a gazdasági alkotmányosság válsághelyzetét erősítő törvényekről)

Az alábbiakban a 2012 szeptemberétől 2013 szeptemberéig elfogadott törvények közül válogattam – hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül – annak érdekében, hogy az olvasó számára szemléltessen a gazdasági alkotmányosság válságát előidéző, illetve az azt erősítő jogalkotói döntéseket. Az egyes törvényeknek a vizsgált tárgykör szempontjából releváns rendelkezéseinek az ismertetése mellett utalok arra, hogy az adott szabály mennyiben (miért) sérti a gazdasági alkotmányosság jogi-etikai elvárásait.

A példatárban szerepelnek a törvény elfogadását kísérő politikai botrány miatt elhíresült törvények éppúgy, mint olyan produktumok, amelyekről talán még a szakmai közvélemény sem szerzett tudomást. Az összeállításban jelzem továbbá, ha a javaslatot nem a kormány terjesztette az Országgyűlés elé, és arról is számot adok, ha a benyújtott tervezet tárgyalására ún. kivételes sürgős eljárásban került sor.

...az Alaptörvényből nem figyelmetlenségből maradt ki a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságát deklaráló mondat. Az Orbán-kormány nem csinál titkot abból, hogy  az államot  a magántulajdonosnál  alkalmasabbnak tartja az értékes tulajdoni tárgyak ... feletti  jogok gyakorlására.

A cikksorozat második részében a Hetényi és Szalay körök szakértői a gazdasági alkotmányosság torzulásait veszik sorra.

Ha a kormány a jogszabályokat a politikai akarat érvényesítését előmozdító eszköznek tekinti, ... csekély pártfogásra számíthatnak az olyan értékek, mint a szerződési szabadság, a vállalkozás szabadsága vagy éppen a tisztességes verseny követelménye.

A cikksorozat első részében a Hetényi és Szalay körök szakértői a Kormány jogfelfogásának jellemzőit veszik sorra.

A kormány jogfelfogásának jellemzői

A következő oldalakon a gazdasági alkotmányosság hazai válságával, annak sajátosságaival foglalkozom. Az írás vázlatos áttekintésre, a szabályozási-intézményi krízis lényegi vonásainak, összefüggéseinek a bemutatására vállalkozik. A „Példatár” címet viselő melléklet pedig az elmúlt évben elfogadott törvények közül mutat be a kedvezőtlen fejlemények illusztrálására alkalmas, jellemző eseteket.

Immár huzamosabb ideje mondják a magukét a baromfisok meg a húsosok, hogy valamit tenni kéne a mind kiterjedtebb feketegazdaság dáridózása ellen. A csirkében – és ezt joggal állítják – legalább 30-40 százalékra rúg a fű alatt eladott áru mennyisége, és a sertésben is hasonló az arány. A sundám-bundám kereskedés túlnőtt az elviselhető határon, manapság veszélyezteti a baromfifeldolgozó- és a húsipar termelési biztonságát, és – nem túlzás! – ezzel lassanként a létét is. Nem véletlen a zalai baromfis üzemösszeomlás, s törvényszerű, hogy húsfeldolgozók is kizárólag állami beavatkozásnak köszönhetik létüket. Gyula, Pápa és Kaposvár valameddig elevickél a korántsem unió konform kormányzati milliárdokkal (azért túlzottan reménykedni fölösleges: nem sokáig), a hoppon maradt Kapuvár húsüzemeit meg hovatovább berendezésenként árulják. Egyben nem kellenek. Felszámolás.

A milliárdok ugyanis dilettáns tüneti kezelésnek hatnak. A két iparág ötletezői bizonyára tudják ezt, mindesetre nem az Európai Unió tiltotta versenyellenes pénzinjekciókat (lásd a visszafizetésre történő kötelezés esetét a Malév szomorú sorsában), hanem mást javasolnak. Mit? Hogy ezen élelmiszerek áfáját csökkenteni kellene, méghozzá öt százalékra. Szerintük ezzel ki lehetne húzni a gyékényt a feketézők alól, s ha nem is szűnne meg teljes egészében a csirke- és a sertéshús papírt-számlát nélkülöző árusítása. A föltevésük nem alaptalan. A szállítóknak és a kereskedőnek legnagyobb bulija az áfa, ami nem az adóhivatalhoz megy, hanem rövid úton a zsebükbe. És az általános forgalmi adó ma igen nagy tétel. Az is igaz, hogy az élelmiszerünk kegyetlenül megadóztatott. (Egyesült Királyság: 0, Ausztria: 10, Magyarország 18-27 százalék.) Az Agrárgazdasági Kutató Intézet is elemezte a helyzetet, és 12 százalékos áfát javasolt. A kormány azonban eddig minden csökkentéstől elzárkózott, és ez költségvetési szempontból érthető.

Mihályi Péter hozzászólása a vitához, melyben a Szalay kör álláspontjára reagál.

Először egy 0-ik megjegyzés: Ceterum censeo… Elvi és praktikus okokból nem értek egyet azzal, hogy az új kormánynak az Alaptörvény „javításával” kell kezdenie a működését. Ha megvan a 2/3-os támogatás, akkor vissza kell állítani a III. Köztársaság Alkotmányát, ha nincs, akkor kicsi a valószínűsége annak, hogy a Fidesz hajlandó az érdemi alkura. És ha mégis hajlandó rá, akkor legfőbb célja egy mihamarabbi előrehozott választás lesz, amely után majd visszaállítja az Alaptörvényt. Meg is fogja előre ígérni. És ez így mehet tovább-tovább, ciklusról-ciklusra.

Nem vagyok naiv.  Ismerem az Együtt 2014 jogászainak álláspontját.  Mégis, azt gondolom, hogy ebben a politikai vitában Gyurcsány Ferencnek és a DK-nak van igaza.  (Gyurcsány álláspontját ld. Galamus vitájában.)

Az egy másik kérdés, hogy számos visszafordíthatatlan változás miatt az Alkotmányt nem lehet 100%-ban visszahozni.  Ezért tehát az Alkotmány kismértékű szükséges módosítása egyben utat nyithat olyan módosításokra is, amelyek a költségvetést és az adósságállományt érintik.

1. Ha csak annyi kerül be az Alkotmányba, hogy a költségvetés legyen „kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható” az ártani, biztosan nem árt. De, látni kell, hogy a „költségvetés” szó túl szűk, valójában az államháztartásról van szó (ideértve a települési önkormányzatokat, illetve a társadalombiztosítás alapjait is – már amennyiben e téren is visszaáll a régi rend).
2. Továbbra is úgy gondolom, hogy az Alkotmányt nem célszerű fiskális/adósság ügyekkel terhelni. Az EU tagságunkból csak annyi következik, hogy legyen erre vonatkozó törvény. Miután az EU előírások is változnak, legyen elég a vonatkozó törvényeket változtatni, ne kelljen már mindig belenyúlni az Alkotmányba.
3. -
4. A korábbiakban mondottak miatt a Költségvetési Tanácsot sem kell bebetonozni az Alkotmányba.  Előre is sejthető, hogy a szervezet működése kapcsán 2-3 év alatt rengeteg új szabályozni való lesz, akkor megint az Alkotmányhoz kelljen nyúlni? Ezen a véleményemen az a tény sem változtat, hogy már 2008-ban is lehettek olyan szándékok, hogy kerüljön be a KT az Alkotmányba. (Itt jelzem, hogy a 90-es évek elején ugyanilyen viták folytak a privatizációs törvény és a privatizációs apparátus alkotmányos "függetlensége" ügyében. Micsoda káosz lett volna abból, hogy egy újonnan választott kormány csak alkotmány-módosítással tudta volna leváltani az ÁVÜ Igazgató Tanácsát?)
5. A „megalapozott hatásvizsgálat”-ról. Régóta visszatérő gondolata ez sokaknak. A jogalkotási törvényben is benne van. De ettől még ez egy üres halandzsa. Nem csak gyakorlati, de elméleti képtelenség is egy intézményi-jogszabályi változás valamennyi hatását előre kiszámítani és ezeket „nettósítani”. A mostani Fidesz kormány legrosszabb törvényéről sem gondolom, hogy az előterjesztők ne fogalmazták volna meg egészen pontosan, hogy mit is akarnak elérni, és azt is tudniuk kellett, hogy lesznek mellékhatások.  Vegyük példának a tranzakciós adót. Az már értékválasztás kérdése, hogy ki mit gondol a várható nyereségek és veszteségek egyenlegéről. Annál többet, mint amit a törvények szokásos indoklása (írásban + az előterjesztő által szóban) ad, egy 5-10-50-500 oldalas ún. hatástanulmány sem eredményez. Ha beírjuk a törvénybe vagy az Alkotmányba, hogy erre szükség van, akkor csak a felesleges tanulmányok számát fogjuk gyarapítani.

2013. június 26.

Neményi Judit az Alaptörvénybe foglalt adósságszabályról és a Költségvetési Tanács szerepéről szóló szakértői vitához szól hozzá. A vita alapjául szolgáló javaslat itt olvasható.

***

Habár körülbelül négy évvel ezelőtt azt mondhattuk volna, hogy nagyjából minden rendben van, mostanra megint minden össze lett zavarva. A független Költségvetési Tanács (KT) létrejöttével volt szakmai kontrollt biztosító intézmény és értelmes szabályok is, amik mentén megfelelő pályára állhatott volna a fiskális politika. Legfeljebb a gyakorlat alapján kellett volna finomítani az eljárásokat. Aztán felszámolódott mindez, és lett helyette zűrzavaros adósságszabály (felfüggesztve!) az Alaptörvényben. Meg egy új KT, amiben a különböző intézmények hatáskörei összekuszálódnak. Magyarország egyik legjobb szakapparátusa  pillanatok alatt szétszéledt a világ minden tájára (most csatlakozik hozzájuk az MNB-sek csapata). És most megint az a kérdés, hogy ha egyszer értelmesen lehetne megszervezni a dolgokat, akkor:

Mi legyen az Alkotmányban? Legyenek-e költségvetési/adósság szabályok? Milyen legyen a Költségvetési Tanács és mi legyen róla az Alkotmányban?

Tulajdonképpen az előttem szólókkal mind egyet értek : Soós Károly Attila – semmi, csak ha valaki nagyon akarja; Mihályi Péter legyen (akár) az, ami 2008-ban; vagy legyen konszenzus meg transzparencia és független KT

Ezek persze ki is zárják egymást valamennyire.